Aligha kérdés, hogy a Covid legyőzése után az európai társadalmak, a nemzetgazdaságok legnagyobb közös feladata az emissziócsökkentés, a klímavédelem lesz. Forrás bőven van, de a cél eléréséhez tényleg „semmi sem elég”.
Karbonsemlegesség, klímacél, emissziócsökkentés, zöldítés, nettó zéró karbonprogramok – néhány év alatt a civil szervezetek és a természettudományos folyóiratok oldalairól átkerült a mainstream médiába, politikusok napirendjeibe, a vállalati stratégiákba. Immár a bulvársajtó is foglalkozik vele, hiszen népszerű és közérdekű téma lett, megkülönböztethetők benne a jók és a gonoszok, örök harcuk pedig minden napra kínál új epizódot. Aztán persze elég egy hűvös és esős május, hogy előbújjanak a szkeptikusok, majd egy rekordmeleg június, hogy ismét mindenki egyetértsen a szívószálak bojkottjával.
Szerencsére az energiaipar ennél elkötelezettebb szakmailag, és már régóta kiveszi részét a klímaváltozás enyhítéséért folytatott harcból.
A hatalmas cél megkérdőjelezhetetlen fontosságú, emellett nagyon összetett is. Van benne nagyon sok megújuló áramtermelés, energiahatékonysági program, a közlekedés és a fűtés emissziócsökkentése felújítási és korszerűsítési támogatásokkal, zöld hidrogén – sok fronton folyik a harc. Ma már tényleg mindenki, nemcsak a civilek, és az unió bizottságai, hanem a cégek és az európai tagállamok is kezdik komolyan venni a feladatot.
Nézzük a magyarországi lehetőségeket. Három fő igazodási pontot mindenképpen érdemes megismerni:
- A Miniszterelnökség és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) által összefogott átfogó Nemzeti Energia és Klímatervet.
- Négy európai programot: Megújuló Energiagazdaság, Igazságos Átmenet, Modernizációs Alap és a legújabb, a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF).
- Végül a hazai Zöld Kötvény programokat, azaz a Magyar Nemzeti Bank és az Államadósság Kezelő Központ zöld programjait, kötvénykibocsátását.
Mozgó célpontra lövünk
Fontosak az időtávok is. Az évezred elején a 20-20-20 volt a jelszó, azaz 20%-os megújuló arány, 20%-os energiahatékonysági növekedés, 20%-os emissziócsökkenés elérése 2020-ig. Bebizonyosodott, hogy ennél „bevállalósabbnak” kell lenni. A távlati időpontra, vagyis 2050-re jobban tudjuk a célt: immár a nettó zéró kibocsátás. Viszont az uniós finanszírozási ciklusban csak 2030-ig, vagy még addig sem látunk el. Noha még minden képlékeny, de a következő 9 évben úgy kell nagyjából 8 százalékpontos megújuló arányt elérni az energiamixben (ebben van áramtermelés, közlekedés, fűtés, ipar, mezőgazdaság), hogy ehhez az unió nagyjából 2000 milliárd forintnyi programot bocsát a rendelkezésünkre. Hogy ezzel a 2000 milliárd forinttal hol tartunk a nagy célon belül? Óvatos becslés szerint is szinte csak a rajtvonalnál, tízszer több pénz kell majd a nettó zéró eléréséhez. A programokban akkora kilengések vannak, hogy a hírekből akár ezermilliárdos változásokról is értesülhetünk.
A programok kidolgozásán sokan dolgoznak, de eközben már bizonyos konkrét vállalásokat ismerünk.
- A Magyarország által felvett zöld kötvények például jelentős mértékben a vasúthálózat elektromossá tételét szolgálják.
- Az uniós forrásokból a hálózatfejlesztésre, azaz a villamosenergia-rendszer okosítására (mérés, tárolás, átvitel) biztosan jut.
- A lakossági napelemes támogatási programok (fűtési rendszerekkel együtt) bővülhetnek.
- Lesz forrás az energiaközösségekre, illetve a fenntartható távhőtermelésre.
- Valamint kell majd pénz a Mátrai Erőmű korszerűsítésére, vagyis a lignit kiváltására.
Egy valami azonban egészen biztos: az áramszektor nyertese lesz a folyamatnak. Sok fosszilis alapú (szenet, olajat, földgázt égető) termelőt fognak modernizálni, kiváltani, elsősorban megújulókra persze. Cél, hogy az árammix karbonmentes legyen, vagyis hamarosan már döntően nukleáris energiát és sok megújulót tartalmazzon.
