A 2022-es év szép sikereket hozott az Európai Unió megújuló alapú áramtermelésében. A csökkenő energiakereslet és a megújulók térnyerése, mint fő pozitívumok mellett a szén egyfajta reneszánszát is elhozta a válság. Azonban hiába volt tavaly rendkívül magas az energiaár Európában, és hiába hallhattunk arról, hogy az egyes államok újra hozzányúltak a szénkészleteikhez, sőt, növelték importjukat is, összességében folytatódott az európai villamosenergia-termelésben a megújulók térnyerése és a fosszilis energiahordozók visszaszorulása.
Elbizakodottságra nincs okunk
Ha az EU villamosenergia-termelésének összetevőin végigszaladunk, némi csalódottsággal állapíthatjuk meg, hogy a földrész még mindig nagymértékben használt fosszilis tüzelőanyagokat. Az áram 39 százalékát szénből, gázból és egyéb fosszilis forrásokból állítottuk elő. Ugyanakkor ezek aránya legalább már folyamatosan apad, a gáz most 20 százalékot, a szén 16 százalékot jelentett. Érdekesség, hogy egy évtizeddel korábban a szén még 26 százalékos súllyal, a gáz pedig 18 százalékkal szerepelt.
A nukleáris energia vitatott, de legalább kibocsátásmentes forrása 22 százalékot, a szél 15 százalékot, a vízenergia 10 százalékot, a napenergia pedig 7 százalékot adott. A maradék 7 százalék jut az egyebekre, elsősorban biomasszára.
Vagyis pozitívum, hogy a megújuló áramtermelésen belül az időjárásfüggő és tiszta források, vagyis a szél- és a napenergia áramtermelése megelőzi a gázt, és nagyjából az EU áramtermelésének már az ötödét adja. Ez persze lehet „már” és lehet „csak”, hiszen ezek a valóban tiszta és környezetbarát források továbbra is kihívásokkal küzdenek.
Kik a nagy fogyasztók?
Ami az európai fogyasztási oldalt illeti, aligha meglepő a válasz: ott a legnagyobb az energiafogyasztás, ahol hideg van, az emberek gazdagabbak és az államok népesebbek. Az EU mintegy 2800 TWh teljes áramfogyasztásából kiemelkedik a nagy négyes, vagyis sorrendben Németország és Franciaország, illetve a hozzájuk társuló Olaszország és Spanyolország, amelyek együttesen több mint a felét viszik el az uniós igényeknek.
Ám az egy főre jutó fogyasztásban az északiak a csúcstartók, vagyis a hideg, de gazdag Finnországban és Svédországban kiugró az egy lakosra jutó igény, a legalacsonyabb pedig a szegény, de melegebb országokban, nevezetesen Romániában és Bulgáriában.
Éljen a nap és a szél!
Itthon a napenergia az elterjedtebb. Az unióban továbbra is a szél dominál a megújulók között, igaz, a növekedése már lassabb, mint a fotovoltaikusoké. A szélenergia 420 TWh áramhoz segítette hozzá a földrészt. Németország volt a legnagyobb termelő 126 TWh-val, megelőzve Spanyolországot, de a legmagasabb százalékos részesedéssel Dánia rendelkezett. A skandináv államban a villamosenergia-mix 55 százalékban szeles, ez jobb adat, mint a követő Litvánia, Írország vagy Portugália termelése, ahol nagyjából a hazai termelés harmada a szeles.
A naperőművekben előállított 203 TWh villamosenergiából szintén Németország a legnagyobb termelő (59 TWh), őt Spanyolország és Olaszország követi. Ugyanakkor mindig nagy öröm, ha egy megújuló mutatóban Magyarország is jól áll, jelesül abban, hogy a teljes országos villamosenergia-mixben mennyire meghatározó a nap, hiszen Hollandia (14 százalék) és Görögország (13 százalék) után Magyarország (13 százalék) jött tavaly.
A vízenergiában Svédország, Franciaország, illetve a mixen belüli arányt tekintve Ausztria volt kimagasló, nukleáris energiában pedig – történjen mégoly sok leállás is – Franciaország minden mutatóban verhetetlen.
Problémák is voltak, de erre jó a hatékonyság
Amikor a sajtó tele volt azzal, hogy milyen problémás lehet leválnia Európának a nagy energiabeszállító Oroszországról, talán kicsit háttérbe szorult, hogy az aszály miatt a vízenergiának is gyenge éve volt, ráadásul az elsősorban a francia kapacitásokra jellemző leállások miatt a nukleáris energia is csak korlátoltabb mértékben segített.
Ugyanakkor az nagyon örvendetes volt, hogy a magas energiaárak szinte ugyanazt a hatást eredményezték, mint a nagy Covid-lezárás, vagyis főleg a tavalyi negyedik negyedévben már intenzíven apadt a fogyasztás.
Ez az alacsonyabb villamosenergia-igény is hozzájárult az egyensúlyhoz. Az unió fogyasztása 2022 utolsó negyedévében 8 százalékkal mérséklődött, ilyen szép „visszafogást” tényleg csak a járvány hozott el korábban.
Az energiafelhasználás csökkentése kifejezetten jelentős volt Görögország, Románia és Franciaország esetében. Az okokat nehezebb szétszálazni, hiszen nemcsak az enyhe tél és a magas ár okozta kényszerspórolás segített. Legyünk optimisták, a családok, illetve az ipar szintjén is történtek értelmes energiahatékonyságot szolgáló beruházások.
A jövő
Az EU villamosenergia-igénye ebben az évtizedben várhatóan növekedni fog. Az elektrifikáció folytatódik az iparban, a közlekedésben és a fűtésben, amit csak részben ellensúlyoz az, hogy a magasabb árak miatt a kereslet visszafogása, a megtakarítási programok is folytatódhatnak.
Erre már csak azért is szükség lenne, mert az energiafogyasztás ökológiai lábnyoma még ma is óriási. Így van ez még akkor is, ha a teljes kibocsátás már csak a kétharmada a 2010-es értéknek.
