Egyre több olyan okos megoldás van, amelyek kiváltják a villanyóra-leolvasókat: smart mérők, digitális rendszerek, távleolvasások. Már a magánemberek életében is teret nyer ez az innováció, de a nagyobb vállalkozásoknál végképp. Az új típusú méréseknek persze nem a munkaerőpiaci aspektusa a legnagyobb előnye, hanem az, hogy a fogyasztó könnyebben optimalizálhat.
Vannak olyan termékek és foglalkozások, amelyek a technológia exponenciális fejlődésével kimennek a divatból. Amióta mindent tudnak az okostelefonok, beszűkült a különálló navigációs eszközök, a digitális fényképezőgépek vagy az ébresztőórák és még ki tudja hány eszköz piaca, hiszen ezek bekerültek a készülékekbe. Nincs már igazán szükség sarkantyúkészítőkre vagy írógépjavítókra. És bár néhány szakma meglepően jól tartja magát, az utazásszervező ügynök, a vasúti pénztáros, az ingatlanos, a postás vagy az ügyfélszolgálati munkatárs munkaköre is lassan veszélybe kerül.
Az energetikában is vannak olyan szakmák, amelyekre már nem lesz szükség. Nem véletlenül vannak komoly kompenzációs programok a fosszilis energiahordozók kitermeléséből élők megsegítésére, hiszen az amerikai és nyugat-európai szénbányászat remélhetően hamarosan megszűnik. Alighanem a digitalizáció révén a villanyóra-leolvasót is a hamarosan megszűnő „energetikai” állások közé sorolhatjuk. Ameddig munkaerőhiány van (márpedig a díjbeszedői, ügyfélszolgálati posztokon folyamatosan vannak betöltetlen állások), addig egy szakma gépesítése és racionalizálása csak átmenetileg tűnhet ijesztőnek.
Sokféle szinten
A fogyasztók méretbeli eltérésük alapján kategorizálhatók. Vannak szinte magánemberként viselkedő mikrovállalkozások. Egy cipész fogyasztása például nem mutat érdemben más karakterisztikát, mint egy magánember fogyasztása. Természetesen felvethető, hogy a lakásokban hétvégén és este is van érdemi fogyasztás, a műhelyben viszont inkább csak nyitvatartási időben, de a havi egyenletesség, a kisebb kilengések mégis hasonlóságra utalnak. Aztán vannak kis- és középvállalkozások, akadnak nagyvállalatok, végül egész városok fogyasztását elérő hatalmas ipari fogyasztók. A csapatokat megkülönböztethetjük méret alapján vagy aszerint, hogy egyetemes szolgáltatásra jogosultak vagy csak versenypiaci feltételekkel vásárolhatnak villanyt, vagy aszerint, hogy csak fogyasztanak vagy termelnek is villamosenergiát. A méret és a változatosság növekedésével egyre fontosabb a leolvasásból kinyerhető információ. Ki kötelezően, ki önkéntesen vált, de egyre inkább távolodik a piac a passzív leolvasásoktól, és e belép az okos, kétirányú információt szolgáltató rendszerek világába, így hamarosan tényleg nem lesz szükség villanyóra-leolvasókra.
Egy kis múltidézés
Ennek a változásnak pedig valójában maga a fogyasztó is a kedvezményezettje. Lehet, hogy a elsőre kellemetlen, amikor a szolgáltató arról értesíti a vállalati ügyfelet, hogy neki kell gondoskodnia a távleolvasás eszközigényéről vagy az ő felelőssége a megfelelő adattovábbító kommunikációs csatorna kialakítása, de ha megvolt a változás, az tényleg hasznos.
Na de honnan és hova tart ez a fogyasztásmérési világ? A cégeknél (hivatalos kifejezéssel a vállalati felhasználási helyeken) már tényleg egyre inkább terjednek az okos villanyóra-leolvasási lehetőségek, de azért egy kicsit nosztalgiázzunk, hiszen sokan a mai napig találkoznak még a leolvasóval magánemberként vagy mikrovállalkozóként.
