Magyarország abban a furcsa helyzetben van, hogy egyszerre tud éllovas és szinte sereghajtó is lenni, ha azt vizsgáljuk, hogy mennyibe kerül a földgáz az országban. A rezsivédett lakossági ár az Európai Unióban a legalacsonyabb a végfelhasználóknak, de mint tudjuk, ez egy államilag dotált ár. Ugyanakkor a lakosság által az átlagfogyasztás felett fizetett gázár már magas. Továbbá a cégek is inkább magasnak számító árat fizetnek európai összehasonlításban. Összességében akkor „mennyi az annyi”?
A földgáz árát az elmúlt években jelentős érdeklődés kísérte. Hosszú évek „unalmas”, vagyis viszonylag egyenletes árszintjei után elég sok fogalmat kellett megtanulnia a fogyasztóknak, legyenek ők lakossági felhasználók vagy versenypiaci ügyfelek.
Tőzsdei ár
Az egyik fogalom, amit sokan megismerhettek, az a holland TTF (Dutch Title Transfer Facility) tőzsdei ár, amely 2021 előtt azt mutatta, hogy a földgáz ára alacsonyon volt, 10-20 euró/MWh körül alakult.
Aztán valamivel a 2022. februári orosz invázió előtt hirtelen nagyon megdrágult, 100 euró/MWh fölé kúszott, és a 2022-es energiakereskedelemben is drámai évben még 339 euróig is felszökött egyetlen MWh földgáz ára, majd visszaesett 30 euró/MWh közelébe. Ezt tekinthetjük viszonyítási pontnak (benchmarknak).
A végfogyasztói ár
De mit fizet a magyar fogyasztó? A kérdésre a lakossági ügyfeleknél könnyű válaszolni, még ha kicsit más mértékegységekben is szoktuk hallani az árakat. A földgáz rezsivédett ára Magyarországon az átlagfogyasztásig, vagyis évi 1729 m3/év fogyasztásig 2,865 Ft/MJ. Az átlagfogyasztás felett viszont 22,002 Ft/MJ.
Az árak a forgalmi adót is tartalmazzák. Magyarországon viszont bevettebb, hogy a gázról köbméterben beszélünk. Kis kerekítéssel a rezsivédett földgáz ára 100 forint/m3, az átlagfogyasztás feletti ár pedig nagyjából 700 Ft/m3.
Egy MWh energia nagyjából 110 m3 gáz, vagyis a 30 eurós tőzsdei árnál 1 m3 gáz (forgalmi adó nélkül) nagyjából 27 eurócent, jelenlegi árfolyamon 106 forint a tőzsdén. Erre rakódik rá még a forgalmi adó és a szállítás költsége (átviteli díj), vagyis a lakosság az átlagfogyasztásig a mai tőzsdei árakat figyelembe véve kedvezménnyel, az átlagfogyasztás felett viszont drágán kapja a gázt. Amire lehetnek persze érvek, például az, hogy ami a tárolókból most előjön, az a molekula még sokkal magasabb gázárak mellett került be, vagyis az állam olyan földgázt ad el, amelynek a bekerülési értéke magas volt.
Az ipari fogyasztók
Azt, hogy a vállalati felhasználók mennyiért kapják a földgázt, már nem lehet egységesen megmondani. Az ugyanis teljesen eltérő lehet, hogy két fogyasztó milyen szerződéssel rendelkezik, az tőzsdei árhoz kötött vagy fix áras szerződés, mennyi flexibilitás van benne. Az Eurostat európai statisztikai intézet – jelentős késéssel – mindenféle fogyasztói kategóriákra vetítve hoz átlagárakat, így az bátran kimondható a számsorok alapján, hogy a magyar ipari fogyasztók egyáltalán nem kapnak olyan szuper alacsony árat, mint a lakosság, hiszen az ő áraik nem dotáltak, az egy piaci árszint.
A percepció áldozatai
A céges döntéshozók, a vállalkozások beszerzői munkaidőn kívül magánemberek is, ezért látják mindkét árat. Amikor egy magyar cégvezető azt olvashatja, hogy rekordalacsonyak az unióban a magyar gáz- és villanyárak, akkor kellemetlen lehet azzal szembesülni, hogy a cég életében viszont számottevőek ezen termékek költségei. Versenyhátrányt jelenthet ez a világ más részeihez képest, hiszen Oroszországtól az Egyesült Államokig sok országban lényegesen alacsonyabb az ár, de úgy tűnik, hogy Európa más országaihoz képest is magas most.
Persze a lakossági kisfogyasztóknak sem csak a saját számlájukat érdemes nézni. Hiszen még ha támogatott, olcsó gázt vesznek is, a közértben az ipari fogyasztók által termelt termékeket veszik meg, azok árában pedig megjelenik a magasabb árfekvésű energiahordozók miatt áthárított költség.
Miért van így?
A nem lakossági gáz- és áramáraknál az egyik probléma az, hogy sok cégnek, illetve egyéb intézménynek még nem járt le a korábban, magas áron megkötött gázszerződése. A kormány igyekezett rajtuk segíteni, „megnyitott bizonyos gázszerződéseket”. Ha sok olyan társaság volt, amelynek „piacosult” az ára, akkor az intézményi átlagár némiképp csökkenhetett, a rezsivédett lakossági ár és az átlagfogyasztás feletti (nagyon magas) lakossági ár között lehet valahol. Ezen belül jelentős szórás lehet az egyes szereplők között.
Amikor az Eurostat számait nézzük, nagyjából egy évvel ezelőtti adatokat látunk, de ebben az időszakban a magyar intézményi fogyasztók átlagosan 100 euró/MWh feletti árat fizettek. Akkoriban a magyar cégeknél régiós viszonylatban a román vállalatok fizethettek magasabb gázszámlákat, ha pedig kicsit kiterjesztjük a fókuszunkat, akkor még a finn és a görög árak, legújabban pedig a luxemburgi árak tűnnek magasabbnak, mint a hazaiak. Ha két nagy fogyasztói csoportot kellene az elfogyasztott gázmennyiség alapján megkülönböztetni, akkor a kisebb fogyasztók, vagyis a KKV-k nehezebben jöttek le a korábbi magas energiaárakról, a nagyobb cégek viszont sikeresebben orvosolták a helyzetet és reagáltak a változásra, vagyis az árcsökkenésre.
Érdemes utánanézni
Annak a cégnek, aki mindezt maga is orvosolni szeretné, mindenképpen érdemes egyeztetnie a kereskedőjével, megismerni a jelenlegi, már sokkal nyugodtabb gázpiacon a lehetőségeit. Ha pedig egy ilyen, a lehetőségeket tisztázó beszélgetés lezajlott, szinte biztosan további kérdéseket is át kell gondolnia az ipari fogyasztóknak. Vállalja-e az adott cég a változó (tőzsdei jegyzésekhez kötött) árból fakadó bizonytalanságot a vélelmezett árelőny érdekében? Mennyit ér meg a biztonság, vagyis a kiszámítható (fix) ár a jövőre nézve? Egyáltalán milyen változásokat vár valaki a gázpiacon? Ezt sajnos sohasem egyszerű megjósolni, hiszen az európai konjunktúra, az ellátásbiztonság, és akár a még működő gázvezetékek fizikai biztonsága is befolyásolja az árakat.