Hogyan csinálják azok, akiknél a legtöbb sikert hozta az átállás a tiszta energiára? Néhány ország esettanulmánya is bizonyítja, hogy bár az időjárásfüggő energiatermelés kiszámíthatatlan, ügyes energiapolitikával és megfelelő technológiai kombinációkkal akár néhány év alatt is látványos eredmények érhetők el.
Magyarország joggal büszke rá, hogy Görögországgal és Chilével együtt a világ vezető napenergia-hatalmai közé került. Nálunk az áramtermelésen belül kiemelkedően magas a napenergia – más szóval a solar vagy a PV – aránya.
Ugyanakkor nem lehet elhallgatni, hogy a magyar megújulóenergia-fejlődés egyenetlen: sok a nap-, de kevés a szélenergia, és szinte teljesen hiányzik a vízenergia. Emiatt a rendszer gyakran rugalmatlan, és amikor bőséges a hazai termelés, nincs igazán jó ára a villamos energiának. Nemzetközi tanulmányok, köztük az EMBER think tank tavalyi elemzése ugyanakkor számos jó példát bemutat arra, hogyan lehet sikeresen összehangolni a nap-, szél- és vízenergia-termelést. Cikkünkben most Brazília, Hollandia, Kína és Chile energiapolitikájának tanulságait villantjuk fel.
Kritikák kereszttüzében
Az energiapolitikai törekvések megítélése sosem fekete-fehér. Dicsérhetjük-e Brazíliát, miközben az esőerdők pusztításával is szembesülünk? Vagy Hollandiát, ahol az egyoldalú fosszilis fejlesztések következményeként még gazdasági kifejezést is alkottak – a „holland betegséget” –, és ahonnan a gigantikus agrártermelés melléktermékeként óriási hajókkal kell elszállítani az állati ürüléket más földrészekre?
És mi a helyzet Kínával, ahol továbbra is sorra épülnek a szénerőművek? Vagy miért lelkesedünk Chiléért, ha a főváros, Santiago de Chile, évtizedek óta szenved az extrém szmogtól?
Mind jogos kérdések, de az eredményeket sem szabad elvitatni. Nézzük meg ezeket közelebbről!
Brazília: mintaértékű rugalmasság
Brazília hatalmas, sokoldalú gazdaság, amely olyan stratégiai ágazatokban is meghatározó, mint az olaj-, repülőgép- és hadiipar. Az ország globális gazdasági súlya több szektorban is nagyobb, mint azt elsőre gondolnánk.
Tíz éve a szél- és napenergia aránya az ország áramtermelésében még a 4 százalékot sem érte el, ma viszont már meghaladja a 20 százalékot. Ez elképesztő eredmény, különösen egy ilyen robusztus gazdaság esetében. Brazília ma már szinte minden mutatóban az élvonalban van, legyen szó a legnagyobb megújulóenergia-növekedési ütemről, vagy a G20-ak között elért legmagasabb megújulóenergia-arányról.
Brazíliáról persze sokaknak a nagy, gyakran jelentős tájsebeket hagyó vízerőművek is eszébe jutnak, ám az elmúlt évtizedben ezek súlya már nem nőtt tovább. Az ipar mégis úgy fejlődött, hogy közben nem emelkedett az ország szén-dioxid-kibocsátása – köszönhetően a szél- és napenergia látványos térnyerésének.
A fejlődést tudatos energiapolitika is segítette: a PROINFA, vagyis az Alternatív Energiaforrások Ösztönző Programja, aktívan ösztönzi a magánvállalatokat megújuló projektek finanszírozására, miközben az állami Brazil Fejlesztési Bank (BNDES) is jelentős pénzügyi támogatást nyújt.
Elsősorban Brazília északkeleti régiójában ideálisak a természeti adottságok, de a legnagyobb bravúr az, hogy a korábbi vízerőművek rugalmasságot is biztosítanak a rendszer számára. Amikor bőséges a nap- és szélenergia, a víztározók révén visszafogják a vízerőművek termelését, így ezek együtt képesek kiegyensúlyozott és rugalmas rendszert fenntartani.
Az ország Nemzeti Villamosenergia-ügynöksége (ANEEL) emellett ügyesen ösztönzi a fogyasztókat arra is, hogy akkor használják az áramot, amikor az a rendszer szempontjából a legkedvezőbb árú.
