A legújabb magyar megújulóenergia-termelési tervben a hangsúly azon van, hogy Magyarország továbbra is elkötelezett maradjon a klímavédelem mellett – ám ne csupán célszámok és ideológiai megközelítések vezéreljék a programokat, hanem az üzleti racionalitás is játsszon szerepet.
Magyarország rendszeresen és büszkén számol be a hazai megújulóenergia-termelés sikereiről. Újabb és újabb programok indulnak – elsősorban napenergiát hasznosító erőműveket adnak át –, vagy éppen rekordmennyiségű megújuló energiát termeltünk egy adott napon. Előfordul az is, hogy Magyarország világelső lesz abban, mekkora részt képvisel a napenergia az energiatermelésben.
Célok és források
Mindez azonban önmagában csupán egy szép sikerlista vagy homályos célrendszer – nem tekinthető jövőbe mutató programnak, ha nincsenek konkrét célszámok, intézkedési programok vagy források. Ezek hiányában a célkitűzések könnyen ködbeveszhetnek.
Valójában azonban konkrét adatok is rendelkezésre állnak: a felülvizsgált Nemzeti Energia- és Klímaterv a korábbi 21 százalék helyett már 30 százalékos megújuló részarány elérését tűzi ki célul 2030-ra a végső energiafelhasználásban. Ez egy igazán átfogó vállalás, amely lebontva az egyes részterületekre jól tervezhető pályát jelent.
Különösen fontos ez azért, mert a kritikus hangok szerint a hazai megújulóenergia-mix nem kiegyensúlyozott: túl nagy a fotovoltaikus (napelemes) energia aránya, így amikor valóban büszkeségre okot adó termelési számok születnek, az áram ára épp a túlkínálat miatt alacsony.
A hazai döntéshozók – így az Energiaügyi Minisztérium, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH), a Mavir, valamint számos nagy magánvállalat – természetesen tisztában vannak ezekkel a problémákkal. Ha nyomon követjük a miniszteri vagy államtitkári felszólalásokat, szakmai konferenciákat és bejelentéseket, világosan kivehető a szándék a pozitív változásra.
Jedlik Ányos Program
A cél tehát az, hogy a megújuló arány tovább növekedjen, de az eredmények üzletileg se legyenek veszteségesek – ne legyen például nagyon alacsony az ár éppen akkor, amikor bőven van termelés.
A már forrással is rendelkező célok közül kiemelkedik a Jedlik Ányos Energetikai Program, amely keretében összesen 440 milliárd forint támogatásra pályázhatnak a vállalkozások. A különböző pályázatok logikája egyszerű: ha javul a vállalatok energiahatékonysága, világosabbá válik, melyek azok a fenntarthatósági szempontból is megfelelő beruházások, amelyek gazdaságilag racionálisak. Ilyenek például a céges energiatárolók, a geotermia, a távhőrendszerek vagy az energetikai kutatás-fejlesztés támogatása. Minden, ami értelmes módon mérsékli a cégek energiaköltségeit, a versenyképességüket is javítja.
A cél az, hogy ne csupán előírások és zöld átmeneti célok mentén haladjunk („kényszerítsünk”), hanem az állam olyan kezdeményezéseket is támogasson, amelyek nem csupán ideológiai álmokat hajszolnak, hanem a fenntarthatóságot, gazdasági növekedést és a realitást egyaránt szem előtt tartják.
Ez természetesen magában foglalja a megújulóenergia-termelés támogatását is – de a szuboptimális, egyenetlen eloszlás elkerülésével. Például a program része lehet az orosz gáz kiváltásának támogatása a klasszikus megújulók révén, így a geotermikus fűtési programok, a fokozott biogázhasználat, illetve – bár ez vitákat szülhet – a hazai fosszilis energiahordozók termelésének növelése is.
Földhő
A Nemzeti Földhő Hasznosítási Koncepció például a települési és távfűtési rendszerek geotermikus alapokra helyezésében segít. Úgy tűnik, ebben valóban komoly kormányzati elköteleződés van: jelenleg kilenc helyszínen történt sikeres, államilag támogatott fúrás. Újdonság, hogy az elsősorban fűtési célú projektek mellett mindenhol kötelező lesz a visszasajtolás is – ezáltal valóban fenntarthatóvá válnak a fejlesztések.
