homeicon Blog Milyen lesz az áramrendszerünk 2040-ben?

Milyen lesz az áramrendszerünk 2040-ben?

Mindenki figyelmét az aktuális energiaválság, a jelenlegi kockázatok kötik le. Érdemes azonban messzebbre is tekinteni, és megvizsgálni, hogy milyen villamosenergia-rendszerünk lehet mintegy két évtized múlva.

A gondolkodásunk kereteit a következő elemek határozhatják meg:

  • Bízhatunk hatékonyságjavulásban, az energiatakarékosság fejlődésében.
  • Az elektrifikáció trendjei alapján azt is gyaníthatjuk, hogy mind a lakások fűtésében, mind a közlekedésben teret nyer az áram, vagyis összességében több áramra lesz szüksége Magyarországnak.
  • A dekarbonizáció fontos cél marad, megmarad az elkötelezettségünk a megújulók mellett.
  • Nemcsak nyersanyagokra, hanem az árampiacra is igaz, hogy hazánk várhatóan nettó importőr lesz.
  • Az orosz-ukrán háború jól példázza, hogy a mindenkori árelőnyök kihasználása mellett a függőségi kockázat csökkentésére is célszerű gondolni.

Változnak a hangsúlyok

Egy ideális világban a gondolkodás alighanem afelé menne, hogy spóroljunk meg annyi energiát, amennyit csak lehet. Ez természetesen a komfortzónánkba vagy a pénztárcánkba is belehasíthat, korszerűsítést, tudatos felhasználást, akár a fogyasztás időzítését is igényelheti mindenkitől.

Emellett fontos alapelv, hogy integráljunk annyi megújulót, amennyit csak lehet. Próbáljunk valamilyen tárolási megoldást találni arra, hogy az egyre több megújuló ne csak napszakokban, hanem a felhasználás teljes időspektrumában felhasználható legyen. Itt érdemes említeni a zöld hidrogén kibontakozó szerepét.

Azonban akármennyire is elköteleződünk a megújulók mellett, a következő egy-két évtizedben még velünk lesznek a népszerűtlen energiaforrások is, és a legoptimistább jóslatok szerint sem tűnnek el 2040-re.

Atom vagy gáz?

A kérdés tehát nagyon leegyszerűsítve úgy tehető fel, hogy a magyar gazdaság (lakosság, ipar, mezőgazdaság, közterületek, közintézmények) energiaigényét két évtized múlva a megújulók mellett gázzal vagy atommal szeretnénk fedezni? A kérdés alkérdései pedig:

  • orosz vagy nem orosz gázzal;
  • orosz vagy nem orosz atomerőművel;
  • régi vagy új blokkokkal?

Minden megváltozott

Sajnos a kérdések megválaszolásánál van egy további nehézség: az élet egy pillanat alatt átírhatja a korábban gazdaságilag, műszakilag racionálisnak ítélt döntéseket. Ha korábban az is volt a legkézenfekvőbb modell, hogy a zöld átmenetben az orosz gáz legyen a társutasunk, most úgy fest, Oroszországgal ellehetetlenül az energetikai kapcsolat, és új megoldás után kell néznünk.

Ez azonban számos kérdést felvet:

  • Alternatív gázforrások felé induljunk beruházásainkkal?
  • Vagy folytassuk az atomerőművek fejlesztését?
  • Utóbbi esetében kivitelezhető volna a partnerváltás?

Import is kell, több forrásból

Akármelyik is „nyer”, sajnos Magyarország a teljes energiafüggetlenségét még akkor sem tudja megvalósítani, ha az energiatakarékosságban és a megújulók integrálásában kifejezetten sikeres is lesz.

És itt jön egy újabb kockázat. Egy kicsi és energiahordozókban szegény országnak valamiképpen nemzetközi kooperációkkal kell megoldania az energiaellátását. Eddig ez azt jelentette, hogy Oroszországból vettünk olajat, földgázt, olajszármazékot és nukleáris fűtőelemet, de a szomszédos országokkal is voltak áramkereskedelmi kapcsolataink.

2040-ben az lenne az ideális, ha minél változatosabb lenne a gáz- és árambehozatalunk, vagyis, ha több csatorna állna rendelkezésre, hiszen akkor jobban el tudjuk kerülni, hogy ne függjünk túlságosan egyetlen partnertől sem. Sem az orosz gázszállítótól, sem a horvát kikötőtől, sem egy balkáni ország vízi erőművétől, sem egy német szélparktól.

Csakhogy ennek megteremtése lényegesen több beruházást igényel. És itt is van egy nagy ellentmondás. Pénzügyileg akkor éri meg jobban a sok beruházás, ha a kapacitások ki vannak használva, vagyis százszázalékos kapacitás mellett van rájuk szükség.

De akkor alhatunk nyugodtabban, ha vannak redundáns kapacitások, tartalék csövek, áramvezetékek, erőművek is a rendszerben, ha van alternatíva, és tudunk hová nyúlni. Valahogy ebben a mátrixban kell 2040-re (és természetesen minden más későbbi időpontra is) megtalálni az optimumot.

A mindent megváltoztató felfedezések

Egy valamivel pedig egyáltalán nem tudunk kalkulálni. Beérhet olyan innováció, ami gyökeresen alakítja át a kínálatot, a keresletet, az árakat. A fúziós energiával kapcsolatban egyelőre mindenki óvatos, egyelőre senki sem mer biztosan prognosztizálni azzal kapcsolatban, hogy mikor kerül át a laboratóriumokból a civil felhasználásba. A palagáz és palaolaj felszínre hozásának technológiája ismét energianagyhatalommá tette az USÁ-t. De nem feltétlen kell ekkora léptékű fejlődésekre gondolni. A szemünk előtt zajlott le a LED-forradalom, a szigetelésdömping, a háztartási kiserőművek és a kondenzációs kazánok elterjedése. Észre sem vettük őket, pedig ezek nélkül ma a rezsi többszöröse lenne a korábbinak. Hasonló horderejű változások simán bekövetkezhetnek a következő szűk két évtizedben, innentől kezdve pedig félő, hogy a jóslatok annyira lesznek megmosolyogtatók mint egy Verne-regény jövendölései.