Hollandia: szél és nap tökéletes egyensúlyban
Hollandia a világ egyik leglaposabb országa, hatalmas ipari kapacitással és egészen elképesztő méretű agrárszektorral. Vízerőművek híján itt más utat kellett találni az energiarendszer átalakításához, és ezt rendkívül sikeresen meg is tették.
Bár Hollandia gazdasága kisebb, mint Brazíliáé, a megújuló energiaforrások térnyerése itt még látványosabb. Az elmúlt tíz évben a szél- és napenergia aránya 8 százalékról több mint 40 százalékra nőtt, miközben az energiatermeléshez kapcsolódó károsanyag-kibocsátás a felére csökkent.
Hollandia korábban főként a szélenergiáról volt ismert, de az utóbbi években a napenergia fejlődése még ennél is gyorsabb lett. A kormány 2017-ben bejelentette, hogy 2030-ig teljesen kivezeti a szenet, és ezt nemcsak politikai ígéretként, hanem jogszabályban rögzített, kötelező érvényű vállalásként is kezelte.
A fejlesztők hosszú távú pénzügyi ösztönzőket kaptak, különösen a napenergia és a tengeri (offshore) szélerőművek létesítésére és üzemeltetésére. Az állam a kisméretű rendszerekről sem feledkezett meg: a háztetőkre szerelhető napelemek elterjedését a nettósító elszámolás bevezetésével támogatta, ami kifejezetten kedvező a lakossági fogyasztóknak. Emellett az állam a telepítési költségek egy részéhez is hozzájárult.
Kína: a legnagyobb megújulóenergia-termelő
Kínát nehéz kritikák nélkül említeni, hiszen a világ szénerőműveinek felét üzemelteti, és újabbakat is folyamatosan épít. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a megújulóenergia-termelés terén is abszolút világelső.
Ha nem lakosságarányosan, hanem abszolút értékben mérjük, Kína vezeti a globális szél- és napenergia-fejlesztéseket. A világ teljes szél- és napenergia-termelésének több mint fele ma Kínából származik. Az ország gyakorlatilag megismételte a brazil csodát: tíz év alatt 4 százalékról 16 százalékra növelte a megújulók arányát az energiamixében.
Kína ma évente több mint 1500 TWh megújuló energiát termel, ami meghaladja Japán teljes villamosenergia-fogyasztását, és majdnem eléri India energiaszükségletének háromnegyedét.
A megújulóenergia-ipar Kínában mára az egyik legversenyképesebb gazdasági ágazattá vált. Bár a világ többi része nem feltétlenül örül annak a hegemóniának, amit Kína a napelemek és szélturbinák gyártásában elért, az tagadhatatlan, hogy a korai felismerés, az időben megkezdett beruházások és a jelentős innováció komoly sikert hozott.
A kínai kormány célzott ösztönzőprogramokat indított, beleértve az adókedvezményeket, a kedvező tarifarendszereket, valamint a hálózati infrastruktúra folyamatos fejlesztését.
Chile: a 70 százalék az valóban 70 százalék
Végül, de nem utolsó sorban Chile is joggal tart számot a megújulóenergia-világbajnok címére. Az ország áramtermelésének 70 százaléka már ma is megújuló forrásokból származik, ráadásul rendkívül egészséges, kiegyensúlyozott energiamixet alakítottak ki.
Chile Energiaügyi Minisztériuma 2015-ben tette közzé Hosszú Távú Energiapolitikáját (PELP), amelyet azóta is rendszeresen frissítenek, követve a legújabb technológiai és környezeti trendeket.
Chilében nemcsak a nap- és szélenergia dominál, hanem jelentős arányban használnak vízenergiát, geotermikus energiát és kisebb mértékben biomasszát is. A fosszilis energiaforrások súlya a telepített kapacitásokban minimális, és bár a tényleges áramtermelésben valamivel nagyobb, a mix így is lenyűgözően tiszta és fenntartható.
Chile ezzel a világ egyik vezető szereplője lett a dekarbonizációban. Éppen ezért az ország ambiciózus célkitűzései – mint például a nettó zéró kibocsátás elérése, 2035-től kizárólag elektromos autók értékesítése vagy a nagyszabású hidrogénstratégia – nem tűnnek üres ígéreteknek. Persze a végső eredményeket még meglátjuk, de az eddigi teljesítményük önmagáért beszél.