Az Európai Unió az orosz-ukrán háború óta sokkal nagyobb arányban támaszkodik LNG-re (cseppfolyósított földgázra). Magyarország ugyan (még) kap orosz vezetékes gázt, de hazánk is vizsgálja, kiktől és milyen terminálokon át lehetne további LNG-kapacitásokat lekötni. A forrás nagy előnye, hogy csökkenti az energiafüggőséget egy-egy ország felé, de a technológia és a nagy szállítási távolságok sok energiát igényelnek, így nem éppen a legzöldebbek.
Az LNG, vagyis a cseppfolyósított földgáz ma még csak a globális földgáz-kereskedelem tizedét adja, de az utóbbi időben nagyon felértékelődött. Az Európai Unió már a szükségleteinek 40 százalékát így fedezi. Magyarország egyelőre inkább ezt a globális egytizedes arányt hozza, hiszen a kerekítve 10 milliárd köbméteres magyar fogyasztás egytizedét, 1 milliárd köbmétert szerezzük be LNG-ből, a horvátországi Omisalj (Krk sziget) kikötőjéből.
Azt a napi sajtóban olykor olvasható kérdést most nem tárgyaljuk, hogy valóban az Omisaljba érkező amerikai, katari, norvég vagy éppen nigériai molekula jön-e el hozzánk, vagy valamilyen swap-ügylet (csere) révén más.
Miért szereti az EU az LNG-t?
A tankereken szállítható, cseppfolyósított gáz mostanában tényleg egyre inkább felértékelődik, sorra épülnek a szállítóhajók, a cseppfolyósító és a visszagázosító terminálok. Ennek főként az az oka, hogy az LNG jó eszköz arra, hogy az országok csökkentsék a túlzott kitettségüket egy szállító, Európa esetében Oroszország felé.
Ha az a cél, hogy az Európába érkező molekula ne orosz legyen, akkor ebben pozitív szerepet játszhat a gázpiacnak az a szegmense, ahol kis túlzással a gázra mindenki vevő lehet.
Korábban a piacon azok az országok voltak a legnagyobb vevők, ahová nem lehetett, vagy csak nagyon költségesen lehetett volna vezetéket építeni, például Tajvan és Japán. Itt természetes kényszer volt az LNG használata. De közben Délkelet-Ázsia más, gázban szegényebb országai, így Kína és Dél-Korea is nagy tételben vették így a gázt, majd az utóbbi időben egyre jobban felzárkózott Európa is.
A negatívumok
Ennek volt azonban két erősen negatív következménye. Az egyik a magas ár: amikor nagy volt az energiakereslet és mindenki LNG-t akart, akkor nagyon megdrágultak a tankereken szállított tételek. Akár lényegesen el tudott térni az európai vagy az amerikai belső piaci ár és az LNG-jegyzés.
A másik gond pedig az volt, hogy az ökolábnyom sem kedvező. Utóbbi megértéséhez egy pillanatra nézzük át magát a folyamatot; a cseppfolyósított földgáz globális piacán a földgázban gazdag országok (az említett Katar, Ausztrália, Norvégia, az Egyesült Államok) vezetéken elviszik a lelőhelyről a földgázt egy közeli, speciális kikötőbe, ahol azt mínusz 163 fokon cseppfolyósítják. Majd elindul a tanker, és aki a legjobb árat adja, annak hosszú szállítással elviszi a rakományát. Végül a visszagázosítóban a hideg, cseppfolyós LNG-ből újra vezetékbe tölthető földgáz lesz.
Most pedig képzeljük el, hogy mennyi energiát és környezetszennyezést igényel ez az egész folyamat; a földgáz cseppfolyóssá tétele, szállítása, majd visszagázosítása. És persze a nagy tengerjáró tankerhajók nem a legkörnyezetbarátabb eszközök.
Mi honnan vehetünk?
Mindezek ellenére az unió most gőzerővel épít terminálokat, és benne van a hazai kormányzati gondolkodásban is, hogy az LNG-kapcsolatainkat bővíteni kellene. Horvátországot már említettük; a választás nem véletlen, hiszen itt van hozzánk a legközelebb tengerpart. Az már külön „szerencse”, vagy éppen nagyon is tudatos piacfelmérés eredménye, hogy ott terminál is épült.
A további útkeresésnél is azt érdemes átgondolni, hogy egy magyar ember hova megy el szívesen autóval tengerpartra. Természetesen oda, ami viszonylag könnyen elérhető, és ahol jó idő van; Horvátországba, Olaszországba, a bátrabbak akár Bulgáriába, Görögországba.
Az LNG esetében természetesen az nem szempont, hogy strandolni is lehessen, így a potenciális rádiuszt ki lehet bővíteni északra is; Németországba, Lengyelországba, Hollandiába és a Baltikum felé.
Európában már rengeteg LNG-terminál van. Németország mostanában kapcsolt rá, amikor a szenet és az atomot egyszerre vezetné ki az energiamixéből. A nyugati terminálokból akár hozzánk is eljuthat a földgáz. Legalábbis a nyugodtabb időkben, mint most, amikor szépen fel vannak töltve a tárolók és az ár sem olyan magas. Ennél azonban izgalmasabb kérdés, hogy mi lenne, ha ismét válság következne be, és hirtelen egy hideg tél során alakulna ki versenyfutás a gázért. Mindenesetre az Európai Unióban gyakorlatilag valós időben lehet követni, hogy mennyire vannak tele az országok tárolói, és milyen az LNG-termináljaik kihasználtsága.
A konkrét kikötők
A magyar energiatervek nagy nehézsége, hogy egyelőre várjuk az uniós forrást (az RRF helyreállítási eszközt). Annak megérkezése előtt több előre sorolt projektre is nehéz lesz finanszírozást találni. Ugyanakkor a szaktárca különböző közléseiből tudhatjuk, hogy a tervek között szerepel a horvát LNG-kapcsolat erősítése. Ez két dolgot is jelenthet; ma nagyjából a kikötő kapacitásának 40 százalékát veszi meg Magyarország, ami akár növelhető is, de perspektivikusabb egy közös kapacitásbővítés.
A tervezőasztalon már születtek elképzelések egy új olasz-szlovén-magyar gázvezetékre is (Szlovénia az egyetlen szomszédunk, ahová nincsen nagy gázvezetékünk). Ha ez megépülne, akkor elérhető lenne Olaszország három nagy északi LNG-terminálja (Livorno, Rovigo, Snam Panigaglia).
Emellett a Szlovákia felé meglevő vezetékünk összeköthető egészen a Balti-tengeri LNG-terminálokkal; Litvániában a Klaipeda, Lengyelországban, a Świnoujście terminál elérhető, de a Baltikumban és Lengyelországban is épülnek új terminálok.
Kevesebbet hallani a görög Alexandroupolis LNG-termináljának potenciális magyar kihasználásáról, de akár ez is benne lehet a pakliban.
Ami pedig a gáz eredeti forrását illeti, általában jó előre kell gondolkodni, ha valaki megfelelő árat szeretne, de azért mindig van elérhető kontingens. Magyarország és az öbölmenti államok (Katar, Egyesült Arab Emírségek, Omán) külgazdasági találkozóin is mindig szóba kerül ez a kérdés, igaz, a konkrét szerződéseket jellemzően nem államok, hanem cégek kötik majd meg.
