Amikor egy piacon az események a megszokott, jól kiszámítható mederben zajlanak, akkor a szereplők is nyugodtak. Ha viszont felbolydul a méhkas, mint az elmúlt időszakban a magas árakkal jellemezhető gáz- vagy áramkereskedelemben, akkor a törvények, a szerződések, de a szereplők morális tartása is fontosabbá válnak.
Van-e akár mikro-, akár makroszinten szerepe az energiapiacon a morálnak? A válasz elsőre lehet akár az is, hogy az üzlet nem erkölcsi kategória, azért van a szabályozás, illetve kötnek a felek szerződéseket, hogy a viselkedésüket, az árképzésüket, a szállítási mennyiségeket, a kockázatokat és a kötbéreket ezek szabályozzák.
Ez természetesen papíron jól hangzik, de a szövegek értelmezése, és egyáltalán az attitűd, miszerint a szereplők inkább kooperálni szeretnének, közösen keresik a win-win szituációkat, vagy a másik rovására szeretnének gazdagodni, nagyon eltérő lehet. Amikor ráadásul egyesek a túlélésük egyetlen zálogának már csak a másik kizsigerelését tekintik, a helyzet könnyen elfajulhat.
A hírek tele vannak etikai kérdésekkel
Az elmúlt hetek, hónapok sajtóban is megjelenő energetikai konfliktusai valójában nemcsak üzleti vagy szakmai, de olykor morális kérdéseket is felvetnek, mert amikor rendkívüli a helyzet, akkor olyan kérdésekre is válaszokat kell adni, amire nem feltétlenül tért ki a szerződés.
- Ha drámai mértékben elszállt az energiaár, miként értelmezhetik a felek a szerződésben foglalt vis maior fogalmakat?
- Joga van-e egy távhőszolgáltatónak a szerződésében meghatározott alacsonyabb gázárakat kihasználva a hőszolgáltatás mellett áramot is termelnie?
- Milyen valós indokokkal vagy milyen „kifogásokkal” tudja elhagyni a kereskedő a vevőjét, aki az aktuális piacon már csak sokkal drágábban tud gázt vagy áramot vásárolni?
- Ha nagyon komoly hiány, szűkösség jelentkezik a villamosenergia-rendszerben, akkor a kiegyenlítő áramot adó, rugalmas áramtermelési kapacitásokkal rendelkező szereplők meddig használhatják ki azt, hogy szükség van rájuk? A dupla ár még etikus? És a tízszeres vagy az ötvenszeres?
Valós helyzetek, eltérő válaszok
Ezek olyan valódi történetek, ahol egyesek jól vizsgáztak, talán azért is, mert magasabb tőkeerejük miatt ezt könnyen megtehették. Mások azonban morálisan elbuktak, például azért, mert úgy érezték, hogy ez az egyetlen lehetőségük, hogy fennmaradjanak. Rosszabb esetben pedig pusztán azért, mert mohók voltak és keresni akartak, fontosabb volt nekik az azonnali alkalmi forint, mint a hosszabb távú kapcsolatból fakadó sűrű fillér.
A válaszok soha nem egyszerűek, jogilag sem, morálisan sem. Ha egy-egy helyzetet nem lehetne homlokegyenest eltérően értékelni, aligha lenne annyi bírósági per, annyi sikeres ügyvéd.
Nézőpontok
A fenti példákból kiemelve, a gázkereskedő mondhatja azt, hogy a hőszolgáltatónak kínált, rugalmasan alakítható mennyiség azért került be a szerződésbe, hogy extra hideg esetén is el lehessen látni a lakosságot. Mire a hőszolgáltató erre széttárhatja a karját, hogy ez így nincsen leírva. Ha pedig vehet több gázt a szerződése alapján, akkor miért ne használhatná a fűtésen kívül másra is?
Az energiakereskedő megtalálhatja a szerződésében azt a pontot, hogy amennyiben két napot csúszott a számla kiegyenlítésével a vevő, akkor ő kiléphet a szerződésből. Mire a vevő csóválja a fejét, „öt éve voltunk kapcsolatban, mindig pontosan fizettünk, most is csak egy technikai hiba történt mindössze, hát ennyit ér a közös múlt?”
Válaszok is kellenek
Ilyenkor az egymásra mutogatás is beindul. A kereskedő empátiát, megértést szeretne; amikor szerződést kötöttek, senki nem számolhatott az ár megsokszorozódásával, legalább a flexibilis mennyiségeket mai áron számolják el. A vevő ragaszkodna a szerződési lehetőségeihez, hiszen joggal érvel amellett, hogy amikor a kereskedő kötött korábban jó üzletet, ő sem jelentkezett azzal, hogy azt megosztaná a vevővel.
Többekben felmerülhet, hogy az állam miért nem szabályozza jobban a piacot? Miért nem szól bele, hogy milyen tartalékokkal, tőkeerővel léphet piacra egy kereskedő, vagy hogyan nőhet meg extra helyzetekben az elszámolás (például a kiegyenlítő áram piacán), hogyan tarthatóak távol a piactól azok a kalandorok, akik szeretnek jól keresni, de ha nem nekik áll a zászló, nem tudják tartani a hátukat?
Az ilyen kérdések mindig jogosak, és tényleg nincsen olyan, hogy csak egy oldalnak lenne igaza. Ami a legfontosabb tanulság lehet, hogy a hektikus idők elmúlhatnak, és talán az üzleti életben is működik a karma. Aki empatikus a másik oldallal, és lehetőségeihez mérten gyakorol gesztust, annak ez a hozzáállása hosszú távon megtérülhet. Egy olyan hosszú távú kapcsolat, amelyben a felek tudják, hogy nem érdemes két fillérrel jobb árért váltani, mert a másik fél nem csak egy vevő vagy egy eladó, hanem valódi partner, nos, egy ilyen nexus tényleg aranyat ér.
Mi az Audaxnál mindenesetre higgadt, önkorlátozó belső szabályozással biztosítjuk, hogy ne csak a kölcsönös jóindulatra kelljen támaszkodni. A leszerződött mennyiségekre olyan határidős ügyleteket kötünk, ami extrém áralakulás mellett is garantálja, hogy teljesíteni tudjuk a vállaltakat. Ugyanakkor stabil, régebb óta meglévő partnereink védelmében az új és ismeretlen vevőinktől előre fizetést várunk el mindaddig, míg nem győződünk meg a mindannyiunknak biztonságos szolvencia meglétéről. Az óvatosság elve az egyik legfontosabb a működésünket meghatározó feltételek közül.