Nem fukarkodtak a szigorú kommentárokkal a világ politikusai és gazdasági szakemberei a súlyos februári texasi áramzavar után.
Csernobil-minta, a fejlett világ csődje, az amerikai villamosenergia-hálózat bukása – mondták. Talán ennyire nem súlyos a helyzet, de ha extrém a környezet, nagyon kellenek a tartalékok.
Február 15-én nem akármilyen események következtek be az Egyesült Államokban, konkrétan Texas állam árampiacán. A kereslet és a kínálat törvényei elég szembetűnően jelentkeztek, amikor egyetlen nap alatt kétszázszorosára emelkedett az áram ára. Feltéve persze, ha egy fogyasztó áramhoz jutott… Több millió embernek ez ugyanis nem sikerült és elég sokan három napig nélkülözték az áramot, vagy generátorokkal rendelkező, felkészültebb szomszédoknál húzták meg magukat. Az apokalipszistől rettegő, üldözésimániás, „mindig legyen otthon egy hordó petróleum” típusú farmerek végre beigazolódni látták félelmeiket.
Minden összejött
Ezekben a napokban Mexikó, a szomszédos ország, valamint Texas, az amúgy gazdag amerikai olajállam villamosenergia-hálózata összeomlott, mivel tényleg minden összejött, ami ilyekor összejöhet. A szokatlan fagy okán ellátási zavarok léptek fel, így nem volt képes a hálózat kielégíteni a nagy hideg miatti extra fogyasztói keresletet.
A korábban 30-50 dolláros megawattóránkénti áramár majdnem 10 ezer dollárig szaladt fel. Ez vagy a lakosság büdzséjét robbantotta – az USA-ban léteznek változó áras fogyasztók –, vagy a szolgáltatók kerültek nehéz helyzetbe, mert fix áron vállaltak szolgáltatást, miközben az ő beszerzési áruk az egekbe szökött.
Hálózati hiányosság
Az arrafelé valóban szokatlan helyzet rávilágított néhány súlyos, rendszerszintű problémára is. A hálózat szigetszerű volt és elavult, az állami rendszerirányító ERCOT nem épített ki tartalékokat, sem határkeresztező kapacitások formájában, sem vészhelyzeti termelőket, sem pedig virtuális erőműveket nem szerződtetett baj esetére.
Ettől persze olcsó volt a texasi áram, de csak a nyugodt körülmények közepette. Amikor baj lett, akkor extradrága lett minden. A sajtó már a Csernobil sorozatból idézett, rámutatva, hogy a rosszul értelmezett büszke függetlenség, valamint a korábbi figyelmeztető jelek tudatos szőnyeg alá söprése miatt jutott ide az állam. Kommentárokból nem volt hiány:
- Kína a kapitalizmus csődjeként aposztrofálta a történteket.
- Warren Buffett, a dúsgazdag omahai milliárdos befektetési lehetőséget érzett a helyzetben (állítólag az ország gazdasági fejlettségéhez képest megdöbbentően gyenge áramrendszerrel bíró Egyesült Államokban 7000 milliárd dollárnyi invesztícióra lenne szükség).
- Matthew McConaughey Oscar-díjas színész pedig bejelentkezett Texas kormányzói címéért. A 2022-es potenciális indulása nyilván nem csak az áramkrízissel magyarázható, de a bejelentését méltató cikkek rögtön azt latolgatták, hogy a válság mennyit rontott a mostani kormányzó népszerűségén.
- Voltak, akik a lefagyó szélturbinákat, a nem működő megújuló áramtermelést kárhoztatták, de ez egyszerűen nem volt igaz. A fosszilis áramtermeléssel inkább voltak termelési problémák. Az persze igaz, hogy a zord időjárás idején nem voltak csúcson sem a nap-, sem a szélkapacitások.
Okok és tanulságok
Jöjjön néhány fogalom, melyeket fontos észben tartania annak, aki sokmillió ember és cég ellátásáért felel:
Urbanizáció – Az utóbbi időben elég sok cég és magánszemély is Texasba költözött. Már nemcsak a nagy olajcégek, de sok informatikai társaság is innen irányította globális birodalmát.
Market coupling – Texasban ezt a sok felhasználót egy szigetszerű, az Egyesült Államok energiahálózatairól szinte teljesen leválasztott helyi áramhálózat szolgálta ki, ami sokkal sérülékenyebb volt, mint egy nagy, integrált rendszer. A texasi energiafüggetlenség valaha nagy vívmány volt, az állam szuverenitásának jelképe, a központi adóktól való mentességet jelentette. Ez most visszaütött.
Redundancia – A kialakult helyzet rávilágított, hogy indokolt lehet a sok (persze nem túl sok) és akár drága (persze nem túl drága) rendszertartalék fenntartása, mert a kiemelkedő ellátásbiztonság sokat megér.
Európában már bő egy évtizede uniós törvénycsomag biztosította a nemzeti piacok összekapcsolását, a határkeresztező kapacitások bővítését. Így történhet meg az, hogy egy dél-európai fogyasztó elvben vásárolhat skandináv megújuló energiát is. Nyilván nem azokat az elektronokat fogja viszontlátni a konnektorjában, de az összekapcsolt hálózat révén a nemzetközi elszámolásból eredő nettó mozgások a valóságban is megtörténnek az unió árampiacán.
