Magyarország arra készül, hogy Szerbiával és Szlovéniával összekapcsolt áramtőzsdét indítson. A hazai energiahatékonysági kötelezettségi rendszernek is lesz egy ilyen koncentrált platformja. Mindezek mellett Magyarországon már most is sokféle azonnali és határidős, gázpiaci és árampiaci kereskedési platformon, energiatőzsdén lehet kereskedni. Ilyenek
- a HUDEX (Hungarian Derivative Energy Exchange),
- a HUPX (Hungarian Power Exchange),
- vagy a CEEGEX (Central Eastern European Gas Exchange).
Ezeken túl újabb szerveződések is indulnak. Miért jó ez nekünk?
A magyar-szerb-szlovén áramtőzsde
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter maga jelentette be a Facebookon, hogy 2024 első felében megkezdheti működését Szlovénia, Szerbia és Magyarország közös áramtőzsdéje. Mint elhangzott, a szakmai döntések megszülettek, a kormányzati jóváhagyások vannak hátra, az áramtőzsde pedig nagymértékben javítja majd az egész térség energiabiztonságát.
Az ilyen integrált villamosenergia-tőzsdék előnye valóban az, hogy koncentrált piacokat teremtenek, éppen úgy, mint évszázadokon át a fizikai piacok. Vagyis, ahogy a kofák és a falubeliek egy helyen találkozhatnak, emiatt nem kell a falusiaknak bejárni a falut, ha tojást, répát és uborkát is vennének, úgy az energiapiacok eladóinak és vevőinek sem kell egyesével végighívogatni a potenciális partnereket, hanem van egy közvetítő, akivel koncentráltan elérhetőek a partnerek.
Az energiatőzsde egy olyan biztonságos informatikai platform, ahol a piaci szereplők ajánlatokat tehetnek, üzleteket köthetnek. Egy ilyen likvid piac valós képet mutat a keresletről és a kínálatról, ezért „megfelelő” árat kínál a piaci szereplőknek. A megfelelőt azért tettük idézőjelbe, mert azért a tőzsdén is kialakulhatnak spekulációk, hisztériák, ezáltal nagyon furcsa árak is.
Éljen a szabványosítás!
Nagyon fontosak a tőzsde által biztosított kereskedelemben a szabványosított ügyletek: nem kell a dealeket minden paraméter szerint végigtárgyalni, mivel azok sztenderdizáltak. Van egy garantőr vagy központi szerződő fél, azaz egy elszámolóház, ami gondoskodik arról, hogy ne kelljen minden egyes ügyletet végigvinni, csak azok összesített eredőjét teljesíteni a nap végén.
Ráadásul akkor is lehet üzletet kötni, ha egyáltalán nem ismerik a felek egymást, nincs évtizedes bizalom és pozitív tapasztalat. Ha pedig több országra is ki lehet terjeszteni egy ilyen tőzsdét, annak pozitív kiegyenlítő hatása is lehet. Van, amikor Magyarországon süt a nap, van, amikor a szerb folyók vannak tele vízzel és működnek a vízerőművek – jó esetben a több eladó és vevő hatékonyabb és egyenletesebb piacot eredményez.
Természetesen ez azért nem mindig igaz; olyan helyzet is adódik, hogy az összekapcsolt piacokon egy kisebb piac problémái, anomáliái terjednek szét a többi piacra. Szerbiát és Szlovéniát például elválasztja Horvátország, és a magyar-horvát energiaviszony sokszor terheltebb, de természetes bővítés lenne, ha nemcsak a déli és a nyugati, de a délnyugati szomszédunk is bekapcsolódna az együttműködésbe.
Az EKR
A Magyar Energiatőzsdék másik friss projektje az EKR (Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer) szervezett piacának elindítása, amihez minden szabályozás és előkészítés megtörtént. A cél egy piaci platform létrehozása, ami elősegíti, hogy Magyarországon minél több energiahatékonysági projekt megvalósuljon.
Az EKR-rendszer három éve indult Magyarországon, azóta próbálja az állam az energiakereskedőkön, -szolgáltatókon, benzinkutakon (vagyis az energia eladóin) keresztül piaci alapokra helyezni az energiamegtakarításokat. A nagy rendszerben voltaképpen minden megoldás érdekes lehet, nagy ipari energiahatékonysági projektek, LED-bevezetés, fűtéskorszerűsítések, lényeg, hogy a végrehajtóknak bizonyítani (auditáltatni) kell, hogy javítottak az energiahatékonyságon. Természetesen ez a piac is koncentrálható és szabványosítható.
Fejlődés előtt
Ez a piac még mindenképpen fejlődő, felfutó, hiszen egyre nagyobb kötelezettségeket kell vállalniuk a kereskedőknek, hogy ezzel segítsék a klímacéljaink elérését. A rendszer úgy működik, hogy a kötelezettek (az említett energiakereskedők, -szolgáltatók, benzinkutak) az eladott energiamennyiség egy része után évente energiamegtakarítási kötelezettséget kapnak, amit ugyan pénzzel is megválthatnak, de jobban járnak, ha energiahatékonysági projekteket valósítanak meg maguknál vagy a partnereiknél. Ezeket lehet adni-venni a tőzsdén. Aki jól kereskedik, olcsóbban veszi meg a tőle elvárt megtakarítást, és ezzel nyilván jobban jár. Ez a tőzsde is teljesen digitalizált, ahogy általában az energiatőzsdék.
Koncentrálható
Ha egy vállalat vagy magánszemély saját forrásból takarít meg energiát, az tiszta sor. De ha a kötelezett nem maga fejleszt, hanem valakinél változást ér el, akkor ez a fejlesztés értékkel bír, értékesíthető a koncentrált piacon a kötelezettek számára. Működik az anyagi motiváció, hiszen akinek fejlesztenie kell, az vesz ilyen projektet, de aki valóban fejleszt, és ezzel segíti a klímacélokat, az pénzt kap érte.
Az energiamegtakarítási típusoknak vannak szabványosított, auditált jegyzékei (katalógusai), de valójában új ötletekkel is lehet jelentkezni.
A tőzsde, vagyis a másodlagos piac célja itt is az, mint minden börzén: akinek van megtakarítási projektje, jól értékesíthesse azt, az energiakereskedők és -szolgáltatók pedig költséghatékonyan tudják megvenni a kötelezettségeiket teljesítő projekteket.
Itt is fontos előny, hogy ha nem kétoldalú megállapodás kell, hanem szabványosított, akkor egyszerűbb lesz az információszerzés, a szerződés, a pénzügyi teljesítés. Ebben a transzparens rendszerben mindenki látja az összes eladót vagy az összes vevőt.
Természetesen a puding próbája itt is az evés. Minden tőzsdére igaz az, hogy a likviditás szül likviditást, minél többen mennek fel rá eladói vagy vevői oldalról, annál jobban fog működni. Az biztos, hogy az elképzelések jók – innen már csak a piacon múlik, hogy kihasználja-e a lehetőségeket.