Milyen számlafizetést szoktunk meg a múltban? A leginkább bevett egykori metódus szerint vagy mérőóra-leolvasásonként megismert tényadatok alapján fizettünk villanyszámlát, vagy évente egy alkalommal valaki leolvasta a villanyóránkat, év közben pedig minden hónapban kaptunk egy számlalevelet, ami egy átalányösszeget mutatott. Aztán megint jött az éves leolvasás, és a leolvasott új mérőállás és az addig kiküldött 11 részszámla összegét nettósította a szolgáltató. Amennyiben a leolvasott érték magasabb volt a részfogyasztások összegénél, az utolsó (elszámoló) számla kimutatta a fennmaradó tartozást, amennyiben alacsonyabb, akkor a fogyasztónak visszajárt a pénz, amit a postás ki is hozott.
Az elszámoló számla megmutatta azt is, hogy a következő évben mennyi lesz a havi részszámla. Az utóbbi években ez akár nagyon ugrálhatott is, mert a Covid alatt szinte mindenki home office-ban volt, vagy például egyáltalán nem is működött a kávézó, aztán meg hirtelen visszaépült minden. A 12 hónapos ritmus jellemzően egyébként nem a naptári évet követte, hanem azt a ciklust, ahogyan a vállalkozás mérőóráját először leolvasták. Az egésznek az volt a nagy hátránya, hogy év közben senkinek semmilyen hivatalos információja nem volt a fogyasztásáról, legfeljebb maga számolgathatta, hogy hol tart a részszámlákhoz képest. Ettől persze el lehetett térni; ha valaki tudta, hogy nagyon megugrik vagy lecsökken a fogyasztása, leolvastathatta a villanyóráját, kérhetett más számlázást is.
Mindenkinek megérheti az okosság
A nagyobb vállalkozások életében jellemzően amúgy volatilisebb a fogyasztás, hiszen olyan tényezőktől függ, mint hogy mennyi a megrendelés, milyen a kapacitások kihasználása vagy új, energiaigényesebb (jobb esetben modern, energiatakarékosabb) berendezéseket kell/lehet üzembe helyezni.
A versenypiacon az a jó hír, hogy nagy a szabadság, a fogyasztó és az energiakereskedő sok mindenben megegyezhet egyedileg. Az egészen biztos, hogy a nagyobb fogyasztóknál már okos eszközök, digitális mérők és távleolvasás vált szükségessé. A nagyobb csatlakozások esetén eleve kötelező olyan fogyasztásmérőt telepíteni, amely a negyedórás fogyasztási adatokat tárolja, és a fogyasztónak is elérhetővé teszi.
Előnyös is
A mérési adatközpontban összegyűjtött adatok nagy előnye, hogy hasznosak a fogyasztónak. A távleolvasott adatokat az elosztó gyűjti, de a kereskedők részére megküldi, hiszen ők az alapján számláznak, viszont a felhasználók is hozzáférnek, és ők ez alapján tudnak optimalizálni. Ez különösen akkor hasznos, ha saját energiatermeléssel is rendelkeznek, hiszen akkor tovább bővülnek az optimalizációs lehetőségek.
Az okos vagy más néven smart fogyasztásmérő kétirányú kommunikációjában az is kiemelten fontos, hogy a negyedórás fogyasztási és termelési adatok nagyon érzékeny, védett információk is lehetnek. Ezért fontos az adatvédelem is, mert a cégek villanyfogyasztása, áramtermelése akár fontos ipari titok, versenyelőny is lehet. Ezért egy régió hálózati terhelésének elemzéséhez már csak anonim, összesített adatokat használnak.
Az okos mérés legnagyobb globális előnye, hogy a sok egyéni optimalizációból (mikor lehetek energiatakarékos, mikor olcsóbb az áram) összességében is tudatos energiafelhasználás alakul ki, amely az információk révén megtakarítást, rendszerszintű optimalizációt, kisebb károsanyag-kibocsátást jelenthet. Hiszen mindenki megfigyelheti, hogy mikor, hol, mennyit fogyaszt, hol tudna spórolni, hol érdemes valamit éjszakára kikapcsolni, mivel lehet többet fogni. Ráadásul, amikor a cég az áramszámláját csökkenti, akkor a környezet terhelésén is enyhít.