Egy gigantikus holland-német beruházás összekötné az északi offshore-szélerőműveket a szárazföldi vezetékrendszerrel. A 30 milliárd eurós projekt sok szempontból rekorder, sem európai, sem zöld projekt nem volt még ekkora. Világszerte vannak ennél is nagyobb költségvetésű fejlesztések, ezek viszont sajnos még kizárólag fosszilis projektek.
Magyarország számára hatalmas költséget jelent és persze rengeteg vitát generál a Paks 2 nukleáris projekt. Egy 10 milliárd eurónál is méretesebb energetikai beruházás valóban gigantikus, de azért kontinensünkön sincsen a legnagyobb nukleáris projektek között. Világszinten pedig már-már eltörpül a legnagyobb energetikai beruházások között: Ausztráliában, Kínában, Kazahsztánban és Oroszországban ennél jóval nagyobb beruházások is megvalósultak már, vagy éppen most vannak folyamatban.
Egy óriási vezetéképítés
Kezdjük azzal, ami blogposztunk apropóját szolgáltatja, és mostanában a „legnagyobb” jelzővel olvashattunk róla! Ez a 30 milliárd eurós TenneT, amelyet valóban minden idők legdrágább európai infrastruktúra-beruházásának tekinthetünk.
A projekt nemcsak Európa legnagyobb energetikai beruházása, de talán a valaha volt legnagyobb zöld projekt is. Hollandiában és Németországban erős politikai hátszele van az energiaátmenetnek, a zöldítésnek. A projekt nagyon leegyszerűsítve azt szolgálja, hogy a német és holland offshore szélfarmok termelése eljusson előbb a partra, majd bekapcsolódjon a villamosenergia-hálózatba.
Atomerőművek
A nagy európai zöld projekt költségvetése ugyanakkor már egyáltalán nem egyedülálló, ha a nukleáris projekteket is bevesszük az összehasonlításba. Itt sokszor egészen más összeget látunk a tervezésnél, és mást a végső elszámolásnál. Sok helyen zajlanak most is 20-30 milliárd dolláros árkategóriájú projektek. Ilyen az egyiptomi El Dabaa, a brit Hinkley, a török SINOP, az indiai Jaitapur vagy az Egyesült Arab Emírségekben a Barakah. Számunkra alighanem az egyiptomi projekt a legizgalmasabb, mert eléggé analóg a magyar Paks 2-vel. A 4 fázisban megvalósuló erőmű Kairótól 320 kilométerre épül, és döntőrészt orosz állami hitelek finanszírozzák. Az építkezés hivatalosan 2026-ra fog zárulni, de természetesen, ahogy akár a francia, finn vagy brit építkezések is mutatják, a késés benne van a pakliban.
A gátépítések
Szintén a 25-30 milliárd dolláros költségvetésnél állt meg a világ két legnagyobb vízerőműve vagy gátrendszere is, azaz a kínai Három Szurdok és a brazil-paraguayi Itaipu. Hogy melyik a nagyobb, nem is olyan egyszerű kérdés: kapacitás alapján az első, éves termelést tekintve azonban az utóbbi. Őket azért nehezebb besorolni a legnagyobb energetikai beruházások közé, mert ezekben a projektekben ugyan meghatározó elem a vízerőmű és az áramtermelés, de vannak vízgazdálkodási vonzatai is a gigantikus építkezéseknek. Mindkét projekt elég vitatott, mert óriási változásokat okoznak az ökoszisztémában. A Jangcén megépített Három Szurdok (Three Gorges) gát miatt 1,2 millió embert kellett kitelepíteni, amit ugyan a hatóságok természetes urbanizációval is magyaráztak, de azért eléggé rendhagyó volt, ahogy az is, hogy a 600 kilométer hosszú víztározó miatt régészeti lelőhelyek kerültek víz alá és több speciális faj élőhelye is elpusztult.
Az Itaipu esetében kicsit kedvezőbb a helyzet, bár itt is voltak kitelepítések, és a világ addigi legnagyobb vízesése, a Guaríu is áldozatul esett a fejlesztésnek. Az Itaipu erőmű építéséhez 200-szor több beton kellett, mint a híres Maracana-stadionhoz. A felhasznált acélból 380 Eiffel-tornyot lehetett volna építeni. A maga korában az Itaipu volt a legdrágább objektum, amelyet valaha ember építtetett. A megtermelt áramot azóta is felesben használja Brazília és Paraguay.
És végül a legnagyobbak: a Kashagan
Az eddig bemutatott hatalmas, több tízmilliárdos projektek valójában nagyon messze vannak a legnagyobbaktól. Sajnos ezek még ma is fosszilis projektek.
A kazah Kashagan egy 116 milliárd dolláros olajkitermelési projekt, amiben a kazah fővállalkozó mellett hatalmas cégek (Eni, Shell, Exxon, Total, ConocoPhillips) vesznek részt. A Kashagan az elmúlt 40 év egyik legnagyobb olajfelfedezése, és az egyik legnagyobb, jelenleg is fejlesztés alatt álló ipari művelet. A terület Közép-Ázsia egy távoli szegletében, a Kaszpi-tenger északi részén fekszik, ami komoly logisztikai kihívást jelent. Az olajat egymáshoz kapcsolódó vasútvonalakon, csővezetékeken és hajókon keresztül kell kihozni és az időjárás is nagyon zord, lévén a terület csaknem fél évig fagyott. A kazahok itt nemcsak kitermelési platformokat építettek, hanem mesterséges szigeteket is, ahová városnyi embert telepítettek.
Ausztrália óriásprojektjei
A világ legnagyobb energetikai projektjei között 4-5 ausztrál is található. Ausztrália energiaiparát kevésbé ismerjük, mert messze van, hozzánk már nem nagyon jutnak el a produktumai. Pedig hatalmas földgázkitermelő, és mivel vezetéket építeni addig elég nagy kihívás lenne, elsősorban az LNG-piacon jelentős játékos.
A világ legnagyobb földgázprojektje, a Gorgon 57 milliárd dollárba került és az amerikai Chevron volt a fővállalkozó, de ebbe is beszállt például az Exxon, a Shell, illetve több japán vállalkozás. Az Ausztrália északnyugati partjaitól 100-150 kilométerre található mezőkből 60 évig terveznek gázt kinyerni. A gáz cseppfolyósítása a közeli Barrow-szigeten található üzemben történik. A japán cégek nem véletlenül láttak fantáziát a projektben. Japán saját energiahordozókkal nem, erős iparral annál inkább rendelkezik, így nagy felvásárlója az ausztrál gáznak.
Ha azt gondoljuk, hogy ez a nagy ausztrál projekt egyedülálló volt, akkor tévedünk. A japán fővállalkozásban elkészült Ichthys offshore platform mintegy 40 milliárd dollárba került.
