Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-3
Audax_web_slider-1920x480px-szeleromu-210616
previous arrow
next arrow
homeicon Blog Nincs fellélegzés a jobb levegőért folytatott harcban

Nincs fellélegzés a jobb levegőért folytatott harcban

2020-ban kivételesen nem zártunk rossz évet a károsanyag-emisszió elleni harcban. Ám ennek nagy ára volt, és bizonyára senki sem szeretné, ha rendszeres lenne. A lockdown, vagyis a korlátozások visszavetették a termelést, így a kibocsátást is, ugyanakkor elapasztottak sok olyan forrást, amit a cégek és az országok a zöldítés céljaira kívántak fordítani.

A világ energiafogyasztása az előzetes szakértői becslések alapján 2020-ban érdemben csökkent. Ha megnézzük például a Nemzetközi Energia Ügynökség számait, örvendetes tendenciákat látunk. 7 százalékkal apadó szénfelhasználás, 8 százalékkal csökkenő olajfogyasztás. Csak egyetlen érték van a fő táblázatban, amelyben 2019-hez képest pozitív a változás: ez pedig a megújulók használatának aránya az energiamixben. Ez az arányeltolódás azt is jelenti, hogy bár a világ energiakereslete csak 5 százalékkal apadt tavaly, a szén-dioxid emissziója 7 százalékkal esett vissza 2020-ban.

A GDP-visszaesés ezzel jár

Az adatokból az is látszik, hogy a néhány éve kialakult status quo nem változott: Kína, az Egyesült Államok és India vezeti az energiafogyasztási listát, így az emissziós sorrendet is. Könnyen megjegyezhető számokra lefordítva: Kína nagyjából 3 milliárd tonna, az Egyesült Államok 2 milliárd tonna, India 1 milliárd tonna olaj elégetésével nyerhető energiát használ fel egy évben.

Mit is jelent ez a mutató? Az olajegyenérték, angol rövidítéssel Mtoe (millions of tonnes of oil equivalent) az adott mennyiségű energia előállításához szükséges nyersolaj tömegét adja meg. Bár az árampiacról már kiszorult a kőolajégetés, de azért ez a mutató fennmaradt. A világ energiafogyasztását nem könnyű számba venni, hiszen abban sokféle nyersanyag sokféle felhasználását – a kerozintól, a távhőn át az áramig – kell valahogyan egy számsorban bemutatni. Erre szolgál az Mtoe.

Ha hosszabb energiafelhasználási görbéket nézünk, például a Global Energy Statistical Yearbook 2020 adatait, akkor azt láthatjuk, hogy 2009-ben a pénzügyi krízis első teljes évében (2008-nak inkább csak a második felében) szintén visszaesett az energiafogyasztás.

Mindez nem is olyan meglepő, hiszen az energiafogyasztás nagyon szoros kapcsolatot mutat a GDP-vel. 2020-ban a világ átlagos GDP-je is érdemben, 4,4 százalékkal olvadt. Az igazán nagy gazdaságok közül egyedül Kína maradhatott 2,3 százalékos pluszban. Más kérdés, hogy náluk ez is óriási változás, hiszen 6-8 százalék volt a korábbi években a növekedési szint.

Ami azonban a jövőre nézve mégis aggasztó, hogy a megelőző évhez képest 18 százalékkal esett az energiaipari beruházások szintje. Sajnos megtört az energiaipar modernizációjának üteme, lépéshátrányba került a világ a klímaváltozás hatásainak mérsékléséért vívott versenyfutásban.

Másfél fok

A károsanyag-emisszió tehát csökkent ugyan 2020-ban, de a globális felmelegedés mégsem állt meg, a Párizsi Klímaegyezmény és az ismert cél, vagyis „a másfél fok” még mindig veszélyben van. Elvileg ez azt célozná, hogy az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 foknál többet ne emelkedjen a Föld átlagos felmelegedésének szintje. Sajnos ez a cél már ma is szinte elérhetetlennek tűnik, pedig a 1,5 fok egyfajta határérték, amely után exponenciálisan gyorsulnak a ránk nézve katasztrofális folyamatok. Tömegesen pusztulnak ki állatfajok, hirtelen gyorsabban olvadnak a jéghegyek, ez is felmelegedést és tengerszint-emelkedést okozhat, a mezőgazdaság termelési képességei is nagymértékben zuhannának.

Az áram szerepe

A klímakérdésekért nem az energiaágazat, főleg nem pusztán az áramtermelés az egyedüli felelős, de az biztos, hogy a villamosenergia-ágazatnak is van tennivalója. A Global Electricity Review adatai alapján 2020-ban már 39 százalék volt a nem fosszilis megújuló energia részaránya az áramtermelésben, de ezen tanulmány szerint az áramkereslet csak jelképes 0,1 százalékkal apadt 2020-ban, és ami talán a jelentés legriasztóbb adata, hogy Kína szénfelhasználása még mindig 2 százalékkal nőtt egy ilyen visszafogott évben is.

A jövő nagy kihívása

A karbonmentességi célok 2020 után olyan években követelnek az áramtermeléstől önmérsékletet és kevesebb kibocsátást, amikor nem csak a szénalapú áramtermelés, de várhatóan a nukleáris energiatermelés is visszaszorulhat. Ez azért nehezíti a célokat, mert az atom az üvegházhatású gázok tekintetében kibocsátásmentes. Ha helyette is más metódussal kell energiát előállítani, az nem könnyíti meg a kibocsátásunk visszafogását.

A megújuló energia használata bizonyára a következő években is tovább terjed, és remélhetőleg a beruházási kedv is helyre billen. Nem valószínű, hogy a következő években a 2020-ashoz hasonló kedvező együttállás menne végbe. Nem számíthatunk arra, hogy a bolygónk növekvő népessége ilyen mértékben önszántából visszafogná fogyasztását. Sokkal valószínűbb, hogy a 2020-ban kimaradt fogyasztás bepótlásával kell számolni, és ehhez kellene lehetőleg minél nagyobb arányban megújuló forrásból származó villamosenergiát felhasználni.