Az autópiacon van egy örök megfigyelés: ha a gazdaságnak jól megy, akkor a lakosság autóvásárlási kedve is nő, ha amúgy a források vállalatoknak szóltak. Ha azonban jönnek a nehézségek, akkor a lakossági új autó vásárlás eléggé gyorsan visszaesik. Van ugyanakkor az autópiacnak egy kiegyensúlyozottabb szegmense, ez pedig a vállalati („flottás”) vásárlás, hiszen a cégek rideg mutatószámok alapján optimalizálják az autóhasználatukat. Ez stabilitást jelenthet a piacnak, hiszen a különböző vevők – gondoljunk akár egy kiszállítással foglalkozó cégre, egy minisztériumra vagy egy bankra – tervezetten újítják meg az autóparkjukat, illetve szinte kötelező a csere, nem lehet kockáztatni a folyamatos üzem fenntartását.
Ha pedig megújítják, akkor részben bekerülési és üzemeltetési számtan alapján is döntenek, de a car policy egyfajta motivációs eszköz is, valamint a cég reputációjáról is szól. Amikor egy vállalat szívesen mutatja azt, hogy fontos neki a fenntarthatóság, zavarja az emisszió, megértette a fosszilis energiahordozók elleni harc lényegét, akkor egyre gyakrabban dönthet elektromos vagy hibrid autók vásárlása mellett.
Az energiaipar kulcskérdése a tárolás – különösen a megújulók esetében. Ha pedig a tárolás egyre nagyobb érték, akkor nemcsak a nagyobb lakossági, ipari vagy erőművi eszközök segíthetnek az optimalizációban, hanem akár az autóink akkumulátorai is. Elenyésző, amiről beszélünk? Részben igen, de azért a flottáknál hatványozódnak a lehetőségek.
Tárolásra is alkalmas
Az elektromos autók, főleg amennyiben zöld energiával mennek, mindenképpen pozitív hatással lehetnek a közlekedés emissziójára, de azért egy pillanatra a morális felelősséget is vessük fel. Az autók töltése, főleg, ha az a csúcsidőszakokban koncentráltan jelentkezik, a hálózatnak ellátási nehézségeket is okoz, emiatt ki kell építeni egy új infrastruktúrát a töltésekhez. Ezért környezetvédelmi, etikai és gazdasági oldalról is felmerül, hogy az elektromos autókkal egyfajta smart city koncepcióban optimalizációs célokat is lehet követni.
Az imént ugyanis reputációról, zöld célokról is beszéltünk, de a legjobbak mindig azok a környezetbarát lépések, amelyekkel még pénzt is lehet spórolni. Ha pedig volt valami, aminek örülhettünk az energiaválság során, az éppen az volt, hogy az energiahatékonyság előtérbe került: jobban megérte igazodni a magasztos elvekhez.
Az egészen biztos, hogy az elektromos autók energiatárolóként is használhatók, és az is fixálható, hogy az intelligens elektromobilitással, ahol a fogyasztás mellett a tárolás is a rendszer része, pénzt lehet megtakarítani.
Azt nehéz ugyan pontosan megmondani, hogy amikor az autóflotta az energiarendszer részévé válik, legyen az egy kisebb energiaközösség vagy a nagy rendszer, akkor mikor lesz érdemes tölteni, mikor tárolni, illetve visszatáplálni, de majd az okos eszközök, a mesterséges intelligencia ezt nagyon hamar kiadja.
Olyan alapvetések biztosan vannak, hogy amikor nagyobb a kínálat és olcsóbb az energia, akkor érdemes tölteni, amikor nagyobb a kereslet és drágább az energia, akkor érdemes visszatölteni. Vagyis egy nagyobb flotta esetében az éjszakai, hajnali töltés és a nappali visszatáplálás tűnik elsőre észszerűnek, miközben azért a vállalati flották zöme nappal jobban igénybe is van véve.
