Ha nem is feltétlenül üzleti vagy műszaki, sokkal inkább háborús vagy politikai okokból, de lassan a feje tetejére áll a korábban megszokott földgázkereskedelmünk. Ahonnan vettünk, oda most eladunk, ahová eladtunk, onnan most veszünk. Eközben az LNG térhódításával az egész világon megjelent az alternatíva, voltaképp mindenki kereskedhet mindenkivel.
Magyarország földgázellátása viszonylag kiegyensúlyozott. Bár természetesen mindig érkezhetnek olyan hírek, amelyek leálló szállítási útvonalakról, fizikai támadásról, hangzatos politikai kijelentésekről szólnak, de a magyar tárolók telítettsége megfelelő. Akár az idén is jöhet még némi hideg időszak, nem marad az ország gáz nélkül.
Szállítási lehetőségek
Ha valaki a hazai földgázszállítási infrastruktúráért felelős FGSZ honlapján körülnéz, rögtön a nyitóoldalon megnézheti, hogy honnan hová áramlik aktuálisan a földgáz. Ha nem igazán szokta ezt az ágazatot követni, meglepődhet. Hiszen korábban az volt a jellemző, hogy Magyarország leginkább keletről és északról kapott földgázt. Az eredetileg orosz molekula nagyon sokáig Beregdaróc határkeresztező ponttal, az ukrán-magyar határon lépett be az országba, de aztán kaptunk (szintén orosz) földgázt Balassagyarmaton keresztül a szlovák-magyar határon át és Mosonmagyaróvár belépéssel az osztrák-magyar határon keresztül is.
Ugyanakkor azt is lehetett tudni, hogy Magyarország tranzitország, vagyis rajtunk keresztül is ment földgáz más országokba; nagyon sokáig leginkább Kiskundorozsma kilépési ponttal Szerbiába, illetve onnan akár Bosznia-Hercegovinába.
Fokozatos változások
Az egykori szinte kizárólag ukrán belépésű rendszer nagyon sokat fejlődött az évek során. Minden ilyen infrastrukturális fejlesztés egy kicsit javította Magyarország pozícióját. A szomszédos országok közül a különféle fejlesztések révén – Szlovénia kivételével – már mindenhonnan tudtunk gázt importálni. A kiszállítás annyiban korlátozottabb, hogy a HAG magyar-osztrák vezeték egyirányú, vagyis azon csak behozni lehet a gázt, kivinni nem.
Ugyanakkor Magyarország tud venni a már említett Szerbián keresztül is gázt, sőt, a Török Áramlat balkáni ága, Oroszország, Törökország, Bulgária, Szerbia, Magyarország útvonalon lett a legfontosabb szállítási útvonal. De jöhet gáz Romániából (Csanádpalotán át), vagy éppen Horvátországból (Drávaszerdahelyen át) is Magyarországra.
És akkor kitört a háború
Ráadásul a sokféle szállítási útvonal hirtelen már nemcsak azért volt fontos, mert az alternatív vásárlási megoldások mindig a vevő pozícióját javítják, de azért is, mert az elmúlt három évben – a háború hatására – jelentősen megroggyant a korábbi kelet-nyugati szállítási arzenál.
Emlékezhetünk, az Északi Áramlat orosz-német vezetéket felrobbantották, a Yamal orosz-lengyel vezetéket leállították, és 2025. január 1-től a Testvériség sem szállít. Ez a korábban Magyarországot, Szlovákiát, Csehországot és Ausztriát is ellátó vezeték azért nem működik, mert az orosz és az ukrán fél nem tudott megállapodni a lejáró tranzitszerződés meghosszabbításáról.
Ebben a helyzetben már végképp igaz a bevezető gondolat:
- Magyarország már nem szállít Szerbiába, hanem onnan vesz,
- Magyarország már nem vásárol Ukrajnán keresztül, hanem szállít oda,
- illetve Magyarország már nem vesz Szlovákiából gázt, hanem abba az irányba is inkább átad.
Üzlet és kockázat
Mindebből a nagy változásból akár üzleti lehetőség is kibontakozhat. Ha egy másik ország nem segít minket kiszolgálni, hanem mi segítünk őt ellátni, akkor a szállításért járó tranzitdíjak fizetése is megfordul.
Bonyolítja a képletet, hogy az egyes országok nemcsak a fogyasztásukkal, de a tárolói kapacitásaikkal is ott lehetnek a piacon. Erre jó példa, hogy mivel Szerbiának nincs elég földgáztárolója, de Magyarországnak van, rendszeresen tárolunk Szerbiának is gázt. De az is jellemző, hogy az uniós államok szűkek tárolási lehetőségekben, számukra Ukrajna képes tárolni. Vagyis a magyar-ukrán szállítások célja sokszor csak annyi, hogy a nyugati gázkereskedő cégek beleveszik a nagy üzletbe az ukrajnai tárolókat is. Ezek, mivel a föld alatt vannak, jó eséllyel nem pusztultak úgy el a háborúban, mint például az erőművek. Emiatt is keletkezik Magyarországon áthaladó forgalom.
Megjelent az LNG
A változások másik fontos oka a cseppfolyósított földgáz elterjedése. Azt a hetvenes években is értettük, hogy amikor európai autóst látunk, akkor lehet, hogy ő a gazdag arab olajállamok kőolajából finomított benzinnel vagy gázolajjal közlekedik. Természetesen Magyarországon ennél az energiahordozónál is uralkodott az orosz forrás, de az olaj szállíthatósága a nagy tengerjáró tankerekkel könnyen megoldható volt. A földgáz azonban közelebbi pontokkal és vezetékekkel volt csak reális. Ahogyan aztán a földgázban is kialakult egy mobil világpiac, vagyis nagy tankerek, nagy visszagázosító terminálok épültek, megértettük, hogy a gázpiacon is lehet olyan, hogy Európában amerikai, katari, nigériai vagy hasonló eredetű termék hasznosul.
Sőt, akkora LNG-terminálok épültek például Spanyolországban Barcelonában, Bilbaóban, Cartagenában, Franciaországban Dunkerquenél, a közelünkben a horvátországi Omisaljban, a lengyel Świnoujściében vagy a görög Alexandropoliszban, és egy-egy nagyobb terminál akár Magyarország teljes évi fogyasztását képes befogadni. Ez ugyan jellemzően drágább forrás, de ismét egy olyan változás, amellyel kinyílnak a lehetőségek. Az már külön érdekesség, hogy a politikai csinnadratta miatt a belső termelés is támogatott prioritássá vált, így Magyarország 2024-ben földgázból (ahogy egyébként kőolajból is) kifejezetten nagy mennyiséget tudott kitermelni.
Mindez a sok változás nem jelenti azt, hogy az energiaszuverenitás ne lenne hangsúlyos cél. Azt sem, hogy az ellátásbiztonságra ne kellene nagyon odafigyelni, de az új technológiák és az új szállítási infrastruktúrák miatt a lehetőségeink növekedtek. És ahogyan a földgáz globális árucikké fejlődött, ahol egészen távoli országok (eladói oldalon Algéria, Norvégia, Katar, Ausztrália, Irán vagy az Egyesült Államok) tudnak kapcsolatba lépni egészen távoli országokkal (emeljük itt ki Délkelet-Ázsiát és Nyugat-Európát), egy kicsit talán biztonságosabbnak is érezhetjük a világ energiapiacát – még ha ez a gondolat hihetetlennek is számít az elmúlt viharos évek után.