Az európai gázárakat alapvetően a geopolitikai feszültségek, valamint a piac keresleti és kínálati viszonyai határozzák meg. A jegyzésekre jellemző hullámvasútszerű ingadozás szomorú tanulsága, hogy még az alacsonyabb árak esetén is jóval drágább a gáz Európában, mint az Egyesült Államokban vagy Ázsiában.
A földgáznak – noha fosszilis energiahordozó – fontos átmeneti szerepe van az energiamixben. Nagy előnye, hogy a villamos energiánál jóval könnyebben szállítható és tárolható. Természetesen nem keverjük össze a földgázt a villamos energiával, de arra utalunk, hogy építhetünk bármennyi akkumulátort, szabályozhatjuk a vizeket – egyszerűbb megoldás aligha lesz annál, minthogy a gázt betároljuk, majd egy gázerőműben akkor égetjük el, amikor szükség van rá. Ez a megoldás a nyári és a téli időszak közötti energiamenedzsment szempontjából is optimális: a gázt nyáron is meg lehet vásárolni, szállítani és tárolni, majd télen fűtésre vagy áramtermelésre felhasználni.
Európában nagyon drága a gáz
Ha valaki megnéz egy gázárral kapcsolatos ábrát – például a holland TTF (Title Transfer Facility, azaz egy virtuális kereskedési pont) jegyzéseit –, nagyon erős ingadozásokat, gyors árváltozásokat láthat. Februárban például 58 euró/MWh is volt az ár, a legfrissebb jegyzések azonban inkább 40-42 euró környékére estek vissza – noha ez sem tekinthető olcsónak.
Közismert tény, hogy Európában különösen magas a földgáz ára, aminek számos oka van. Nincs elegendő saját kitermelés, és akiknek lehetőségük lenne rá, gyakran visszafogják azt – például környezetvédelmi megfontolásokból, vagy mert a bankok egyre kevésbé hajlandók fosszilis beruházásokat finanszírozni.
A korábbi legnagyobb beszállító, Oroszország pedig a szankciók és egyéb tényezők – például vezetékleállások, robbantások – miatt már csak nagyon korlátozott mennyiséget szállít az Európai Unióba. Bár Norvégia, az Egyesült Államok és Algéria növelte exportját, továbbra is sokan vásárolnak orosz LNG-t (cseppfolyósított földgázt), illetve néhány kelet-közép-európai ország vezetékes gázt is. Mindez azonban nem változtat azon, hogy az orosz szerep az európai gázpiacon ma már sokkal kisebb.
Amerikai dominancia
Eközben a szerencsésebb helyzetben lévő Egyesült Államokban az európai árakhoz képest gyakran csak harmadakkora a jegyzés. A holland TTF-et például az amerikai (louisianai) Henry Hub jegyzéssel lehet összevetni – az európai ár görbéje azonban szinte mindig jóval magasabban fut, mint az amerikai.
Meglepő módon még az ázsiai importár is alacsonyabb, mint az európai. Ennek több oka is lehet, de a legvalószínűbb magyarázat az, hogy Ázsia rendkívül tudatosan vásárol: miközben Európa arra számított, hogy gyors ütemben csökken majd a gázkereslet, és emiatt elmaradtak a szükséges fejlesztések, illetve hosszú távú szerződéskötések, Ázsia jóval stratégikusabban helyezkedett.
Az Egyesült Államok így globális szinten is meghatározó szállítóvá vált. Donald Trump elnök is többször hangoztatta, hogy az USA-t nagy energiatermelő és -exportőr szerepben szeretné látni – ezért kifejezetten támogatja a szénhidrogének kitermelését. A világ pedig úgy tűnik, megértette: érdemes LNG-t vásárolni az amerikaiaktól.
Manapság szinte minden, a Fehér Házba látogató országvezető – különösen, ha vámkedvezményeket vagy különengedélyeket szeretne – azt hangsúlyozza, hogy több amerikai LNG-t kíván vásárolni. Ilyen ígéretet tett India, Japán, sőt – meglepő módon – még Kína is, nem is beszélve az EU-ról, ahol szintén folyamatosan nő az amerikai gáz aránya az importban.
Az Egyesült Államok tehát rendkívül gyorsan növeli LNG-exportkapacitását. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan olyan hírek is felröppentek, hogy Washington esetleg mégis visszaengedné a játékba Oroszországot is – például úgy, hogy segítene az Északi Áramlat félig megrongált, de részben üzemképes szakaszának helyreállításában. Ez különösen érthetetlen annak fényében, hogy közben újabb és újabb szankciók születnek az orosz energiahordozó-kereskedelemben érintett bankokkal és tankerekkel szemben.
Európa jövője
Az elmúlt évek magas energiaárai nagymértékben rontották Európa versenyképességét, különösen a feldolgozóipar, az acélgyártás és a műtrágyaipar területén. Az amerikai import ugyan nem olcsó, de valamelyest mégis stabilizálja az árakat.
Egy esetleges ukrajnai tűzszünet vagy békemegállapodás szintén enyhíthetné a nyomást, és talán reményt adhatna arra, hogy a legolcsóbb szállítási forma – vagyis a vezetékes gáz – ismét hatékonyabban működhessen.
A földgázpiac egyik nagy ellentmondása ugyanis éppen az, hogy két pont között a gázt a legolcsóbban vezetéken lehet szállítani. Ehhez azonban békére és hosszú távú elköteleződésre van szükség. Ha valaki rövid távon gondolkodik – robbant, bojkottál, zsarol vagy hirtelen árat emel –, akkor a vezetékes szállítás hátrányai azonnal előtérbe kerülnek. Ilyenkor válik vonzóbbá az LNG-piac: igaz, hogy drágább, de rugalmasabb, több a kikötő, több a potenciális szállító, és ha valaki nem korrekt vagy nem szimpatikus partner, egyszerűen ki lehet hagyni a játékból.
Marad az ingadozás
A földgáz világpiaci ára tehát várhatóan továbbra is volatilis marad. Az árakat sokféle tényező mozgatja: a geopolitikai események, a háborús konfliktusok, az importszabályozás kiszámíthatatlansága, valamint a globális kereslet és kínálat folyamatos ingadozása.
Összességében kijelenthető, hogy bár a fosszilis tüzelőanyagok kereslete hamarosan elérheti a csúcsot – vagyis a szén, az olaj és a földgáz iránti igény nem növekszik tovább, hanem csökkenhet –, az is biztos, hogy a villamos energia térhódítása megállíthatatlan. Az ipari szektorok, az elektromos járművek térnyerése, a közlekedés zöldítése és az épületenergetikai fejlesztések mind-mind növekvő áramigényt generálnak. Mindezek alapján a földgázt sem szabad leírni vagy elhanyagolni. Európa közös érdeke, hogy a gáz ára kiszámíthatóbbá váljon – és főleg ne legyen ilyen magas.