2023-ban bőven voltak sikerek a megújuló energiatermelésben, de azért vannak, akik a szégyenpadra kerültek.
Globálisan, de különösen az Európai Unióban örvendetesen javul az energiatermelésen belül a megújulók aránya. Mint a Reuters is írta, 2023 első felében a fosszilis tüzelőanyagok már csak az EU energiafogyasztásának az egyharmadát (egészen pontosan 33 százalékát) adták, ami az 1990 óta azonos struktúrában gyűjtött adatok sorában az eddigi legalacsonyabb érték.
Speciális okok
A fosszilis tüzelőanyagok részesedése az EU energiamixében nem csak az innováció okán apadt. Az orosz-ukrán háború nyomán nagyon elszálltak az energiaárak, Oroszország is csökkentette az Európába irányuló gázszállítását, illetve az orosz leválás miatt sok országban határozott energiahatékonysági programok indultak.
Ezeknek, illetve az enyhébb 2022-es télnek a pozitív következménye az lett, hogy az EU-ban alacsonyabb lett a villamosenergia- és a földgázigény. A szépen gyarapodó megújulóenergia-kapacitások így papíron még nagyobb arányban fedezhették a villamosenergia-keresletet.
Mit tekintünk megújulónak?
Biztosan annak vehetjük a napenergiát, a szélenergiát, a vízenergiát, a geotermikus energiát, a különféle bioüzemanyagokat és biogázokat. Szintén ide tartoznak a ma még nem teljesen kiforrott tengeri energiaforrások (árapály-, hullám- és egyéb óceáni energia).
Sokféle viszonyszámmal és kalkulációs metodikával találkozhatunk, így például a nukleáris energia és a biomassza megújulóként való klasszifikációja még mindig vita tárgya. Előbbi nem fosszilis, de nem is megújuló, utóbbi tekinthető megújulónak, ugyanakkor forrása eredendően fosszilis. Nem minden energiacélú növénytermesztés üdvözlendő, ahogyan a fatelepi maradékok vagy más biohulladékok elégetése sem feltétlenül az, főleg, ha nagy a károsanyag-kibocsátásuk, de azért a biomassza jellemzően megújulónak számít.
Valójában még ez a definíció sem egyértelmű, mert ha nem pusztán az áramtermelést, hanem a teljes energiafogyasztásunkat elemezzük, akkor bizony még sok fosszilist használunk.
A víz az úr
Az Európai Unióban is, de globálisan is azok a legsikeresebb államok, ahol jelentős mennyiségű vízenergia áll rendelkezésre, vagyis Európán belül Norvégia, Svédország, Finnország, Lettország, Ausztria és Észtország. A 40 százalék körüli megújulóenergia-arány mellett a nukleáris kapacitások egészítik ki az energiamixet, így aztán „csak” harmadrész esik fosszilis forrásokra.
A megújulók aránya a globális energiamixben is szépen javul. 2010 óta 10 százalékponttal nőtt az arány és 2022-ben közel 30 százalékot ért el. Az Unión kívül is a nagy vízenergia-forrásokkal rendelkező országokban (Brazília, Kolumbia, Kanada, Új-Zéland) a legjobb a helyzet (a megtermelt villamos energia több mint 2/3-a megújuló). A kevésbé meghatározó országokon belül pedig dicséretes Etiópia, Bhután, Albánia vagy Izland szinte tejesen megújuló energiamixe (az első három a vízenergiának, utóbbi a geotermikus energiának köszönheti mindezt).
A szégyenpad
Globálisan pedig azokban az országokban a legrosszabb a helyzet, ahol vagy nincs egyáltalán törekvés a megújulóenergia-termelésre (Fehéroroszország, Kuba, Banglades), vagy annyi fosszilis energiaforrás van, hogy még nem alakult ki igazán a megújuló iparág (Algéria, Líbia, Türkmenisztán, Szaúd-Arábia, és szinte minden nagy szénhidrogénvagyonnal rendelkező öbölmenti ország). Ezeken a helyeken gyakorlatilag nincs még megújulóenergia-ipar.
Az unión belül azok az államok lógnak ki, amelyek bővelkednek fosszilis ásványokban, vagy pedig olyan kicsik, hogy nem teszik lehetővé a hatékony megújulós ellátást. A nagy szénipari múlttal rendelkező Csehországnak, illetve Lengyelországnak kell még „iparkodnia”, hogy a megújuló iparát is fejlessze. De legrosszabbul a jelentős vízenergia és nagyobb terület nélküli államok, vagyis Luxemburg, Málta, illetve Ciprus állnak. Mellettük Magyarország az elmúlt évek intenzív napparkfejlesztései miatt már eléri az uniós átlagot, és szerencsére az energiaipari fejlesztések még további javulást valószínűsítenek.
2023: rekordév?
A pozitív trend 2023-ban sem állt meg, az EU 27 tagországában a fosszilis tüzelőanyag-alapú energiatermelés 17 százalékkal esett vissza az év első felében. A legjobban a szén felhasználása apadt. Ez azért nagyon pozitív, mert 2022-ben kissé ijesztő volt, hogy az energiaválság során még az élenjáró zöld politikát folytató országokban is volt rá példa, hogy a kormányok visszanyúltak a „hazai” szénhez.
Mivel Oroszország sokkal kevesebb gázt szállított Európába, azt is hihetnénk, hogy a gázerőművek villamosenergia-termelése, illetve a földgázalapú fűtés is nagymértékben apadt. Az uniós országok azonban az orosz gázt alternatív forrásokkal helyettesítették, így a gáznál még nem volt akkora fogyasztáscsökkenés.
Fontos feltétel
Ne gondoljuk, hogy ha egy csapásra mindenhol megújulóenergia-parkok lepnék el a határt, akkor megoldódna minden problémánk. 2023 január-júniusában a szél- és a napenergia kapacitások 23 TWh-val több energiát termeltek az előző év azonos időszakához képest, ugyanakkor nem spórolhatóak meg azok a programok, amelyek a hálózatot alkalmassá teszik a még több megújuló fogadására.
