Magyarország vállalkozásainak (és persze lakosságának) gázellátása gyakran téma a hazai sajtóban. Mi lesz, ha az oroszok és az ukránok nem egyeznek meg az év végén lejáró tranzitról? Tudjuk-e az igényeinket új útvonalakról vagy akár új beszállítóktól fedezni? Felerősödhet az LNG-terminálok szerepe? Egyáltalán mennyire drága az LNG?
Ennek az izgalmas témának mellékkérdése lehet az, hogy van-e Magyarországon létjogosultsága az úgynevezett small scale LNG-nek, vagyis annak, hogy bizonyos felhasználók közvetlenül szerezzenek be és használjanak cseppfolyósított földgázt.
Szomorú, de persze nagyon is érthető a kérdés aktualitása: az oroszok és az ukránok nem akarnak egymással tárgyalni, szerződést kötni. Pedig az, hogy az orosz gázipar 2024. december 31. után is szállíthat-e majd Ukrajnán keresztül földgázt Európának, nemcsak az oroszoknak és a végfelhasználóknak (például magyaroknak, cseheknek, szlovákoknak) fontos, hanem az ukránoknak is lényeges. Hiszen nekik is szükségük van az orosz gázra és a dollárban is milliárdos tranzitbevételekre.
Mégsem biztos, hogy sikerül
Csakhogy attól, mert valami üzletileg racionális, még nem biztos, hogy meg is valósul, hiszen háború van, tényleg nem lehet könnyű most a feleknek leülni egy közös asztalhoz. Ennek ellenére a magyar gázszakma egyelőre nyugodt, mert a gáz nagyrészt úgyis délről, Szerbia felől érkezik Magyarországra. Ugyanakkor óhatatlanul fel-felmerül a cseppfolyósított földgáz (LNG) ötlete is.
A hazai szakemberek érezhetően egy kicsit szkeptikusak – drágának és elérhető kikötői kapacitásokban hiányosnak mondják az LNG iparágat. Ráadásul olykor a politikai elfogultság is keveredik a szakmai szkepticizmussal. Az egyik hazai think tank, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány például arról értekezett rövid tanulmányában, hogy bár az LNG méretgazdaságos (értsd kevesebb helyet foglal, mint a gáz halmazállapotban), illetve az LNG a tengeri szállítással rugalmasan kereskedhető, de azért az LNG drága is, és a teljes életciklusát nézve igencsak szennyező, hiszen relatíve nagy üzemanyagigénye van a szállításának, tehát nem is jár vele igazán jól Európa. Ezt az elemzést annak kapcsán látták fontosnak közzétenni, hogy az USA exportkorlátozó intézkedést jelentett be, az úgynevezett „mínusz 160 fokos hidegzuhanyt”.
Szólnak érvek is mellette
Ennyi LNG-ellenes hangulatkeltés után azt is megjegyezhetjük, hogy az LNG egyre inkább része lesz a jövőben régiónk gázellátásának. Sőt, a sok kritikus megjegyzés ellenére még szabályozási változás is segítette a hazai elterjedését.
Ez a tavalyi rendelkezés megadta ugyanis az elvi lehetőséget arra, hogy bizonyos, itthon még kevésbé elterjedt létesítmények megépülhessenek. Hogy aztán valóban megépülnek-e majd vagy sem, azt ma még nem tudni, de – bizonyos megkötésekkel – akár már hazai visszagázosító vagy cseppfolyósító létesítmény is épülhetne.
Arról van szó, hogy amennyiben egy ipartelep vagy cég, esetleg egy önkormányzat úgy döntene, hogy ő a vezetékes földgázellátása mellett olyan infrastruktúrát is kiépítene, amelyet nem a vezeték, hanem speciális LNG-t szállító kamionok, hajók vagy vasúti szerelvények látnak el (cseppfolyósított) földgázzal, és csak a felhasználás helyén gázosítják vissza az energiahordozót, akkor erre akár lehetőség is nyílhat. Ilyen projektek amúgy szerte Európában működnek már, vagy éppen most vannak fejlesztési folyamatban.
A közvetlen környezetünkben például Romániában vagy Bulgáriában, kicsit távolabb Spanyolországban, illetve még távolabb Ázsiában. Ezekben közúti, vasúti és vízi járművek tankolására, de kereskedelmi fogyasztók földgázellátására is vannak példák.
Miért hasznos?
A small scale LNG (vagy SSLNG) fő haszna az ellátás nagyobb biztonsága, hiszen ha bármilyen műszaki hiba, akár szándékos támadás éri a vezetékrendszert, a közúti LNG egy alternatív útvonal lehet. Céges, regionális, de országos szinten is van egy ilyen függőségcsökkentő, szuverenitáserősítő elem ezekben a projektekben, csak az a kérdés, hogy egy hagyományosan megbízhatóan működő magyar gázvezetékrendszer mellett kinek éri meg egy ilyen drága beruházás. Ahol nem ennyire százszázalékos a rendszer, ott biztosan több az ilyen projekt is a kritikus felhasználóknál.
Praktikus vagy veszélyes?
Az LNG tagadhatatlan előnye, hogy valóban, a mínusz 163 fokon cseppfolyósított, eredeti térfogatának hatszázadára csökkentett földgáz sok beszállítótól és viszonylag sok LNG-terminálón keresztül érkezhet akár a régiónkba is. Tengerparttal nem rendelkező országként saját terminálunk nincsen ugyan, de a horvát Omisalj nincsen messze, van is innen magyar szerződés és szállítás, ráadásul sok viszonylag közeli kikötő szóba jöhet még Görögországban, Lengyelországban, Olaszországban, Franciaországban vagy Németországban.
Az a félelem is érthető persze, hogy ez egy veszélyes üzem, csak nagyon biztonságos (sőt, „túlbiztosított”) körülmények mellett szabad ráengedni az utakra, a vizekre, az ipartelepekre a robbanásveszélyes anyagot.
Már ez a kérdés is olyan, amely miatt a small scale LNG gyors elterjedése nem várható, de azt mindenképpen fontos tudni, hogy ilyen irány is van.
A stabilitástól is függ
Az biztos, hogy amikor nagy volt a riadalom a magyar gázpiacon (mi lesz az orosz gázzal, nem fogunk-e fázni?), akkor minden ilyen létesítmény értékesebbnek tűnt volna, mint most, amikor a gáz ára lefelé korrigált, és a tárolók a megszokottnál nagyobb töltöttséggel bírnak.
Az mindenesetre szinte biztos, hogy lesznek olyan szolgáltatók, amelyek lehetőséget látnak majd az LNG kisebb léptékű hasznosításában, például üzemanyagként vagy ipari energiaforrásként.