Az előzetes „menetrendezés” azonban azért is nehéz, mert a megújuló energiatermelés logikájából éppen a fordított metódus következik. Vagyis az, hogy hiába nagyobb a nappali energiaigény, ha az időjárásfüggő erőművek (Magyarországon elsősorban a fotovoltaikus erőművek) inkább nappal termelnek, akkor az is értelmes logika lehet, hogy nappal érdemes tölteni az autónak becézett „tárolóinkat” és amikor nem süt a nap, akkor érdemes visszaadni az eltárolt energiát.
A kérdés az, hogy a magánemberek, de sokkal inkább a nagyobb flottákat működtető cégek tudnak-e valamit kezdeni azzal, hogy több a villanyautójuk, és azok akksijaiban tárolni is lehet az energiát, amit aztán egy smart grid révén vissza is lehet tölteni? Magánemberként ki bajlódna ezzel? Nem jön ki a matek, ráadásul olyan veszteségeket is számszerűsíteni kellene, mint az akkumulátor élettartama, hatótávolsága. Ez az aggodalom reális lehet, ám egy nagyobb flottánál – gondoljunk egy tömegközlekedési vagy postai, esetleg carsharing flottára – felmerülhet az, hogy az „ipari” méretű kapacitásokkal már tényleg érdemes foglalkozni.
Kellenek az ösztönzők
Egy biztos, akármelyik irány is az észszerű adott helyzetben, a magánembereket és a vállalati felhasználókat érdemes anyagilag is érdekeltté tenni az optimalizációban. Azt nehéz lenne számszerűsíteni, hogy mekkora előnyt lehet így elérni. Kicsit olyan ez, mint a PET-palackok gyűjtése. Papíron jól mutat, hogy a 1,5 literes ásványvizes palackokat érdemes gyűjteni, mert azok visszaválthatóak. Ám, ha palackonként 3 forintot kap a környezettudatos fogyasztó, és egy év során a 300 palackja visszaváltásával még ezer forintot sem keresett, vagyis valójában nem beszélhetünk anyagi motivációról, csakis a zöld tudatosságra alapozhatunk.
Ha azonban kialakul egy megfelelő rendszer, akkor autónként ennél biztosan nagyobb összegekről lehet szó az említett optimalizáció esetén.
Mindent tud a digitalizáció
Ahol a sok kicsi sokra megy, ott könnyebben elérhető egy, már szabad szemmel is jól látható anyagi előny. Azért is, mert a vállalati flották esetében jellemzően eleve rendelkezésre áll egy nagy segítség, a digitalizáció, vagyis valamilyen flottakezelő applikáció, amely információkat nyújt.
Ideális esetben tehát kereshetnének pénzt a flottások azzal, hogy mindent látnak és mindenre reagálhatnak. A hagyományos töltőállomások helyett ma már a cégek telephelyein, illetve a munkavállalók garázsában történik leginkább az autók energiaellátása.
A töltés és visszatöltés optimalizációja pedig nem pusztán a használattól függ (mármint attól, hogy mikor nincs szükség a járműre), de attól is, hogy mikor milyenek az áramárak. Hiszen ameddig a vállalat fizeti a flotta költségeit, legyen az maga a járműbeszerzés, az üzemanyag-ellátás, a szerviz vagy akár az energia-visszatáplálás, addig a cégek önérdekből biztosan kialakítanak egyfajta kontrollt, amellyel követni tudják a költségeket és akár a bevételeket.
A digitalizáció pedig abban segít, hogy a flottakezelő mindent lásson: az árakat, a töltési időpontot, a meghibásodást, a felhasználást, vagyis az elfogyasztott és rendelkezésre álló energiamennyiséget, és így a költségeket.
Az elektromos járművek egyidejű töltése negatívan is befolyásolhatja az elektromos hálózatot, ugyanakkor ez az új nehézség bőven ellensúlyozható lehet akkor, ha az egyre több elektromos autóból majd egyre többen abban is részt vesznek, hogy némi anyagi ösztönzés ellenében a rendszer kiegyenlítési feladatait is segítsék.
