Minden rosszban van valami jó. Kár lenne úgy tenni, mintha a lakosságnak ne lenne kedvezőtlenebb a bruttó elszámolás, mint az eddigi éves szaldós elszámolás. Ugyanakkor ennek a kevésbé támogatott, inkább piaci rendszernek jótékony hatásai is lehetnek az egész ágazatra.
Alaposan megváltoztak azok a szabályok, amelyek rendezik a napelemes áramtermelők és fogyasztók éves elszámolási lehetőségeit. Noha a szabályozás csak lakossági – úgynevezett háztartási – kiserőműveket érint, mint látni fogjuk, a cégeket, az intézményeket, sőt, még az áramkereskedőket és a rendszerirányítót is új helyzet elé állítja.
Az éves szaldóban a fogyasztónak a betáplálás és a hálózatról fogyasztás teljes éves egyenlege után keletkezik csak fizetési költsége – vagy szerény bevétele. A bruttó elszámolásban viszont független a két irány. Amit a háztartás a hálózatról vételez, azt kifizeti (alapdíjjal, áramdíjjal és rendszerhasználati díjjal), amit pedig betáplál, ott egy átvételi áramdíjat kap. A magyar rezsicsökkentés rendszerében azonban a végfogyasztói áramdíjban ma sokkal többet fizetünk a rendszerhasználatért, mint magáért az áramért. Így azok, akik majd nem elfogyasztják a megtermelt áramot, csak betáplálják, mindössze körülbelül 5 forint/kWh árat kapnak. Nem elég tehát hosszútávon ellensúlyozni a fogyasztást betáplálással: a legjobb az, ha minél kevesebb áram jön kintről, és minél több termelt áram kerül felhasználásra „kerítésen belül”.
Kikre vonatkozik?
A háztartási méretű kiserőmű (HMKE) üzemeltetője továbbra is éves szaldós elszámolást kap, ha 2023. szeptember 7. előtt már rendelkezett üzembe helyezett erőművel. Ez a kedvező matek az üzembe helyezéstől a 10. év végéig tart (plusz panelt feltehet, hibásat cserélhet, csak az invertert ne cserélje, tehát ne kelljen új engedélyt kérnie). Illetve az éves szaldó azoknak is marad, akik a 2023. szeptember 7-ig benyújtott igénybejelentés alapján legkésőbb 2026. január 1-ig üzembe helyezett vagy kibővített napelemes rendszert használnak.
2024. januártól az ország területének nagy részén feloldják az új napelemes rendszerek betáplálási tilalmát, ugyanakkor ekkortól már csak bruttó elszámolással lehet új naperőművet telepíteni.
Vagyis egyszerre él majd egymás mellett egy fogyasztótípus, aki egész évre kiegyenlítheti a termelt és a felhasznált áram volumenét, míg egy másik, amely a fogyasztásáért hatszor-hétszer annyit fizet, mint a betáplálásáért. Ebben az utóbbi helyzetben az a legjobb energia, ami saját termelésű, mert ott nincs árkülönbség, amit a fogyasztó maga használ fel, azzal kiváltotta a piaci árat.
Mi következik ebből?
A tíz éves szabályt árnyalja, hogy akkor is át kell állni a kedvező szaldós elszámolásról a bruttóra, ha az ügyfél a napelemrendszer teljesítményét növeli, vagy ha a műszaki elavulás miatt invertert kell cserélnie (a panelcsere ugyebár nem kilépési ok). Vagyis tényleg egyre többen lépnek majd be a bruttóba. Ez pedig az egész hazai áramrendszerre, adott esetben az intézményi felhasználókra és az általuk fizetendő árra is kihat.
Ha ugyanis hirtelen ekkora előnye lesz a saját felhasználásnak a betápláláshoz képest, akkor minden értelmes fogyasztó úgy reagál, hogy a létező összes megoldással erre optimalizál. Vagyis olyan kombinált rendszerekre tér át a fogyasztó/termelő, ahol a tájolással, a dőlésszöggel, a motoros forgatórendszerekkel jobban optimalizálható elsősorban a tavaszi-őszi időszak termelése és fogyasztása.
De a napon belüli termelési és felhasználási ingadozásokat kiegyenlítő akkumulátoros megoldások is jobban meg fogják érni. Nem véletlen, hogy máris kihirdetett a kormány egy a háztartási naperőműveket kiegészítő akkus rendszerelemekre szóló lakossági támogatási pályázatot. Illetve több figyelem hárulhat a háztáji optimalizálási lépésekre: jobban figyelünk arra, hogy mikor töltjük az elektromos autót, mikor melegítjük fel a bojler vizét, tudunk-e ebben még egy kis balanszírozó lehetőséget találni. Népszerűbbé válhatnak az olyan hibrid inverterek is, amelyek áramkimaradás esetén a helyi hálózatba tudják táplálni a napelemekről érkező energiát.
Rendszerszinten még jót is tesz
Mindez egyáltalán nem baj. Minden, ami tehermentesíti a központi rendszert, az segítség. Vagyis, ha az egyén optimalizál, az rendszerszinten is kiegyenlítést hoz. Pozitív esetben nem lesz szükség annyi drága kiegyenlítő áramtermelésre. Még pozitívabb esetben ebből mindenkinek, nemcsak a lakosságnak, de akár a vállalatoknak is olcsóbb áramárak alakulnak ki, mert a rendszer optimalizációjának kisebb lesz a költsége. A piacot, a vadkapitalizmust gyakran és indokkal szokás kikezdeni, de azért vannak olyan helyzetek is, amikor az ár alakulása, a szabadpiac össztársadalmi előnyhöz vezet.
A kereskedők
Ha összességében piacibb (nem annyira dotált) rendszer alakul ki a napelempiacon, akkor a kereskedőcégeknek is nyílnak lehetőségeik.
Minden olyan elem, amely tompítja a tiszta, ezért joggal kedvelt megújuló, de időjárásfüggő energiatermelés nehézségeit, például a napon és éven belüli szezonalitását, az mindenkinek jó. Ilyen egyébként a szélenergia visszatérő telepítése is, amely olykor hasonló pályán mozog, mint a nap (szeles és napos idő), de olykor nagyon is ellentétes azzal, például borult, szeles, idő esetén a naperőmű nem termel, de a szeles igen.
A kereskedőknek elvileg abban is lehetne szerepe, hogy amennyiben a HMKE-s termelők nem elégedettek az 5 forintos áramárral, akkor eladhatják majd nekik is, mint a területileg illetékes áramcégnek az áramukat. Igen ám, de ehhez nagyobb piac, érdekeltebb kereskedők kellenek, ami nem kizárt, hogy eljön majd, amikor Magyarországnak hirtelen megnő az áramigénye az elektrifikáció és a betelepülő ipar (akkucégek) miatt.
Nem oldódott meg minden
Ugyanakkor a napelempiac örvendetes bővülése a kihívásokat is fokozza. Hiba lenne úgy tenni, mintha hátradőlhetnénk, és a bruttó elszámolással megszűnnének a rendszerirányító és a hálózatos cégek valódi problémái.
A ma már 5 ezer megawattóra feletti hazai napenergia-kapacitás 2030-ra megduplázódhat. Ez nem fog segíteni a kilengések tompításán. Ha laposabb is lesz a termelési görbe, a teteje feltétlenül magasabban lesz, mint ma.
A napenergia velünk marad, sőt, nő a szerepe. A minél jobb szabályozás rendszerszinten is segíthet, nemcsak egy arányaiban már több megújulóra támaszkodó energiamix kialakításában, de még egy kiegyenlítettebb áramtermelésben is.