Egy gigantikus holland-német beruházás összekötné az északi offshore-szélerőműveket a szárazföldi vezetékrendszerrel. A 30 milliárd eurós projekt sok szempontból rekorder, sem európai, sem zöld projekt nem volt még ekkora. Világszerte vannak ennél is nagyobb költségvetésű fejlesztések, ezek viszont sajnos még kizárólag fosszilis projektek.
![](https://audaxrenewables.hu/wp-content/uploads/2023/05/Audax-Blog-Vertical-axis-wind-turbines-Denmark-230517-1024x576.png)
Magyarország számára hatalmas költséget jelent és persze rengeteg vitát generál a Paks 2 nukleáris projekt. Egy 10 milliárd eurónál is méretesebb energetikai beruházás valóban gigantikus, de azért kontinensünkön sincsen a legnagyobb nukleáris projektek között. Világszinten pedig már-már eltörpül a legnagyobb energetikai beruházások között: Ausztráliában, Kínában, Kazahsztánban és Oroszországban ennél jóval nagyobb beruházások is megvalósultak már, vagy éppen most vannak folyamatban.
Egy óriási vezetéképítés
Kezdjük azzal, ami blogposztunk apropóját szolgáltatja, és mostanában a „legnagyobb” jelzővel olvashattunk róla! Ez a 30 milliárd eurós TenneT, amelyet valóban minden idők legdrágább európai infrastruktúra-beruházásának tekinthetünk.
A projekt nemcsak Európa legnagyobb energetikai beruházása, de talán a valaha volt legnagyobb zöld projekt is. Hollandiában és Németországban erős politikai hátszele van az energiaátmenetnek, a zöldítésnek. A projekt nagyon leegyszerűsítve azt szolgálja, hogy a német és holland offshore szélfarmok termelése eljusson előbb a partra, majd bekapcsolódjon a villamosenergia-hálózatba.
Atomerőművek
A nagy európai zöld projekt költségvetése ugyanakkor már egyáltalán nem egyedülálló, ha a nukleáris projekteket is bevesszük az összehasonlításba. Itt sokszor egészen más összeget látunk a tervezésnél, és mást a végső elszámolásnál. Sok helyen zajlanak most is 20-30 milliárd dolláros árkategóriájú projektek. Ilyen az egyiptomi El Dabaa, a brit Hinkley, a török SINOP, az indiai Jaitapur vagy az Egyesült Arab Emírségekben a Barakah. Számunkra alighanem az egyiptomi projekt a legizgalmasabb, mert eléggé analóg a magyar Paks 2-vel. A 4 fázisban megvalósuló erőmű Kairótól 320 kilométerre épül, és döntőrészt orosz állami hitelek finanszírozzák. Az építkezés hivatalosan 2026-ra fog zárulni, de természetesen, ahogy akár a francia, finn vagy brit építkezések is mutatják, a késés benne van a pakliban.
A gátépítések
Szintén a 25-30 milliárd dolláros költségvetésnél állt meg a világ két legnagyobb vízerőműve vagy gátrendszere is, azaz a kínai Három Szurdok és a brazil-paraguayi Itaipu. Hogy melyik a nagyobb, nem is olyan egyszerű kérdés: kapacitás alapján az első, éves termelést tekintve azonban az utóbbi. Őket azért nehezebb besorolni a legnagyobb energetikai beruházások közé, mert ezekben a projektekben ugyan meghatározó elem a vízerőmű és az áramtermelés, de vannak vízgazdálkodási vonzatai is a gigantikus építkezéseknek. Mindkét projekt elég vitatott, mert óriási változásokat okoznak az ökoszisztémában. A Jangcén megépített Három Szurdok (Three Gorges) gát miatt 1,2 millió embert kellett kitelepíteni, amit ugyan a hatóságok természetes urbanizációval is magyaráztak, de azért eléggé rendhagyó volt, ahogy az is, hogy a 600 kilométer hosszú víztározó miatt régészeti lelőhelyek kerültek víz alá és több speciális faj élőhelye is elpusztult.
Az Itaipu esetében kicsit kedvezőbb a helyzet, bár itt is voltak kitelepítések, és a világ addigi legnagyobb vízesése, a Guaríu is áldozatul esett a fejlesztésnek. Az Itaipu erőmű építéséhez 200-szor több beton kellett, mint a híres Maracana-stadionhoz. A felhasznált acélból 380 Eiffel-tornyot lehetett volna építeni. A maga korában az Itaipu volt a legdrágább objektum, amelyet valaha ember építtetett. A megtermelt áramot azóta is felesben használja Brazília és Paraguay.
És végül a legnagyobbak: a Kashagan
Az eddig bemutatott hatalmas, több tízmilliárdos projektek valójában nagyon messze vannak a legnagyobbaktól. Sajnos ezek még ma is fosszilis projektek.
A kazah Kashagan egy 116 milliárd dolláros olajkitermelési projekt, amiben a kazah fővállalkozó mellett hatalmas cégek (Eni, Shell, Exxon, Total, ConocoPhillips) vesznek részt. A Kashagan az elmúlt 40 év egyik legnagyobb olajfelfedezése, és az egyik legnagyobb, jelenleg is fejlesztés alatt álló ipari művelet. A terület Közép-Ázsia egy távoli szegletében, a Kaszpi-tenger északi részén fekszik, ami komoly logisztikai kihívást jelent. Az olajat egymáshoz kapcsolódó vasútvonalakon, csővezetékeken és hajókon keresztül kell kihozni és az időjárás is nagyon zord, lévén a terület csaknem fél évig fagyott. A kazahok itt nemcsak kitermelési platformokat építettek, hanem mesterséges szigeteket is, ahová városnyi embert telepítettek.
Ausztrália óriásprojektjei
A világ legnagyobb energetikai projektjei között 4-5 ausztrál is található. Ausztrália energiaiparát kevésbé ismerjük, mert messze van, hozzánk már nem nagyon jutnak el a produktumai. Pedig hatalmas földgázkitermelő, és mivel vezetéket építeni addig elég nagy kihívás lenne, elsősorban az LNG-piacon jelentős játékos.
A világ legnagyobb földgázprojektje, a Gorgon 57 milliárd dollárba került és az amerikai Chevron volt a fővállalkozó, de ebbe is beszállt például az Exxon, a Shell, illetve több japán vállalkozás. Az Ausztrália északnyugati partjaitól 100-150 kilométerre található mezőkből 60 évig terveznek gázt kinyerni. A gáz cseppfolyósítása a közeli Barrow-szigeten található üzemben történik. A japán cégek nem véletlenül láttak fantáziát a projektben. Japán saját energiahordozókkal nem, erős iparral annál inkább rendelkezik, így nagy felvásárlója az ausztrál gáznak.
Ha azt gondoljuk, hogy ez a nagy ausztrál projekt egyedülálló volt, akkor tévedünk. A japán fővállalkozásban elkészült Ichthys offshore platform mintegy 40 milliárd dollárba került.