A hazai áramfogyasztóknak, elsősorban természetesen azoknak, akik nem rezsiáron és nem előre szerződött fix áron, hanem valamilyen piaci áron kapták a villamos energiát, nem volt könnyű nyara. A szélsőséges ármozgások között volt olykor mínuszos is, máskor pedig kifejezetten magasra szökött a jegyzés, az egyenleg viszont volt nem zéró. A legtöbb fogyasztónál az ajándék áram és a drága áram hatása nem egyenlítette ki egymást, dominánsabb volt a drága áram.
Mi okozta a szélsőséges kilengéseket, és hogyan lehetne fellépni ellenük?
Nem egyszerűsíthető le egyetlen okra a jelenség
Kezdjük a magyar energiatermelési mixből adódó következményekkel! Magyarország joggal büszke arra, hogy intenzíven fejleszti megújulóenergia-kapacitásait. Ugyanakkor idén nyáron erősen kiütközött a magyar energiastratégia egyensúlytalansága. Amikor a napos kapacitások szépen termeltek, vagyis késő délelőtt és kora délután, akkor bőven elegendő villamosenergiája volt az országnak. Sőt, amikor hétvégén kevesebb energiát fogyasztottak az ipari felhasználók, olykor még túlkínálat is volt, vagyis a kereslet nem volt szinkronban a kínálattal, így alakulhattak ki a mínuszos árak. Ám kora este, amikor a fogyasztás csúcsra járt, de már nem számíthattunk a naperőművekre, hirtelen hiány lett, amit elsősorban importból lehetett csak kielégíteni, és az árak nagyon magasak lettek.
A légkondik felelőssége
Évről évre visszatérő tapasztalat, hogy a magyar energiafelhasználásban van egy arányeltolódás. Régebben a fűtési célú energia dominanciája miatt a téli napok hoztak csúcsfogyasztást, de amióta az egész országban – lakásokban, boltokban, éttermekben és irodákban is – nagyon elterjedt a légkondik használata, a nyári, hűtési célú energiafelhasználás kiugró mértékben nőtt.
Mindez természetesen nemcsak magyar jelenség volt, vagyis az összekapcsolt európai árampiacon a többiek is hasonló gondokkal küzdöttek. Nálunk kiugróan magas a fotovoltaikus (napos) erőművek részaránya az áramtermelésben, de akár a Balkánon, ahol a vízerőművek meghatározóak, akár Németországban, ahol a szélerőművek súlya nagyobb, problémát okozott a sok lakossági légkondi, mert a júliusi és az augusztusi kánikulában csapadék sem volt annyi és a szél sem fújt sokat, ergo ők sem pont a megugró igények idején tudták bevetni specifikus termelési kapacitásaikat.
Egyéb okok
Az olykor valóban bénítóan magas kora esti árak szerencsére egy idő után valamelyest már normalizálódtak. Mégis, július egyes napjaiban aggasztó szintekre ugrottak az áramtőzsdék órás árai. Mindent nem lehet a légkondik rovására írni. A forrásoldali vagy kínálati hiányjelenségekbe belejátszottak a nyárra időzített karbantartási munkák is: több erőművet vagy vezetékelemet ilyenkor javítgattak. Továbbá, mivel a Duna élővilágát veszélyeztette volna a magas vízhőmérséklet, a Paksi Atomerőművet is le kellett kicsit terhelni, vagyis vissza kellett fogni az áramtermelését. Végül még egy szomorú ok: sajnos a szomszédunkban háború dúl, és az is okozott némi regionális hiányt, hogy az oroszok ukrán szenes és vízi erőműveket támadtak.
Adottságok
A magyar energiapolitika természetesen nem szereti ezt a nagy kilengést, nem örül annak, ha a magyar ipar áramfelhasználói versenyhátrányba kerülnek más országok iparvállalataival szemben.
Ez a nyár talán nem ezt igazolta, de valójában már nagyon sok minden történt. Hazánk energiakiszolgáltatottsága, importkitettsége egyfajta adottság. Nem igazán rendelkezünk saját energiaforrásokkal, nincs elég saját földgázunk, bár a fosszilis energiaforrások ellen már amúgy is keresztes hadjáratot vív az EU. Nincs elég magas hegyünk és olyan folyónk, amelyekre igazán jó vízerőműveket lehetne építeni. Geotermikus adottságaink kiválóak, de ezek azért inkább fűtési és nem áramtermelési potenciállal kecsegtetnek. Szélerőművünk a lehetőségekhez képest kevés van, de az adottságaink itt nem is annyira jók.
Mit lehet hát tenni?
A napos időt már kihasználjuk, naperőművekben nem állunk rosszul, Magyarország központi elhelyezkedését is kihasználjuk, megfelelő a szomszédos államokkal az összekötöttségünk.
És innen jönnek a következő feladatok! Készül egy nagy zsinórtermelő erőmű, a Paks II, amely majd sok áramot termel, csak még arrébb van a rajt – ha egyáltalán lesz rajt. Amolyan átmeneti megoldásként készülnek gázerőművek is (CCGT), ez is segíti majd a rugalmasságot. De ezen kívül is minden egyes lehetőséget meg kell ragadnunk, amely a tárolási kapacitásainkat javítja. Ha ugyanis – mint most nyáron – jól beazonosítható egy olyan trend, hogy bizonyos napszakokban drága az energia, más napszakokban meg olcsó, akkor sokat segítene, ha az olcsó időszakban megvehető áramot el tudnánk tenni és a drága időszakban tudnánk felhasználni vagy eladni.
Programok
A tárolásnak sok lehetősége van, az akkumulátorok minden szinten (lakosságnál, vállalati felhasználóknál, de akár rendszerszinten is) segítenek. Hasznosak a keresleti oldalon a felhasználás-optimalizálások, vagyis vannak, akik tudnak azzal játszani, hogy mely időszakban használjanak több áramot. Végül pedig az olyan nagyon drága beruházások, mint a szivattyús-tározós erőművek szintén nagyon hasznosak lehetnek. Magyarország már ilyet is tervez. Sajnos van a rendszernek energiavesztesége is, és egy ilyen mű nem valódi áramtermelő abban az értelemben, hogy ez nem egy pótlólagos termelési, hanem egy tárolási megoldás, de a nyári tapasztalatok alapján busásan megtérülhet, mind anyagilag, mind pedig a kiszámíthatóság miatt.