Az árakat a piac, vagyis a kereslet és a kínálat határozza meg. Ezeket pedig az energiapiacon többek között a Föld népessége, az egy főre jutó energiafogyasztás, az ökotudatosság és a technológiai fejlődés befolyásolja. Jelenleg nem nagyon bízik senki egy sokkal alacsonyabb árszintben, pedig ez a forgatókönyv sem zárható ki.
Visszatérhetnek-e még az alacsony energiaárak? A kérdésre elsőre alighanem mindenki azt mondaná, hogy nem, ez most elképzelhetetlennek tűnik. Amikor fázunk, nehezen emlékszünk arra, hogy milyen volt, amikor melegünk volt, amikor melegünk van, nehéz felidézni a fagyoskodást.
A témában születő elemzéseket, cikkeket olvasva arra juthatunk, hogy fel kell készülni a tartósan magas energiaárakra. Egyesek szerint soha nem fog visszatérni az olcsó energia, ami amúgy is csak egy „mítosz”, mert az energia nagyon is drága volt, legfeljebb nem közvetlenül az árban, hanem környezetvédelmi problémák okozásában fizettük meg.
Ha alaposabban szemügyre vesszük az elemzéseket, azt láthatjuk, hogy csak két-három éves előre tekintést tartalmaznak. Az emberiség vagy a világgazdaság vonatkozásában két-három év viszont nem nagy idő.
A kínálat a technológia segítségével nőhet
Rengeteg érv szól amellett, hogy az energia már soha nem lesz olyan olcsó, mint a 2010-es években, de bőven lehet érveket találni arra is, hogy nagyon olcsó lesz az energia.
Hiszen például segítheti az árak mérséklődését, ha a kínálat nagyon megnő. Ezen a téren a technológia gyors fejlődése lehet a reményünk. A világ tele van „ingyenes” energiával, napsütéssel, széllel, folyó- és tengeráramlatokkal. Ha a technológia, a tárolás és a kiegyenlítés úgy fejlődik, hogy egyre kevesebb új vagy változó költséggel kell számolnunk az energiatermeléshez, akár újra eljöhet az energiabőség. Ráadásul a tudomány idővel onnan is kinyerhet majd energiát, ahonnan ma még nem is remélnénk: a fúziós erőművek a kísérletezés szintjéről átkerülhetnek a piacképes fázisba.
A kínálat azonban apadhat is
Ugyanakkor a kínálati oldalon ma még inkább a szűkösséggel találkozunk. Nemcsak azért, mert a fosszilis energiahordozókból, az olajból, gázból, szénből a könnyen kitermelhető készletek már elfogytak, és ma már inkább csak nehezebb geográfiai körülmények mellett vagy kockázatosabb országokban termelhető ki fosszilis nyersanyag. Ezek felhasználása ellen sok környezetvédelmi, etikai aggály is felmerül. A kínálati oldalon okozhat zavart minden „bűnünk” is: gondoljunk a geopolitikai feszültségekre, háborúkra, amikor egymás energiainfrastruktúráját is támadják az országok. Hosszabb távon pedig a globális felmelegedés, a melegebb idő, és ennek következtében a vízhiány a vízerőművekben vagy a szállításban, hűtésben is zavart kelthet.
Ha ezek – átmenetileg vagy tartósan – gondot okoznak az ellátásban, az magasabb árat kódol az egész rendszerbe.
Megállítható az igények robbanásszerű növekedése?
Térjünk most át a keresleti oldalra! Az energiaéhség ugyanis ma még nagyon gyors ütemben nő. Hajtja a Föld növekvő, immár nyolc milliárd főt meghaladó népessége, de az egy főre jutó nagyobb energiafogyasztás is nagyon felpörgeti. Számos, nagyon népes országnak alacsony még az egy főre jutó energiafogyasztása, sok helyen jelentkezik majd az életszínvonal-emelkedéssel járó igény a több telefon, autó, jobb minőségű étel iránti, ami mind energiaigényt generál.
Jó az, ha a világ lelkiismeretére szeretnénk hatni, és mindenkinek azt üzenjük, hogy fogja vissza a fogyasztását. De nehéz amellett érvelni, hogy a városba költöző kínai család ne vegyen jégszekrényt, mosógépet és autót, amikor egy ugyanilyen amerikai családnak mindegyikből két-három is van. Hasonlóképpen egyértelmű, hogy a növényi kalóriatermelésnek kisebb az energiafelhasználása, mint a marhahúsnak, de nem várható el a kínai urbanizáció gyermekeitől, hogy kerüljék el a gyorsbüféket.
A kereslet csökkenésére is van esély
Csakhogy ezekkel a tényezőkkel rengeteg pozitív, ellentételező hatás is szemben áll. A népesség gyarapodása lassan megállhat. Azt talán kevesen gondolják, hogy az elért életszínvonalunkat csökkenteni kellene, de ahogy a technológia fejlődése segíti az energiahatékonysági projekteket, talán az életszínvonalat is fenntarthatjuk vagy akár még emelhetjük is azonos energiafelhasználással.
És abban is bízhatunk, hogy nem áll meg a „zöld gondolat” terjedése, és az emberiség energiagazdálkodása mértéktartóbbá válik.
Biztosan szeretnénk továbbra is közlekedni és kommunikálni, nem mondanánk le a melegről, a repülésről vagy a szórakozásról sem, de egész gyorsan teret nyerhetnek jobb fűtési, tisztább közlekedési technológiák, és abban is lehet bízni, hogy egy energiazabáló dzsip már nem lesz annyira „menő” az ökotudatos fiatalok körében. A digitalizáció az okos hálózatokon keresztül hatékonyabb elosztást, jobb és összehangolt felhasználást, összesítve alacsonyabb fogyasztást eredményezhet.
Az eredő
Azzal kezdtük, hogy télen nehezebb felidézni a kánikulát és nyáron a fagyot. Most a legtöbb gondolat arról szól, hogy immár örökre leszámolhatunk az olcsó energia illúziójával. Ennek számos pozitív hatása van. Immár nemcsak környezetvédelmi, de anyagi okokból is jobban előkerült a spórolás, az energiahatékonyság, a tudatosság. Egyáltalán nem baj, ha a piaci árak vagy a szabályozások továbbra is a racionális energiahasználat irányába mutatnak.
Ugyanakkor az elemzések időtávja mindig rövid. Hosszabb távon nagyon nehéz valóban érvényes becsléseket megfogalmazni az energiaárakról. A belátható jövőn belül nem fognak visszatérni az egy évtizeddel korábbi gáz- és áramárak, de arról, hogy 20-50 év múlva milyen energiaárak lesznek, tényleg csak jóslásokba bocsátkozhatunk.
