A földgáz az energiaátmenet egyik leginkább vitatott szereplője. Egyszerre fosszilis energiahordozó – ami miatt ma már kevésbé támogatott –, ugyanakkor rendkívül rugalmas, jól tárolható, így megbízhatóan tervezhető energiaforrás. A magyar gázstratégia is kettős megközelítést alkalmaz: egyfelől még mindig komoly terveink vannak a földgázzal, másfelől viszont igyekszünk csökkenteni a szerepét, előkészíteni a kiváltását.
Ha a hosszú távú magyar energiastratégiát nézzük, világosan kirajzolódik, hogy abban az atomenergia és a megújulók viszik a prímet. Utóbbi jelenleg elsősorban a napenergiát jelenti, de a tervek pozitívan viszonyulnak más megújuló forrásokhoz is. Mégis, ha átfutjuk a híreket, talán a földgázról olvasunk a legtöbbet: az orosz import, az alternatív vezetékek, az LNG, a tárolók, sőt, új gázerőművek is rendszeresen megjelennek a sajtóban. Ez nem is feltétlen ellentmondás: a hivatalos álláspont szerint ugyan a földgáz nem a távoli jövő energiája, de egy elnyújtott átmeneti időszakban még fontos szerepe lesz.
Ez a látszólagos paradoxon egy hosszabb mondatba is belesűríthető: adott az orosz gázfüggőség, ám téved, aki szerint Magyarország nem tesz semmit ennek mérséklésére. Vannak alternatív vezetékek, futnak energiahatékonysági programok a fogyasztás csökkentésére, és a több hazai gázkitermelés, a geotermikus programok felfuttatása, valamint a biogázkapacitások bővítése mind-mind a kitettség mérséklését szolgálja.
A fogyasztás alakulása
A magyar földgázfogyasztás trendszerűen csökken, ami önmagában is növeli a mozgásteret. A lakosság a 2022-ben kirobbant orosz–ukrán háború, illetve az ezzel együtt felszökő gázárak hatására erős ösztönzést kapott a takarékoskodásra. Ezt szolgálta az átlagfogyasztás feletti mennyiség piaci áras elszámolása, amelyre a háztartások gyorsan és racionálisan reagáltak: látványosan visszafogták a fogyasztást.
Amíg korábban Magyarország évi 10 milliárd köbméter körül fogyasztott, ma ez már inkább 8,5 milliárd köbméterre tehető. Ez persze még mindig egy olyan nagyságrend, amelyet az időjárás akár egyik évről a másikra is jelentősen befolyásolhat. A képlet egyszerű: ha hidegebb a tél, többet fűtünk, és nő a fogyasztás. Mindenesetre a 8,5 milliárd köbméteres szint már örvendetes csökkenés.
Miért nem tudjuk elengedni?
A földgázt elsősorban a fűtési igények miatt nem lehet egyik napról a másikra kivezetni. A magyar lakosság körülbelül fele továbbra is gázzal fűt – legyen szó távfűtésről, házközponti rendszerről vagy egyedi kazánokról. Ennek oka a földgáz több előnyös tulajdonsága: rendszerszinten is jól kezelhető, az évszakok között egyszerűen optimalizálható. Szemben például az árammal, amit még napon belül sem könnyű hatékonyan tárolni, a földgáz hónapokon át is tárolható, ezzel kiegyenlítve a szezonális fogyasztást.
Ebben Magyarországnak jók az adottságai: 6,3 milliárd köbméternyi kapacitással rendelkező föld alatti tárolói vannak (egy részük egykori gázmező), amelyek stabilan biztosítják a téli ellátást. Ezért van az, hogy egész évben – nyáron is – importálunk gázt, amit aztán a fűtési szezonban használunk fel. A földgáz ráadásul minimális hálózati veszteséggel szállítható, és viszonylag jól tervezhető az ára. Elég csak az áramtőzsdékre gondolni, ahol akár napon belül is szélsőséges árak váltakozhatnak.
A stratégia fő irányai
A magyar gázstratégia pilléreit már a cím is összefoglalja: cél, hogy a hazai igényeket biztonságosan és megfizethetően elégítsük ki, miközben csökkentjük a fogyasztást és főként az importfüggőséget. Ennek eszköze például a hazai kitermelés szinten tartása, esetleg növelése, ami jelenleg évi 1,9 milliárd köbmétert tesz ki. A saját gáz előnye, hogy nem kell más országokon keresztül szállítani, és nem fenyegetik a szankciók – még ha azok eddig főleg nem is magára az energiahordozóra, hanem például a bankokra vonatkoztak. De szóba jöhet a geotermikus energia erőteljesebb bevonása, különösen a fűtésben, ezzel kiváltva a földgázt. Magyarország geológiai adottságai kedveznek ennek, ráadásul a gázimport is csökkenthető vele. És nem utolsó sorban a biogázkapacitások bővítése is felmerülhet, amely ugyan nem minden esetben egyértelműen támogatott (különösen, ha mezőgazdasági területek kerülnek energiatermelés céljára), de ha hulladékból készül, vitán felül pozitív környezeti és energetikai hatású.
Hagyományos fejlesztések is zajlanak
A magyar energiamix továbbra is tartalmaz gázalapú áramtermelést, köztük modern erőműveket, mint Gönyű, Csepel vagy Százhalombatta. Emellett három új, kombinált ciklusú (CCGT) gázerőmű is épülhet a keleti országrészben, ami aligha független attól, hogy több autó- és akkumulátorgyár is ott terjeszkedik. Ezek a projektek még csak előkészítés alatt állnak, de annyi már biztos, hogy egy erőmű a Mátrában, kettő pedig Tiszaújvárosban valósulhat meg.
Hogy a magyar gázimport összetétele hogyan alakul majd, az még a jövő kérdése. Az EU határozottan új beszerzési források (például USA, Norvégia, Algéria) felé mozdult el, de Magyarország továbbra is vásárol orosz vezetékes gázt. Fontos látni, hogy ezzel nincs egyedül: miközben mi vezetékes formában vesszük, több nyugat-európai ország orosz eredetű LNG-t vásárol – csak más formában üzletel ugyanazzal a forrással.