A magas energiaárak nem elcsendesítették, inkább csak felerősítették azokat a hangokat, amelyek a megújuló energiatermelés korlátairól, nehézségeiről szólnak. Mint minden széleskörűen elterjedt tévhitnek, természetesen ezeknek is vannak valós elemei, de ettől még a fő állítás nem változott: 2050-re az Európai Unió csak úgy lehet nettó karbonsemleges, ha sokkal nagyobb mértékben támaszkodik a megújuló energiaforrásokra.
Kezdjük négy olyan állítással, amelyeket sokszor hallani – ha nem is feltétlenül ezekkel a szavakkal. Nevezzük őket olyan alapvetéseknek, amelyeket a megújuló energia hittérítőinek – vagyis azoknak az embereknek, akik szerint a mostani energetikai zavarok nem azt üzenik, hogy lassítani kell a változást, hanem azt, hogy gyorsítani – valamiképpen mindig meg kell cáfolni. Látni fogjuk, természetesen minden állításnak van igazságeleme, csak éppen az abból fakadó válasz nem a megújulók kidobása, hanem a felvetések racionális értelmezése és kezelése lehet.
A négy állítás a következő:
- A 2021. végi, illetve 2022. eleji magas energiaárak azt jelzik, hogy az energiaátmenet túl gyors, elhibázott, irreális, és ha a jövőben is még inkább a megújuló energiára szeretnénk támaszkodni, még ennél is magasabb árakra kell berendezkedni.
- Míg a fosszilis tüzelőanyagok esetén már köztudott, hogy a nyersanyagtartalékaink kimerülhetnek, a megújuló energia technológiáihoz használatos anyagok (például egyes ritkaföldfémek) még ezeknél is hamarabb fognak elfogyni.
- A megújuló energia képtelen rugalmasan alkalmazkodni a fogyasztói igényekhez, természeténél fogva ki van téve a szezonalitásnak, ami csak még kiszámíthatatlanabbá tesz az árak alakulását.
- Kipukkadóban a zöld lufi, 2021-ben a hagyományos energiavállalatok drágultak jobban a tőzsdéken, a tőzsde pedig nem szokott tévedni.
A magas árak
A magas árakról szóló támadás kicsit kibontva úgy szól, hogy azért magasak most az energiaárak, mert a túlságosan is gyors zöld átmenet során Európa úgy vonja ki a szenes, illetve részben a nukleáris erőműveit, hogy nem lép be a helyére pótlólagos kapacitás. Természetesen ennek a hiedelemnek vannak különböző alfajai is, az amerikai elnökválasztás zöld fordulata, esetleg a Fit for 55 kezdeményezés, vagy az új német kormány összetétele a bűnbak.
Ha körbenézünk a bolygón, a gáz és ennek nyomában az áram árának emelkedése valójában világméretű jelenség. Önmagában a regionális választási eredmények nem adhatnak erre magyarázatot. Az indonéz, vagy a tajvani piacon valószínűleg nem az hat, hogy Angela Merkelt ki váltja le Németországban. Ahogy az is önmagában eléggé irreálisnak tűnik, hogy egy még nem végleges, inkább csak irányokat megfogalmazó uniós intézkedési terv már előzetesen ennyire befolyásolná az árakat.
Ugyanakkor létezhetnek önbeteljesítő jóslatok: egy a piacon végigfutó értelmezésnek nem feltétlenül kell valósnak lenni, attól még hathat. Vagyis a piacon pusztán a szentiment, akár egy eltúlzott vagy alapjaiban téves várakozás is okozhat anomáliát.
A magas árnak egyébként van pozitív oldala is, nagyobb energiamegtakarításra, még jobb megújuló technikák kutatására és elterjesztésére is ösztönözhet.
Hideg fejjel mindenesetre nem varrhatjuk a megújulók nyakába a mostani soktényezős anomáliákat. 2021-ben, 2020-hoz képest nem mérséklődtek érdemben a fosszilis áramtermelő kapacitások. Érdemes gondolni a kereslet/kínálat változásának egyéb okaira: a Covid utáni fellendülés nyomában feltámadó erős energiakereslet az egyik oldalon, politikai jellegű vita az Északi Áramlat 2 körül és extrém időjárási feltételek a másikon. Természetesen tény az, hogy átalakulóban az európai termelők összetétele. Minden nagy változásnak, reformnak lehetnek gyermekbetegségei, de ami összességében hasznos az emberiségnek, legyen az okostelefon, egészségügyi maszk vagy éppen több megújuló energia, ahhoz előbb-utóbb hozzászokunk.
A kimerülő nyersanyagok
Sok tanulmány foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy bár a megújulóenergia-termelés a működése során sokkal kíméletesebben bánik a nyersanyagokkal, ugyanakkor a technológiai infrastruktúra kialakításához szükségesek bizonyos ritka anyagok. Ezek évtizedeken belül nagyrészt kimerülhetnek, akár teljesen elfogyhatnak. Ameddig pedig nem merülnek ki, annyira megemelkedhet az áruk, hogy „eldrágítják” a megújuló projekteket.
A lista nem is olyan rövid, megemlíthető a lítium, a szilícium, a germánium, az indium, a szelén, a cink, az ezüst, az arany és a gallium is – ezek már a következő évtized végére kimerülhetnek.
