homeicon Blog Megmenti-e Európát az LNG?

Megmenti-e Európát az LNG?

Segíthet-e az LNG (liquified natural gas), vagyis a cseppfolyósított földgáz az orosz kapcsolatok, az európai energiafüggés leépítésében? A kérdés erősen költői, hiszen ha a világ gázpiaca egyre globálisabb, ha egyre több rugalmas szállító, például Katar, Ausztrália és az Egyesült Államok földgáza is eljuthat Nyugat-Európába, az természetesen segítség, de azért a leváltás nem olyan egyszerű.

Egyre többet hallunk róla

Korábban a magas földgázárak idején, újabban az orosz energiafüggés kockázatai miatt is sokat hallhattunk a cseppfolyósított földgáz, vagyis az LNG piacáról. Az elmúlt hetekben sok optimista cikk, tudósítás is született, amelyekben arról olvashattunk, hogy lám, Németország már az Északi Áramlat 2 gázvezeték beindítása helyett LNG-beszerzéseket szervez, vagy milyen sikeresen megvannak orosz földgáz nélkül azok, akiknek vannak az LNG fogadására alkalmas termináljaik, például Lengyelország, Horvátország, Görögország vagy éppen Olaszország.

Érdemi korlátok vannak

Az LNG valóban egy viszonylag rugalmas földgázbeszerzési lehetőség, de vannak korlátai a használhatóságának:

  • Nagy a tülekedés érte, a kapacitások többsége már évekre előre le van kötve hosszú távú szerződésekkel.
  • Vannak technológiai, infrastrukturális korlátai és követelményei is, tankerek, terminálok, termináloktól induló csővezetékek szükségesek.
  • Az LNG-ből sincs elég. Az LNG szállítások csak elenyésző szeletét adják a globális földgáz-kereskedelemnek.

Ahol esély sincs vezetékes szállításra – Dél-Korea, Tajvan, Japán esetében –, ott tényleg nincs alternatívája, és elsődlegesen LNG-t vásárolnak. Ahol viszont kiépült vezetékek vannak (mint például Magyarország vagy Németország felé), ott egyelőre inkább csak kiegészítő szereppel bír.

A kezdetek és a nagy vevők

Az LNG-piac úgy épült ki, hogy felfedeztek a fogyasztóktól (ipartelepektől, gazdag városoktól, sűrűn lakott területektől) távoli gázmezőket, például az említett Katarban, Ausztráliában, Norvégiában vagy Algériában, ahonnan vezetéken lehetetlen lett volna eljuttatni a fogyasztókig a gázt, ám egy közeli tengerpartig meg tudták oldani a szállítást.

Itt pedig lehetett használni a technológiát, vagyis mínusz 163 fokon cseppfolyósítani a gázt. Ebben a méretben a sokkal, de sokkal kisebb (hatszázad akkora) térfogaton hatalmas tankerhajókon egy város éves gázfogyasztása is elvihető Dél-Kelet-Ázsiába vagy éppen Európába. A három legnagyobb vásárló ugyanis Japán, Dél-Korea és Kína. Utóbbi gazdasága ma már jóval nagyobb, de neki van lehetősége vezetéken is importálni, például a Szibéria Ereje elnevezésű orosz vezetéken. Délkelet-Ázsia egyébként annyiban is érdekelt a piac működésében, hogy a hatalmas tankerek gyártói is japán vagy koreai hajógyártó óriások.

Magyarország is kopogtat

Magyarországhoz a horvátországi Omisalj terminálja van a legközelebb, innen már vásárolunk is LNG-gázt, ugyanakkor a teljes magyar gázfogyasztáshoz mérve egyelőre csak úgy 10 százaléknyit. Honnan érkezik ide a molekula? Szinte bárhonnan jöhet, mert ha már felpakolták a nagy hajókra, akkor már csak vevői akarat kérdése, hogy hol köt ki egy ilyen szállítmány. 2021-ben a legnagyobb eladó sorrendben Ausztrália, Katar, illetve az Egyesült Államok volt, a dobogósokat követte Malajzia, Algéria, illetve Oroszország.

A kicsi, és éppen foci vébé rendezésére készülő Katar gazdagságát nehéz szavakkal leírni, amit jól példáz, hogy az országnak megérte a sivatag közepén 8 csodás stadiont felhúzni az idei téli világbajnokságra. Kiváló anyagi helyzetüket nagyrészt az LNG alapozta meg.

Beruházások

Katar most is nagy fejlesztések közepén van, de mások is bővítenek termelési és exportkapacitásokat, így 2025-re már érdemben megnőhetnek a szállítási lehetőségek, de éppen az orosz leválás kritikus éveiben (vagyis a gyors leválási forgatókönyv esetén a következő 2-3 évben) még nem tudna Nyugat-Európa teljesen az LNG-re hagyatkozni. Már csak azért sem, mert az eladók felkutatása mellett a nyugat-európai fogadóterminálok sem lennének elégségesek, most még nem tudnának sokkal több LNG-t fogadni.

A szakmai előrejelzések szerint nyolc éven belül azért így is akár 50 százalékkal nőhet a piac, és Európában is óriási fejlesztések készülnek, elsősorban Németországban – amely eléggé elaludt az LNG-fejlesztésekkel –, de például Olaszországban, Romániában és Görögországban is. A német Uniper Wilhelmshaven, Stade és TES Wilhelmshaven projektek együtt akár 40 milliárd köbméter gáz, vagyis az éves magyar fogyasztás négyszeresének lefejtésére is alkalmasak lehetnek.

Vannak előnyei, de csak átmeneti

Az LNG természetesen veszélyes üzem és fosszilis üzemanyag. Bár tényleg kockázatos üzemről van szó, és voltak is csúnya balesetek Algériában vagy az Egyesült Államokban, de a technológia fejlett, és most már a megfelelő előírások betartása mellett biztonságos is. Ahogyan a földgáz a környezetre legkevésbé káros fosszilis tüzelőanyagnak számít, egységnyi energiatermelése mellett neki a legalacsonyabb a széndioxid-kibocsátása.

Ugyanakkor arról sem érdemes elfeledkezni, hogy az Európai Unió 2050-re már nagyon komoly kibocsátás-mérséklést fogalmazott meg (nettó zéró emissziós cél). Ha pedig ezeket a célokat komolyan vesszük, akkor minden egyes fosszilis beruházást úgy is meg kell vizsgálni: hogy arra a kis időre még érdemes-e? Az LNG tehát segíthet Európa energiaproblémáin, de sokkal-sokkal több kérdést hoz, mint amennyire megnyugtató választ ad.