Magyarország energiajövőjével kapcsolatban talán a 2050-es dátum a legismertebb, a nettó zéró cél miatt. Ám ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy a feladatokkal még várni lehetne. A következő évtizedben hatalmas áramigény-növekedést kellene megoldani, és sok-sok további kényszerű átalakítással tarkított helyzetben kellene elindulni a kibocsátásmentesítés irányába.
Magyarországon az elmúlt három évben a Covid, az energiaválság, a háború, illetve a magas árak miatt a figyelem középpontjába került az energiapiac. A következő 10 év nagy feladatairól azért is többet hallunk, mert az ágazat új tárcát kapott, a vezető politikusok a miniszterelnöktől a külügyminiszteren át az energiaügyi miniszterig gyakran nyilatkoznak a jövő ellátásbiztonságáról és a közeljövő energiapiaci terveiről, amelynek az is fontos kérdése, hogy milyen uniós finanszírozást (RRF-hitelt) tudunk a céljainkhoz felvenni.
A nagy feladat
A következő évtizedet, vagy még szűkebben a 2030-ig tartó hétéves menetrendet szeretnénk bemutatni az elmúlt hetekben elhangzott nyilvános előadások alapján. Fokozottan a kínálat oldaláról, hangsúlyozva, hogy természetesen a keresleti oldal (keresletvisszafogás) legalább ilyen fontos. Nem kis témáról beszélünk, hiszen olyan kulcselemeket kell érinteni, mint az energiaforrások, vezetékek, erőműfejlesztések, megújulók, tárolás, hatékonyság, elektromos közlekedés.
Kezdjük pár számmal! A vizsgált időszakban Magyarország teljes energiaigénye érdemben nem fog változni, ma is, tíz év múlva is 210-215 TWh. Ezen belül azonban lesz egy nagy hangsúlyeltolódás, a különböző energiafajták arányain belül nagyon megnő az áramtermelés jelentősége. Magyarország villamosenergia-fogyasztása ugyanis a 2023-ra becsült 48 TWh-ról a tervek szerint 68 TWh-ra fog nőni 2030-ra.
És ez még nem a vége
A nagyobb áramigény okait, az elektromos közlekedést, a fűtés- és hűtéskorszerűsítést (ami földgáz helyett áramot jelent), az ipari modernizációt és igénynövekedést ismerjük.
Ebben az időszakban, vagyis tíz év alatt – legalábbis a mai tervek szerint – még az ország importigénye is megszűnne. Ez ugye azt feltételezi, hogy lesz pár év, amikor a régi és az elkészülő paksi blokkok egyaránt termelnek.
Ha így lesz, akkor egy évtized múlva a magyar áramtermelésben
- a nukleáris energia része 47 százalékra nő,
- a földgáz még 22 százalékot tesz ki,
- a megújuló energia fő összetevője, a nap, már 25 százalékot,
- a maradék 8 százalékot pedig a szél és a biomassza hozza.
A kormányzat már 2030-ban sem szeretne szenet égetni.
Itt egy pillanatra tegyünk egy kis jövőbeli kitérőt, mert talán túlságosan rózsásnak tűnik ez a kép. A kormányzat annyiban reális, hogy 2050-re, amikor már a nettó zérót kellene elérnünk, ismét kalkulál egy kis importtal, de ez érthető, mert akkor már 100 TWh felett lesz a teljes áramfogyasztás. Pozitívum, hogy még a sokkal nagyobb fogyasztás idején is még több megújulóval lehet számolni.
Sok munka kell hozzá
Sok energia kell, minél több megújulóval – leírni könnyű, de ennek megteremtése ezermilliárd forintos fejlesztéseket igényel. Az erőltetett villamosítás jó esetben segít a földgáztól (és az orosz függéstől) megszabadulni. Ez azonban az ipari fogyasztóknál, a szolgáltatóknál, a lakosságnál, a közlekedésben, a fűtésben, de a hűtésben is feladatot jelent.
Mivel az időjárásfüggő megújulóenergia-termelőknek (nemcsak a naposoknak, de a szeleseknek) nagy kihívásoknak kell megfelelniük, a kormányzat oldaláról kiemelten fontos lesz az ehhez szükséges infrastrukturális (vezetékes) feltételek megteremtése. Ez részben extenzív fejlesztést jelent, de intenzívet is (digitalizációval, okosmérőkkel, szabályozókkal).
Abban lehet bízni, hogy a magyar Nemzeti Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv (ami az RRF-et célozza meg) sok uniós forrásból döntően energetikai projekteket finanszírozhat majd.
Diverzifikáció
Továbbra is vannak olyan fejlesztések, amelyek a Magyarországra érkező külföldi energia (olaj, földgáz, áram) importlehetőségeit javítják, például a Horvátországból érkező olajat, földgázt támogatják nagyobb kapacitású vezetékekkel, vagy más LNG-terminálokhoz vezető utat építenek. Ugyanakkor egyre hangsúlyosabbak a hazai fejlesztések. Ezek között is van fosszilis (gázkutatás, gáztárolás), amely révén akár évi 2 milliárd m3-re nőhetne a magyar földgáztermelés. Mindez már csak azért is kell, mert földgázzal működtetett CCGT-erőműveket is fejlesztene a kormány. Emellett azonban a nap, a szél, a víz, a hulladékégetők, a biomassza, a biogáz, vagyis minden, ami megújuló, az távlatibb megoldást jelent. A megújuló energiaforrások részarányának növelése ugyanis egy olyan cél, amit Magyarország is szeretne, de az unió is örömmel támogat.
A megújulók
A naperőművek piacán a stratégia már 2030-ra 6,3 GW beépített kapacitást szeretne elérni, de később a 12 GW-ot is megcélozza. Ha ez sikerülne, akkor reálissá válna a megújuló energia 20 százalék fölé emelkedő részaránya.
A szélenergia egyelőre továbbra is csak kiegészítő technológia a magyar tervekben, de a telepítésre vonatkozó szabályok lazítását már nagyon várja a szakma.
A geotermikus energia az áramtermelésben aligha lesz jelentős, de ha a távhőigények 10 százalékát a geotermia biztosítaná, az is nagy siker lenne.
A biomassza és a biogáz esetében élelmiszer és mezőgazdasági szempontokat is figyelembe kell venni, de azért a tervek szerint ezek szerepe az erőművekben és fűtőművekben, de akár az ipar és a háztartások áramellátásában is fokozódhat.
És bár erről még sokat nem lehet tudni, de az sem kizárt, hogy Magyarországon a vízenergia is érdemi tényező lehet.
Keresleti oldal
Erőműfejlesztési irány tehát már a következő egy évtizedben is sok van. De az innováció soha nem fókuszálhat csak a termelésre, hanem a felhasználásra és a fel nem használásra (energiahatékonyságra) is mindig figyelni kell. Vagyis vélhetően folytatódik az elektromos buszok és trolibuszok beszerzése, a töltőhálózat fejlesztése, és a még gyerekcipőben járó hazai zöldhidrogén-ipar, vagyis az előállítás, az ipari technológiák bevezetése, illetve a hidrogén meghajtású járművek integrálása a járműparkokba. A megtakarításban emellett kulcsszerepe lesz az épületrekonstrukciónak, az energiaközösségeknek.
Mindebből az összeállításból jól látható, hogy a következő 5-10 évben rengeteg figyelmet és forrást igényel a „tiszta energia” ügye, a körforgásos gazdaság meghonosítása, a megújuló energia támogatása.
