Az energiapiacon szinte naponta hallani az LNG – vagyis a cseppfolyósított földgáz – trendjeiről. Magyarország is egyre aktívabban kapcsolódik be ebbe a szegmensbe: október elején jelentették be, hogy a francia Engie vállalattal minden korábbinál nagyobb, összesen 4 milliárd köbméteres LNG-szállítási szerződést kötött az ország a 2028–2038 közötti időszakra, évi 400 millió köbméter mennyiségre.
Felértékelődik az LNG
Nem véletlen, hogy ilyen döntés született. A szakértők szerint a következő fél évtizedben, nagyjából 2030-ig, a világpiacon jelentős LNG-túlkínálat várható. A jelenlegi, 2025-ös adatok alapján a globális LNG-piac évi 400 millió tonnát tesz ki, ahol mintegy 20 exportőr ország (köztük Ausztrália, az Egyesült Államok és Katar) és 50 importőr ország (elsősorban Kína, Japán és Dél-Korea) vesz részt. Az előrejelzések szerint 2030-ra a piac másfélszeresére nőhet, mivel már most közel 200 millió tonnányi új LNG-kapacitás van építés alatt.
Az Egyesült Államok különösen látványos ütemben növeli az exportját, de Mozambik és Algéria is komoly fejlesztéseket hajt végre.
Szükség is van rá
Az LNG iránti kereslet erősödésének hátterében egyértelműen a piaci bizonytalanságok és az orosz-ukrán háború hatásai állnak. Az elmúlt években gyakran alakultak ki magas árak és ellátási zavarok, ami ösztönözte az alternatív gázforrások fejlesztését. A legnagyobb termelők – az USA, Katar és Ausztrália – mellett Malajzia, Nigéria, illetve Trinidad és Tobago is új projekteket indított.
A fogadó oldalon Európa reagált a leggyorsabban: számos visszagázosító terminál épült, ahová a cseppfolyósított földgáz beérkezhet, és onnan a kontinens szárazföldi vezetékhálózatába kerülhet.
Bár mindez az ellátásbiztonságot növeli, a szakértők szerint nem várható jelentős árcsökkenés, hiszen a kereslet is gyorsan nő. Olyan országok, mint India és Banglades, egyre nagyobb LNG-vásárlóvá válnak.
Az alapvető kihívás
Európa földgázellátása – lehetőleg biztonságosan és megfizethetően – továbbra is központi kérdés az uniós döntéshozók, a magyar gazdaságpolitika és az energiakereskedők számára egyaránt.
A korábbi évtizedekben az orosz gáz négy nagy vezetéken (Yamal, Északi Áramlat, Testvériség, Török Áramlat balkáni ága) érkezett Európába. Az orosz–ukrán háború azonban alapjaiban forgatta fel ezt a rendszert: a vezetékek egy részét Európa, másokat Oroszország zárta el, és volt, amelyet megrongáltak. Mára egyedül a Török Áramlat balkáni ága működik, ezen keresztül Magyarország évente mintegy 6 milliárd köbméter gázt kap Szerbia felől.
Az alternatívák
Ebben a helyzetben minden alternatív beszerzési forrás felértékelődött. Rövid távon két irányból érkezett érdemi segítség: egyrészt Norvégia fokozta gázexportját, másrészt az Egyesült Államokból érkező LNG-szállítmányok is jelentősen nőttek. Ez persze nemcsak segítség, hanem jó üzlet is a szállítóknak. Az Egyesült Államok ráadásul stratégiai elvárásokat is megfogalmazott az exportja kapcsán, ami sokak szerint új függőséget teremt: az orosz gáz helyett az európai piac amerikai gázfüggőségbe kerülhet. Mindemellett az orosz földgáz- és LNG-szállításokra vonatkozó nyugati szankciók némileg ellensúlyozzák az általános kínálatbővülést. A jelenlegi előrejelzések szerint a következő öt évben a számos új LNG-beruházás miatt kínálati túlsúly alakul ki: az éves kínálat akár 10 százalékkal is nőhet, miközben a kereslet növekedése egyelőre évi 1–2 százalék körül alakul. A kereslet érdemi gyorsulása – elsősorban Kína és India miatt – csak 2030 után várható.
A piacot jelenleg főként amerikai nagyvállalatok uralják (Exxon, Chevron, Cheniere Energy), de a nem amerikai szereplők között is ott vannak a legnagyobbak: QatarEnergy, Shell, TotalEnergies, PetroChina.
Európa eközben megtanulta fogadni az LNG-t, és beillesztette azt saját gázellátási rendszerébe.
Változó megítélés
Az LNG piaci megítélése az elmúlt években látványosan megváltozott. Korábban általános volt az a vélekedés, hogy a cseppfolyósított földgáz drága megoldás, mára azonban egyre több elemzés mutatja ki, hogy bizonyos esetekben olcsóbb is lehet, mint a vezetékes import. A gyorsan bővülő infrastruktúra-fejlesztések is azt bizonyítják, hogy az LNG már működő, globális piacot hozott létre: ma már több mint 40 ország vásárolja rendszeresen, köztük számos európai állam.
Magyarország ugyan nem közvetlen LNG-importőr, hiszen nincs tengerpartja és saját terminálja, de közvetett módon – a regionális hálózatokon keresztül – LNG-eredetű földgázhoz jut.
Előnyök és hátrányok
Az LNG előnyei és hátrányai jól ismertek.
Pozitívum, hogy ez egy rendkívül rugalmas szállítási forma, amely távoli kitermelési helyeket (Katar, USA, Ausztrália, Nigéria) tud összekapcsolni a felhasználói piacokkal (Nyugat-Európa, Délkelet-Ázsia).
Ugyanakkor ez a rugalmasság bizonytalanságot is jelenthet: a hajók oda szállítanak, ahol jobb árat kapnak, így nehezebb hosszú távú ellátásbiztonságot garantálni. Bár a szektorban hosszú távú szerződések is léteznek, a vezetékes kapcsolatok stabilabb, kiszámíthatóbb együttműködéseket biztosítanak. Viszont a tengeri szállítás drága és környezetterhelő is. A cseppfolyósított földgáz hatszázszor kisebb térfogatú, mint a normál hőmérsékleten lévő gáz, de a cseppfolyósítás és hidegen tartás rendkívül energiaigényes folyamat. Ráadásul a tankhajók részben magát az LNG-t égetik el üzemanyagként, és anyagveszteséggel is számolni kell. Az iparág beruházásigénye is óriási – a cseppfolyósító üzemek, hajók, visszagázosító terminálok mind drágák –, ugyanakkor a piacon már pozitív megtérülés látszik.
A legnagyobb kockázat mégis az, hogy az LNG – minden gazdasági és ellátásbiztonsági előnye ellenére – nem igazán kompatibilis a klímavédelmi célokkal: továbbra is fosszilis energiahordozó, amely csak korlátozottan illeszkedik a karbonsemleges jövőképbe.