Magyarországon kimaradt több mint egy évtized, ám most olyan hazai szabályozás várható, ami belátható időn belül ismét lehetővé teszi új szélerőművek építését. Természetesen ennek az energiaforrásnak is vannak kritikusai: zajos tájseb – mondhatják a helyiek; öli a madarakat – érvelhetnek a természetvédők. Ugyanakkor az energia-átmenetben egy jól skálázható, teljesen kibocsátásmentes energiaforrás azért mindenképpen nagy érték.
A szélenergia nagyon hasznos része egy modern energiamixnek. Elsősorban azért, mert valóban tiszta energiaforrás. Ezen felül pedig remekül kiegészítheti a többi megújuló forrást.
A szél ugyanis akkor is fújhat, amikor nem süt a nap, vagyis nem termelnek áramot a naperőművek. És akkor is, amikor nincs annyi csapadék, és a vízerőművek csak takaréklángon termelnek. Mivel Magyarországon geográfiai adottságaink miatt szinte alig található vízerőmű, nálunk elsősorban a nap és a szél egymást kiegészítő szerepének lehet jelentősége.
Olyan áramtermelési módot, amelynek nincsenek hátulütői, és így ellenzői, még nem találtak fel. Ezzel együtt a szelet alapvetően szeretik az energia-szakértők és a zöld szervezetek is. A szélenergia ugyanis tényleg megújuló, nem jár a természet kizsákmányolásával. Az egyszeri beruházást követően az üzemeltetési költségei is minimálisnak mondhatók. Értelmes szabályozással mérsékelni lehet a tagadhatatlan kellemetlenségeket is – a zajt, a látványt, a madárvédelmi problémákat.
Eddig nehéz volt, sőt, lehetetlen
Magyarország korábban annyira „védte a zajtól” az embereket, hogy csak a lakott területektől legalább 12 kilométerre engedélyezte a szélerőművek megépítését. Ez kicsi és sűrűn lakott országunkban azt jelentette, hogy gyakorlatilag nem lehetett új beruházásokba kezdeni. (Azért a már meglevő, valamivel 300 MW feletti, kapacitásokat természetesen lehetett működtetni.)
Az energiaügyi miniszter szavai alapján már most biztosan lehet tudni, hogy ez a szigorú szabály nagymértékben szelídül: a jövőben elég lesz 700 méteres távolságot tartani a településektől.
Azt is lehet tudni, hogy a kormány 1000–1500 MW új szeles kapacitást látna szívesen. Ezek rendszerbe fogadását inkább csak 2029-től képzeli el.
Hogy miért ennyit, és miért nem többet? Szakmai berkekben azt lehet hallani, hogy gazdaságilag nagyjából ennyi tűnik racionálisnak. Ezt persze majd a piac eldönti, de az biztos, hogy a korábbi telepítési hullámhoz képest a szélturbinák paraméterei (zajterhelés, méretarányos áramtermelés) érdemben javultak.
Ez egy új piac
Azt nehéz megmondani, hogy mekkora piaci érdeklődés lesz az új beruházási lehetőségek iránt, ha valóban megjelenik az új szabályozás. Az biztos, hogy ma már jobbak a megtérülések is a szélpiacon – az eszközök ára csökkent, a hatékonyságuk nőtt –, de ha egy üzletág egy hosszabb időszakon át szünetelt, akkor nem feltétlenül tér vissza oda rögtön a bizalom, nem biztos, hogy a várva várt befektetők azonnal megérkeznek.
Ráadásul egy új fejlesztés időigénye elég nagy: meg kell mérni, hol a legjobbak az adottságok, ott földhasználatot kell szerezni, és begyűjteni az összes szükséges engedélyt.
Ami ugyanakkor egészen biztos, hogy a magyar piacon láthatóan szükség volna a szeles kapacitás bővítésére, hiszen hiába vagyunk büszkék a sok napparkra, az egyoldalú megújuló-fejlesztés kedvezőtlenebb, mintha egy egészségesebb mixet tudnánk kialakítani.
Miért jó a mixelés?
Magyarország szeles adottságai ugyan nem kimagaslóak, de kölcsönhatásából adódóan a szél és a nap mindenképpen jól kiegészítik egymást. A környékünkön amúgy is viszonylag sok a napos kapacitás, így jó időben sokszor lehetett azt tapasztani, hogy mivel mindenhol csúcsra járt a termelés, túlkínálat alakult ki, azaz nem volt igazán jó ára a villamos energiának. Ezen részben tárolással, részben komplementer energiaforrásokkal lehet segíteni.
Igen, szélenergia is van a környéken – és itt nem az Európa-bajnok Dániára gondolunk –, hiszen tőlünk keletre Románia, míg nyugatra Németország is sok szélenergiát termel. Viszont a mi energiamixünkben elférne még némi szeles kapacitás.
Döccenők is lehetnek
Az utóbbi időben nem volt könnyű szélturbinákat venni, az eszközpiacon a kereslet rendre meghaladta a kínálatot, de azért a gyártókapacitások vélhetően hozzánőnek majd az igényekhez, és a 2029-es rajt azt jelzi, hogy a magyar beruházók nem azonnal fognak megjelenni a keresletükkel a piacon.
A megújuló technológiák eszeveszett tempóban fejlődnek. Sokáig tényleg csak erős támogatással, az úttörőknek járó kedvező átvételi árral volt rentábilis a megújuló energiatermelés. Ám, ahogy sokkal hatékonyabbak lettek a naperőművek, a szélerőművek is, és abban lehet bízni, hogy lesznek olyan megújulóenergia-fajták, amelyek kicsiben is jövedelmezőek lehetnek.
Mindehhez természetesen meg kell oldani az ilyenkor jelentkező örök problémát is: a hálózatnak is alkalmassá kell válnia a még több időjárásfüggő energia fogadására. Abban lehet bízni, hogy az energiahatékonyságot támogató programok végre Magyarország esetében is számíthatnak uniós forrásokra. Ebből pedig remélhetőleg jut majd a hálózat modernizálására is.