Születtek arról pontos tanulmányok is, hogy amíg az EU átalakítja az energiarendszerét a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrásokra, addig valóban sokszoros mennyiségre lesz szükség bizonyos anyagokból. A becslések szerint a szorzó 2 és 20 között alakul, vagyis olyan anyagok is vannak, amelyeknél a jelenlegi éves kitermelést a húszszorosára kellene növelni. Ugyanakkor abban lehet bízni, hogy a jövőben fejlődnek a technológiák, és várhatóan hatékonyabban fogjuk felhasználni az anyagokat. A fotovoltaikus felületekhez, akkumulátorokhoz vagy a szélerőművek örökmágneseihez felhasznált anyagok aránya folyamatosan csökken, és egyre többen keresik az alternatívát. De ez sem homályosíthatja el azt, hogy valóban van tennivaló. Nemcsak a mennyiség, hanem a tulajdoni viszonyok miatt is: a kínai vállalatok bizonyos anyagok tekintetében 80%-ot is meghaladó részesedéssel bírnak a kitermelési piacon, mind hazai, mind más kontinenseken birtokolt bányászati jogaikkal.
A nyersanyaghiány elkerülésének céljából rövid távú feladatként az uniónak érdemes csökkenteni a geopolitikai kockázatokat az ellátás diverzifikálása révén, de középtávon nagyon fontos a takarékosság, a technológiai fejlesztés (az anyagigény kiváltása), és nem utolsósorban a körforgásos gazdaság, vagyis a visszagyűjtés és az újrahasznosítás megoldása is.
Ami pedig az árakat illeti, a 2021-es nagy alapanyagár-emelkedés során valóban drágultak a megújuló projektek egyes fontos alapanyagai. Nem kis részben ennek köszönhető például, hogy 10 év után először nőtt az autók akkumulátorainak egy kilowattórára jutó fajlagos költsége. Ugyanakkor a piac arra számít, hogy a hatékonyságjavító fejlesztések és a megújuló szakma növekvő méretgazdaságossága a drágulás ellen hatnak. Már bőven a kísérleti stádiumon túl vannak például olyan akkumulátorok, melyek sokkal hétköznapibb anyagokat, például tengeri sót, szilíciumot és alumíniumot használnak, kiváltva a kobaltot, a lítiumot és más értékes anyagokat.
Függés az időjárástól
Természetesen az igaz, hogy a megújuló energia időjárásfüggő. Az már nem biztos, hogy egy laikusnak összeáll, hogy pontosan milyen időjárás kedvez a szektornak. Ha a megújuló termelést komplexen nézzük, akkor például nem az a legjobb, ha hétágra süt a nap, az aszály ugyanis nem kedvez a vízi erőműveknek, a kánikulával általában együtt járó szélcsend sem jó a szélerőműveknek, de – és talán ez a legmeglepőbb – még a naperőműveknek sem a hőség kínálja a legjobb működést.
De visszatérve az alapkérdésre, igen, a megújuló energia szezonális, időjárásfüggő, sokat kell még innoválni a hálózatokban, az energiatárolásban, hogy az ingadozást csökkentsük.
Az azonban óriási hiba lenne, ha a megújuló energiával kapcsolatos rugalmatlanságot vagy költségemelkedést úgy kárhoztatnánk, hogy közben úgy teszünk, mintha a nem megújuló energiaforrások piacának anomáliái nem léteznének. Az elmúlt egy év messze nem csak a megújulók piacán bizonyított függést, kitettséget, vagyis Európa kiszolgáltatottságát nem csak az jelentheti, hogy süt-e a nap vagy fúj-e a szél, hanem az is, hogy a fosszilis szállítók éppen milyen geopolitikai játszmát folytatnak.
A tőzsde igazsága
2021 valóban nem a megújulók tőzsdei évét hozta, de ezt tévedés lenne úgy lefordítani, hogy az ágazatnak pénzügyi értelemben nincs jövője.
Részben a korábbi években már egyes ígéretes cégek extrém mértékben felértékelődtek, vagyis 2021-et lehet akár egyfajta hátradőlés, szusszanás vagy egy eufória utáni kijózanodás időszakának is tekinteni, de az is fontos, hogy ennek a piaci szegmensnek még más a szerkezete.
A nagy olajcégeket ma még biztosan felismerjük, de a vonzó, éllovas megújuló cégeket még nem annyira. Friss a technológia, töredezett a piac, nem egyértelmű a befektetőknek, hogy egy amúgy fontos trendet melyik konkrét papírral lehet a legjobban lefedni. Sőt, sokszor az ígéretes „renewables” cégek valójában egy nagy klasszikus energetikai csoport részeként azonosíthatók. Ám, hiába más egyelőre a struktúrájuk, a zöld befektetések, az ESG-megközelítés egyre jobban hódít. Idővel már nem csak a kirakatba teszik ki a nagy alapok az elkötelezettségüket, vagyis azt, hogy ők mennyire klímabarátok, hanem valóban sok tőke is megindul a szektor cégei felé. Ez pedig azt sejteti, hogy aligha várat magára egy újabb felértékelődés.
