Magyarországról nézve inkább csak egzotikum, de világszinten akár az emberiség teljes energiaigényét fedezhetné a tengerek ereje. Ezúttal nem az offshore gáz- és olajkutakról vagy az offshore szélturbinákról lesz szó. A tengereknél is fúj persze a szél, süt a nap, a fenék alatt lehet földhő, de a vizek igazi erejét a hullámok, illetve az árapályjelenség képezi. Ekkora víztömeg a mozgásával képes lehet meghajtani generátorokat, ugyanakkor az elméleti lehetőségekhez képest a kiépült valódi kapacitás egyelőre szerény. Sok a projekt, vannak működő erőművek is, de azért ezek ma még inkább kísérleti projektek.
Tengeri erőművek
A tengeri energia, vagy tudományos nevén a hidrokinetikus energia sokféle eszközzel lenne befogható. A hullámokat a tenger felszínén átfújó szelek okozzák. Az így keletkező hullámoknak nemcsak a szörfösök és a hullámlovasok örülnek, bár itt is érezhetjük, hogy a hullámból mozgás lesz. Maguknak a hullámoknak a mérete sok mindentől függ: a szél sebességétől, időtartamától és a szakasz hosszától, ahol a szél átfúj, de a tengerfenék domborzatától is, amely képes felerősíteni vagy megtörni a hullámok energiáját. A víz hullámzásból eredő mozgása mindenesetre kinetikus energiát hordoz, amelyet hullámenergia-eszközök hasznosíthatnak.
A legjobb hullámforrások ott találhatóak, ahol az erős szél nagy távolságra terjed ki. Európában a legjobb helyszínek az Atlanti-óceán keleti partja mentén vannak. A partvonalhoz közelebb a hullámenergia azonban csökken a tengerfenékkel való súrlódás miatt, ezért a mélyebb, belsőbb tengeri vizekben a hullámok még több energiával rendelkeznek.
Néhány ismert projekt
Nagyjából másfél éve Törökországban jelentették be, hogy készül egy projekt, amely szerényen a világ legnagyobb hullámerőműve lehet. A Fekete-tenger partján fekvő Ordu fejlesztése egy 4 MW-os kísérlettel indult, amit majd egy 77 MW-os erőmű követne. A becslések szerint 150 millió dollárba kerül a teljes Eco Wave Power beruházás, amelyet Ordu önkormányzata és egy svéd-izraeli szakmai csoport fejleszt. Az erőmű az aktiválástól számítva 25 évig dolgozhat, de azt fontos rögzíteni, hogy a sós vízben, nagy hullámoknak kitett kábelek és más szerkezetek élettartamáért nehéz előzetesen garanciát vállalni.
A legtöbb nagy projekt amúgy gazdag és „szeles” angolszász vidékeken zajlik, mindenféle skót, ír, amerikai, ausztrál projektek is ismertek, de Európában több más (például svéd, finn) kísérleti ügyekről is hallani, és a portugál Penichében is már megkezdtek egy kísérleti projektet.
Az árapályenergia
Globálisan ugyan csak tizedakkora energia van a hullámzáshoz képest az árapályfolyamokban, de a hullámerőművekhez viszonyítva kicsit tervezhetőbben nyerhető így áram. Az árapály jelensége a Hold és a Nap folyamatosan változó gravitációs erejéből fakad. A folyamat soha nem áll meg, ráadásul kiszámítható és békésebb, mint az összevissza csapkodó hullámok. Kicsit olyan a jelenség, mint a strandok hullámmedencéiben, ahol először az egyik, majd a másik irányba leng ki a vízszint. Korábban inkább csak malmokat építettek a jelenségre, de később a mérnökök rájöttek, hogy amennyiben a vízszintnek van egy lassú emelkedése és egy lassú süllyedése, és ott mozgási energia nyerhető, a víz nemcsak malmokat, de turbinákat is meg tud hajtani. És mivel a Nap és a Hold egymáshoz viszonyított helyzete teljes pontossággal megjósolható, így az ebből eredő apály és dagály is tervezhető és kiszámítható.
Az árapályenergia termelési lehetőségei ott a legjobbak, ahol az áramlások sebességét a helyi partvonal és a tengerfenék csatornázó hatása felerősíti, például szűk szorosokban, öblökben, a földnyelvek körül, csatornákban vagy szigetek között.
A legnagyobb ilyen „mű”
Globálisan rengeteg hatalmas projekt tervei váltak publikussá, de a valóságban a mai napig Dél-Korea egy régebbi projektje a csúcstartó. Az árapályerőművek látszólag nem túl bonyolult szerkezetek, hiszen „csak” medencék, zsilipek és turbinák kellenek hozzájuk, viszont gigantikus építmények. Árapályerőműből van is néhány Európában, főleg spanyol, francia, brit tengerbe tartó folyók torkolatánál, de ezek inkább csak kisebbek, legfeljebb pár ezer háztartást látnak el villamos energiával. Viszont a már említett, máig a világ legnagyobb árapályerőművének számító dél-koreai Sihwa vagy 100-szor akkora, 250 ezer embert ellátó erőmű. A hosszú tengeri gát régebben a tengertől védte a gazdákat, de ez a gát jó duzzasztási lehetőséget jelentett az erőműnek is. A 30 négyzetkilométeres lezárt tóra épített Sihwa 254 MW teljesítményű, a vizet nyolc zsilipen engedik le és nagy teljesítményű merülő turbinák nyerik ki az energiát.
Az árapálykonstrukciók nagy előnye, hogy nem annyira veszélyesek a környezetre, mint egy olyan gát, ahonnan kiszakadhat a felduzzasztott víz. Az árapályerőművekben ugyanis jellemzően minden adott a természetes közegében, csak a folyamatot a mérnökök lelassítják, illetve felgyorsítják a duzzasztásokkal, vagyis a vizet tényleg csak két természetes állapota között kell átengedni, igaz, akkor rohamtempóban.
Hiába olcsó a megújuló erőművek működtetése, de maga a beruházás még nagyon drága, így sokszor lendületet vesztenek a projektek. Európában az Északi-tenger és az Atlanti-óceán találkozásánál, a skóciai Orkneyban működik az Európai Tengeri Energia Központ (EMEC – European Marine Energy Centre), ahol rengeteg kísérlet zajlik ma is, hiszen a térségben található Európa hullámenergia-potenciáljának a harmada, míg az árapályenergia-kapacitásainak a fele. És bár ma még egyik technológia sem alkalmas arra, hogy állandó és biztonságos zsinóráramot termeljen kereskedelmi mennyiségben, de a kutatások mindig ígéretesek.