Amikor már a cégünknél elfogytak az ötletek az energiaválság kezelésére és az abból adódó a veszteség csökkentésére, a pénzügyi piacokhoz lehet érdemes fordulni. A legtöbb hazai cégnél, főleg a kisebb kkv-knál aligha merül fel, hogy határidős piacokon, korábban nem ismert pénzügyi termékek vásárlói között találja magát a cégvezető, de olyan időket élünk, amikor akár erre is szükség lehet.
Az orosz-ukrán háború és a nyomában támadt energiaválság szinte minden vállalkozást érint.
Azok a vállalkozások, amelyek a Covid-lezárások, vagyis a 2020-as esztendő, majd a 2021-es, de főleg a 2022-es fellendülés, a nyersanyagéhség és a globális geopolitikai kockázatok (elsősorban az orosz-ukrán és az orosz-nyugati konfliktus) miatt ötszörös vagy tízszeres energiadrágulást szenvedtek el, joggal érzik úgy, hogy kezd kicsúszni a lábuk alól a talaj.
Az apátia nem célravezető, minden nap érdemes azon gondolkozni, hogy mihez fogjunk, amikor nem látszik a költségemelkedés vége.
Mit lehet tenni?
Természetesen mindig vannak olyan ötletek, szabályok, amelyekben van igazság.
- Az energiaintenzív, és így a folyamatokat jobban elszenvedő cégeknél vélhetően lehet találni kisebb-nagyobb energiatakarékossági lépéseket.
- Érdemes hosszabb távú szerződést kötni egy megbízható, jól bejáratott kereskedelmi partnerrel, a drágulás örökre nem védhető ki, de kisimítható, kicsit kiszámíthatóvá tehető.
- Illetve, aki tudja, természetesen próbálja érvényesíteni a költségek emelkedését a saját termékeinek vagy szolgáltatásainak az árában is.
Itt sajnos a makroszemlélet és a mikroszemlélet jelentősen eltérhet: lehet, hogy az infláció és a további drágulás elleni harc önmérsékletet, visszafogottságot követelne a vállalkozóktól, de aki a költségeinek (legyen szó bérről, alapanyagról, energiáról) az emelkedését próbálja továbbhárítani, alighanem „érzésre” emel, így sokszor jobban megnyomja a ceruzát, és erősebben is drágít, mint az infláció, ezzel maga is fűti a pénzromlást.
Mikor lesz vége?
A szakemberek gyakran elmondják, hogy amennyiben eljönne a béke, ha megnyugodnának a piacok, ha stabilizálódnának a kereskedelmi kapcsolatok, akkor mérsékeltebb egyensúlyi árak lennének indokoltak. Igen ám, de ha azok nem jönnek? Szenvedjük el passzívan a változást?
A szűkös kínálat, az ismert geopolitikai konfliktusok, akár a mesterségesen gerjesztett pánik miatt továbbra is drágulhatnak a legfontosabb nyersanyagok, így az energiahordozók is. Valószínűleg, aki évtizedek munkájával felépített egy jól menő céget, nem szeretne azon elbukni, hogy képtelen a járműveibe tankolni, az irodáit fűteni, a gépeit árammal ellátni.
Aki pedig védekezni, fedezni szeretne, az megtalálhatja a pénzügyi piacokat, még akkor is, ha korábban soha nem merészkedett az alapprofiljától idegen területre.
Pénzügyi instrumentumok
A dráguló eszközökbe akár reáliaént, akár pénzügyi instrumentumokon keresztül is be lehet fektetni, ez egyfajta kockázatkezelés. Egy dráguló nyersanyag fizikai felhalmozása természetesen csak kis tömegű és térfogatú anyagoknál reális, aranynál, ezüstnél vagy más ritka, de értékes anyagnál, az energia-alapanyagoknál, a nyersolajnál, a benzinnél, a földgáznál vagy az áramnál ez nem járható út.
Pénzügyi értelemben azonban sokféleképpen lehet befektetni a „hiányba”, a zavarba, a drágulásba. A származtatott (derivatív) piacokon széles termékválasztékban érhetők el a nyersanyagindexek vagy az adott nyersanyag határidős jegyzései. Ha ezekben long pozíciót veszünk fel, akkor bár a cégünk költségei tovább drágulnak a további nyersanyag-áremelkedés idején, de legalább a pénzügyi eszközeinken, az olajra és a földgázra szóló követeléseinken keresünk is.
Áttételes ötletek
Ez a legdirektebb fedezési technika. Emellett persze jó sok ötlet lehet. Vásárolhatunk a nyersanyagcégek részvényeiből, kötvényeiből, a nyersanyagban gazdag országok államkötvényeiből vagy ezen országok devizáiból.
Így leírva jó ötletnek tűnik, csak az élet a kockázatokat is mutatja. Amennyiben idén az év elején ilyen indirekt megoldást választunk, és vettünk volna orosz olajcégek papírjaiból vagy orosz államkötvényből, esetleg rubelből, finoman szólva sem éreznénk magunkat bölcs kockázatkezelőknek.
Aki fél a nyersanyagrobbanástól, a további energiakrízistől, rengeteg stratégiát kiépíthet. Jobban megéri majd a szigetelés, vegyünk szigetelőanyag-gyártót, még nagyobb szükség lesz az LNG-re, vásároljunk hajógyártók részvényeiből, az energia áremelkedésével egészen új technológiák nyerhetnek teret, ezek innovátorai kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek.
Igaz, igaz, igaz, de bármilyen jól is látunk meg egy trendet, az áttételes hatásoknál már sok a kockázat, mert az egyedi cég nemcsak a big picture-ről szól.
Sok-sok egyedi rizikó
A nyersanyagőrületnek biztosan lesznek egyedi nyertesei, de egy konkrét vállalkozás élete nemcsak a trendtől, hanem más tényezőktől is függ.
Jöhet egy jó vagy egy tehetségtelen cégvezető, politikai befolyás érheti a vállalkozást, cégvásárlások formálhatják a piacot. Van, aki sikeres lesz, más el is bukhat, még a szektor számára jó időkben is.
Mindenesetre a különböző csatornákon rengeteg értékpapírosított formája van az energiaválság kezelésének: részvény, kötvény, határidő, opció, certifikát, befektetési alap.
Ha kockázatot szeretnénk kezelni, akkor tegyük azt, ha kockázatot szeretnénk vállalni, akkor tegyük azt, de mindenképpen akkor érdemes csak ilyen üzletekbe belevágni, ha már ismerjük az alapvető mechanizmusokat. Hiszen alapvető elvárás, hogy a nehéz időkben legalább a tudatlanságunk miatt ne fizessünk további tanulópénzt.
