Akár erőművi, akár ipari, akár háztartási léptékekről van szó, folyamatosan fejlődik a napenergia hasznosításának technológiája és a beépített kapacitás. Ennek mindenki örül, egyedül a rendszerirányítás és a helyi elosztók homloka ráncos. Miként lehetne mindenki boldog?
A naperőműveket szeretjük. A mai geopolitikai helyzetben ugyanis már nem csak az a pozitívuma, hogy a nap energiája ingyen van, ráadásul nem is szennyez, de már az is egyre nyilvánvalóbb előny, hogy a nap független energiaforrás. Minden országnak a saját területén is süt a nap, ezt az energiaforrást nem kell importálni, nem kell más országokkal függő viszonyba kerülni, helyben is hasznosítható a nap (bár nyilván a nappanelek importcikkek).
Üröm az örömben
Ugyanakkor a napenergia felhasználásában hátrányok is megmutatkoznak. Elsősorban az alacsony kapacitáskihasználtság és az időjárásfüggés. Ezeket aligha kell túlmagyarázni, este nem süt a nap, és az egyes évszakok között is nagy a különbség. A hálózatok működtetői így egy kicsit mindig fanyalognak, ha egy energiaforrás néha sok energiát ad, néha viszont teljesen elapad. Ezt a rendszer szintjén egyre nehezebb kezelni, hiszen nagyon sok rugalmas, kiegyenlítő energiaforrásra, például gázos erőműre is szükség lesz mellettük.
Van fejlődés
A jó hír ugyanakkor az, hogy a napenergia globális technológiai fejlődését tovább húzza a tárolás, vagyis leegyszerűsítve az akkumulátoripar. Természetesen ez a fejlesztési irány nem kizárólagos, hiszen magát a panelt is mindig lehet fejleszteni. Mindig lehet abban is innoválni, hogy mi az optimális méret, hogyan szabályozható egyedileg minél izoláltabb része a rendszernek, vagy miként olvad bele jobban a környezetébe a panel, hogy kevésbé legyen zavaró, milyen technológiák segítenek abban, hogy a beérkező energia minél nagyobb része hasznosuljon. De a legforróbb fejlődési irány mégis a tárolás. Gyakorlatilag minden méretben rendelkezésre állnak már azok az akkumulátoros megoldások, amelyek legalábbis azt képesek optimalizálni, hogy a napon belül összesimítsák a termelést és a felhasználást.
Nem engedhetjük el
Azt ugyanis a szíve mélyén mindenki érzi, hogy nagy kudarc lenne, ha nem mennénk előre a megújuló források felhasználásában. Nem engedhetjük meg azt, hogy a dekarbonizáció, illetve az orosz-ukrán háború idején ne tudjuk fogadni a kibocsátásmentes, importmentes és ingyenes napenergiát. Időről időre ezért felmerül, hogy legyen kötelező akkumulátort telepíteni a frissen beiktatott nappanelek mellé. Egyelőre lakossági szinten ez nem így van, de a kifejezetten erőművi vagy nagyipari fejlesztéseknél idővel ez elvárás lehet.
Sajnos a jó akkumulátor drága, a legjobb akkumulátor is csak a rövid távú (napon belüli) és nem az évszakok eltérő termeléséből fakadó egyensúlytalanságokat tudja kezelni, de már ez is rendkívüli előrelépés. Ha az erőművek, az ipari felhasználók és a háztartások azt legalább meg tudják oldani, hogy az egy napos napenergia-termelés optimálisan hasznosuljon, vagyis legalább a napon belüli kiegyenlítés ne okozzon nehézséget a rendszernek, már akkor is óriásit léptünk előre. Ha az ipar, az erőmű és a háztartás nem csak akkor tud felhasználni, vagy a rendszerbe táplálni energiát, amikor ez megtermelődik, hanem akkor is, amikor arra magunknak vagy másnak (vagyis például a rendszernek) valóban szüksége van, annak mindenki azonnal élvezi előnyeit. Az ipari felhasználók a jelenlegi energiaárak mellett igazán tudják értékelni ezt az innovációt. Hiszen számukra nem a rezsiár érvényes, hanem a négy-ötszörös piaci ár. Ilyenkor minden, amit nem kell elfogyasztani, vagy saját termelésből (a beruházás után a működés során már „ingyen”) lehet elfogyasztani, az kész nyereség.
Sokat tudnak
Az akkumulátorral kibővített, ráadásul mesterséges intelligenciával is ellátott napenergia-termelés olyanokat is tud, mint az áram árához illesztett saját felhasználás (vagyis akkor használhatja fel az ipari fogyasztó a saját maga megtermelte energiát, amikor a külső forrás a legdrágább lenne), de a fejlődés fontos eleme a távbeavatkozás lehetősége is.
Az akkumulátor-technológia bámulatosan gyorsan fejlődik, és bár talán nem kell mindig elhinni, ha azt halljuk valamiről, hogy abban Magyarország a világ élmezőnyében tart, de a koreai, kínai cégek dominálta akkumulátor-technológiában tényleg nagyok a kapacitásaink. Ráadásul azok fejlődnek is, és az ellátási lánc egésze felbukkan az országunkban.
Problémák, kihívások természetesen itt is vannak. Az akkumulátorgyártás maga is nagy energiaigényű, sőt kifejezetten magas vízigényű termelési folyamat, az alapanyagok (például a lítium) szűkösek, de a tárolás annyira kulcselem, hogy mégis ez lehet csak a fejlődés iránya. Ha ebbe Magyarország nem csak a követők és a vevők, de az innovátorok és az eladók oldalán is felbukkan, az összességében kifejezetten ígéretes iránya a magyar gazdaságnak.