Határozott cél a biogáztermelés növelése is: jelenleg több mint száz telephelyen évi mintegy 200 millió köbméter biogázt állítanak elő. Ezt 2030-ra háromszorosára tervezik növelni.
A nagy célok
Fontos kiemelni, hogy a nagy, hosszú távú célok sem vesznek el a részletek között. A Fit for 55 célkitűzései nem szorulhatnak háttérbe – de nem is hajthatóak végre egyszerre, átmenet nélkül.
A magyar állam továbbra is kitart amellett, hogy 2050-re el kell érni a klímasemlegességet (net zéró kibocsátást), de a köztes célokat is tartani kell: így például 2030-ra az 1990-es kibocsátási szinthez képest legalább 55 százalékkal kell csökkenteni a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást.
Tény, hogy a bolygó sorsa nem kizárólag Magyarországon múlik, hiszen globálisan a kibocsátásból csupán 0,15 százalékért felelünk. Ha azonban az EU üteméhez igazodva, a világátlagnál gyorsabban csökkentjük a kibocsátásunkat, ez az arány akár meg is feleződhet. Mondhatjuk, hogy nem ezen múlik a világ jövője, de a hozzáállás sokat számít. Ha minden ország így gondolkodna, valódi eredményeket érhetnénk el együtt.
A magyar energiastratégia tehát annyiban józan, hogy miközben a célok nem csorbulnak, átmenetileg fosszilis – elsősorban gáztüzelésű – erőművek is bekerültek a tervekbe. Ezen beruházások tenderei már lezárultak, a kivitelezések hamarosan megkezdődhetnek.
Az atom is ott van a mixben
Áramrendszerünk folyamatosan változik: míg korábban csak néhány nagy erőmű működött, ma már mintegy 300.000 kisebb-nagyobb egység termel, köztük háztartási méretű kiserőművekkel.
Miközben Európa továbbra is megosztott az atomenergiát illetően, Magyarország a megújuló energia mellett a nukleáris áramtermelés iránt is elkötelezett. Természetesen kérdés, mennyire reálisak az aktuális célszámok a nukleáris termelés jövőjére nézve, figyelembe véve a technológiai és politikai kihívásokat. De annyi biztos, hogy Paks II. mellett az SMR-ek (kis moduláris reaktorok) is a tervek között szerepelnek.
Az atomenergia ugyan emissziómentes, de nem tekinthető megújulónak. A klasszikus megújulók közül a napenergia iránt – a problémák ellenére – továbbra is erős az elkötelezettség. A teljes beépített naperőművi kapacitás már 8 GW, ami meghaladja a hazai fogyasztási csúcsot – de ez nem jelenti azt, hogy minden igény fedezhető, legfeljebb napos időszakokban.
A szélenergia szintén jelen van a rendszerben, és fejlesztése is szerepel a tervek között – ám konkrét előrelépés eddig kevéssé történt. Pedig a rugalmasság növelésében sokat segíthetne, hiszen a szél sokszor épp akkor fúj, amikor nem süt a nap.
A jelenlegi rendszer legnagyobb kihívása továbbra is az, hogy az ország drágán importál áramot és olcsón exportál – ennek feloldását a tárolás segítheti.
Az alapgondolat egyszerű: ha az áram olcsó akkor, amikor a naperőművek bőséggel termelnek, és drága akkor, amikor nem, jó lenne az olcsó időszakban eltárolni az energiát a drága időszakra. Ez történhet lakossági, vállalati vagy erőművi szinten is – utóbbi területen már egy nagy beruházás is előkészületben van.
Jelenleg két helyszínen – a Mátrában és a Bükkben – vizsgálják a szivattyús energiatározók megvalósíthatóságát. Ezeknél az áram víz felpumpálásával tárolható, majd leeresztésével hasznosítható újra. A beruházás költségei egyelőre kérdésessé teszik a megvalósulást, de minden ilyen projekt a hazai megújuló mix megerősítését szolgálja.
Az irányok összességében ígéretesek – és ezek olyan fejlesztések, amelyeket a vállalkozások nem teherként, hanem lehetőségként élhetnek meg.