Skip to content
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-3
Audax_web_slider-1920x480px-szeleromu-210616
previous arrow
next arrow
homeicon Blog A megújuló áramtermelés nagy siker, de még nagyobb lesz, ha jól kezeljük

A megújuló áramtermelés nagy siker, de még nagyobb lesz, ha jól kezeljük

Ha egyszerre hirtelen megnő egy piacon a kínálat, az általában nem segít az áraknak. Így van ez az áramkereskedelemben is. Amikor minden napkapacitás termel, olyankor alacsonyabb, sőt, esetenként negatív is lesz az ár. Tehát akkor mégsem kéne ennyi megújulókapacitás? Erről szó sincs! Viszont a termelő, a fogyasztó és az állam igenis tehet a termelés és a felhasználás gazdaságosabb, kiegyenlítettebb összehangolásáért.

Az utóbbi időben igazán sok pozitív hír érkezett a megújulók témájában. Az Energiaügyi Minisztérium szinte hetente tesz közzé valami olyan információt, amely vagy a kapacitások, vagy a termelés rekordjáról szól. Magyarországon a megújulóenergia-termelés elsősorban napelemes rendszereket jelent. Itt két nagy csoportot érdemes megkülönböztetni.

A háztartási méretű napelemes rendszerekből már több mint 260 ezer üzemel hazánkban, 2400 megawatt feletti összkapacitással. Persze ezeknek a teljesítményét nehezebb összesíteni, hiszen ezeket döntően elfogyasztja a lakosság, nem kerül bele a „nagy” rendszerbe, de ha a családoknak innen van villamos energiájuk, akkor ennyivel kisebb az áramigényük a rendszerből.

Jobban azonosíthatóak az ipari méretű rendszerek, melyek beépített teljesítménye már a 3500 megawattot közelíti. Az 50 kW feletti kapacitású, de akár 10, 20 vagy 30 MW-on is termelni képes létesítmények hozama idén már 240 alkalommal (általában negyedórás intervallumokra), haladta meg a tavaly regisztrált legjobb eredményt (az 2023. augusztus 12-i 2731 megawattot), hiszen azóta is üzemeltek be jónéhány berendezést.

Rekord, rekord hátán

A hazai kapacitások fejlődése nagyon gyors, az összes hazai naperőművi teljesítmény 2022-ben több mint 1000 megawattal, 2023-ban rekordmértékben, 1600 megawattal bővült, így mostanra a 6000 megawattot is elérte.

A napi termelési rekordok is sorra dőlnek meg, ami azért nem annyira meglepő, hiszen azonos időjárás mellett a több kapacitás többet termel. A negyedórás átlagteljesítmény a rendszerirányító MAVIR adatai szerint 2024. április 30-án, fél egytől (ez is érthető, hiszen akkor eléggé süthetett a nap) 3159 megawatt felett alakult, ez eddig az ismert csúcs.

A kormány továbbra is hisz abban, hogy a jövő a zöldenergiáé. Most jön majd a Napenergia Plusz Program, ami az energiatárolót is tartalmazó modern napelemes rendszerek létesítését tervező vállalkozásokat segíti.

Tárolás: ma már elengedhetetlen

Az előző mondatból fontos kiemelni az „energiatárolót is tartalmazó” kritériumot. A naperőmű-kapacitások növekedésének ugyanis az örvendetes tényezők mellett vannak árnyoldalai is. Egyrészt változékony, időjárásfüggő energiaforrásról lévén szó, kihívás elé állítja a rendszer üzemeltetőjét. Másrészt egy nagy gazdasági problémát is magával hoz.

Amikor ugyanis minden napkapacitás termel, akkor túl sok az elérhető villamos energia, bőven több mint amennyi a hazai fogyasztás. Igen ám, viszont amikor nálunk süt a nap, jó eséllyel a környező országokban is hasonló a helyzet, ami csökkenti a keresletet. Bár a legtöbb országban nincs még annyi naperőmű, mint nálunk, ez is folyamatosan változik, ami szintén keresletcsökkentő hatású a kevéssé kiszámítható exportot illetően.

Magyarul, a rendszerüzemeltetőnek muszáj kezdenie valamit azzal a helyzettel, amikor a dicséretesen elszaporodó napkapacitások a legjobban termelnek. Ez a piac törvénye.

Fogyasztói oldalról

Belátható, hogy minden szereplő a tárolásban érdekelt. A háztartások azért, mert ha el tudják tárolni az energiát, akkor nem kell drágán venniük a rendszerből, felhasználhatják a saját korábbi termelésük tartalékát. Az ipari termelők azért, mert nekik nem mindegy, hogy egy fabatkáért tudják eladni az áramukat, vagy öt fabatkáért. Ráadásul életszerűbb úgy fogalmazni, hogy vagy kapok az áramomért öt fabatkát, vagy még én fizetek azért egyet, hogy valaki elvigye. Igen, a negatív áramár egyáltalán nem ritka a napos időszakokban.

Eddig a termelők optimalizációs lehetőségeiről beszéltünk, de valójában az értelmes optimalizáció a vállalati fogyasztók szintjén is felmerülhet. Részben azzal, ha a saját áramtermelésüket tudják időzíteni. De még ebben az esetben is releváns lehet ez a gondolat, hogy ha nincs is áramtermelésük, a tárolással az eltérő árszintek között tudnak játszani.

Vagyis, amikor a napos órákban a sok termelés miatt olcsó az áram, akkor vesznek, amikor pedig drága, akkor felhasználnak. A túlkínálatos időszakok ugyanis nagyon alacsony (sokszor akár negatív) áramárakhoz vezetnek, ami nagyon vonzó, de technikailag nem könnyű kivitelezni az arbitrázst.

Nincs megállás

A megújulótermelés gyarapodásában nem áll meg az élet. A felülvizsgált Nemzeti Energia- és Klímaterv a következő évtized elejére 12 ezer megawatt kapacitást céloz meg. Természetesen tervben van a hálózati kapacitások, illetve a szűkös csatlakozási lehetőségek javítása is, de azért borítékolható, hogy még jó ideig lesz abban hozamlehetőség, ha valaki a szélsőséges rendszerállapotok között kialakuló árkülönbözetek learbitrálására játszik, vagyis tárolást fejleszt.

Ha sok a negatív ár, akkor valami nem működik jól a kereslet és a kínálat között, amin természetesen szinte mindenki (termelő, fogyasztó, rendszerirányító) is tud javítani, jobb időjárási és keresleti előrejelzéssel, szabályozói finomhangolással, vagy nagy beruházással. Ezért is van az, hogy az állam már próbafúrásokat végez egy leendő szivattyús energiatároló megépítése érdekében.

A nagy anomáliákat sokszor maga a piac szabályozza. Ha nagyon pórul jár a termelő a csúcsidőszakok idején kialakuló alacsony, vagy negatív árral, akkor lépni fog. Ahogy teszi azt a fogyasztó is, amikor a pénztárcáján érzi a saját tárolás jelentős előnyeit. De a kevésbé árérzékeny államnak is sok a feladata az ösztönző szabályozástól az esetleges nagy projektek bevállalásáig.

Abban szerencsére aligha lesz elbizonytalanodás, hogy a tiszta áram mellett tesszük le a voksunkat. És ha elő is fordulnak olyan csalódások, mint a negatív ár, a legjobb válasz a kölcsönösen fontos célok (tiszta energiatermelés, ellátásbiztonság, minél alacsonyabb energiaárak) között meghatározni azt a mixet, amely nem a megújulók ellenében, hanem a megújulókkal találja meg a mindenkinek üdvözítő piaci megoldásokat.