Az integrált európai áramhálózat nagy érték. Segíti az ellátásbiztonságot, a hiányjelenségek kezelését, az árak kiegyenlítését. Szerepéről és fontosságáról a hétköznapi ember keveset tud. Pedig az energetika világában annyiféle változás zajlik, hogy a hálózat is fejlesztésre szorul. Európában ugyan nem állunk rosszul, de nem is szabad, hogy feléljük ezt a tartalékunkat.
A hétköznapok szintjén gyakran hallhatunk az árampiaccal kapcsolatos nagy trendekről. Használjunk több megújuló energiát! Támogassuk azt, aki maga is nappaneleket helyez el a háztetőn! Ugyanakkor elvárjuk, hogy eközben kiegyensúlyozott maradjon az áramellátás. Némileg leegyszerűsítve, szeretjük a nap- és szélenergiát, mert tiszta forrásból származik. Eközben természetesnek vesszük, hogy ha este lemerül a telefonunk, akkor nem kell várnunk pirkadatig a töltéssel. Pedig ezt a rendszer szintjén nem is olyan könnyű biztosítani. Van időszak, amikor majd belefulladunk a sok áramba, és van, amikor pedig nincs elegendő.
Többek közt ennek megoldását köszönhetjük egy kevésbé hangos közösségnek, az áramhálózatok üzemeltetőinek.
A változások jelentőségét egy másik példával is érzékeltethetjük. Nagyon sokáig a villamosenergia-rendszerünk úgy optimalizált, hogy éjjel olcsóbb volt az áram, hiszen Paks akkor is termelt, fogyasztó viszont kevesebb volt. Ma könnyen elmehetünk abba az irányba, hogy a nappali áram lesz az olcsóbb, hiszen inkább olyankor termelnek az egyre nagyobb beépített kapacitást jelentő naperőművek.
Ha egy egyszerű táblázatba beletennénk azt, hogy a villamosenergia-rendszer kialakítását mi befolyásolja, három paraméter nem maradhatna ki:
- A kereslet, vagyis a gyakran változó fogyasztói igények.
- A kínálat, vagyis a hazai áramtermelők, a különböző típusú erőművek elhelyezkedése.
- És a nemzetközi kapcsolatok, az úgynevezett határkeresztező kapacitások.
Ha a jövő villamosenergia-trendjeit kellene megjósolni, alighanem élre kívánkozna az, hogy az átviteli rendszerek fejlesztése (a kereslet és a kínálat módosulása miatt) elengedhetetlen, a hálózati tarifák az áram árán belül alighanem nagyobb súlyt fognak képviselni a jövőben, hiszen továbbra is érdemes összekapcsolni a piacokat. (Szakszóval ez a market coupling.)
Még nagyobb is lesz az igény
A világ – nagyon helyesen – továbbra is növekvő szerepet szán az áramnak a fosszilis energiahordozók rovására. Villamosítanák a közlekedést, a fűtést, a termelést és a mezőgazdaságban is nő a villany szerepe. Ugyanakkor ennek tényleg csak akkor van értelme, ha az áram maga tiszta forrásból származik, ehhez pedig az kell, hogy a rendszerben eljusson a termelőtől a felhasználóig az áram, és a rendszer képes legyen az ehhez kapcsolódó járulékos problémákat is kezelni.
Az európai vezetékrendszer eddig még képes volt felelni a kihívásokra, de a jövőben – legalábbis minden előrejelzés szerint – még több háztartás és vállalkozás fog nappal áramot termelni. Megoldások kellenek az energia tárolására, terjesztésére, kiegyensúlyozására. Ehhez pedig jobban össze kell kötni az egyes nemzeti és régiós rendszereket.
Abban ugyanis már önmagában is van egy pozitív kiegyenlítő hatás, hogy mindig tudunk arra az energiaforrásra hagyatkozni, ami éppen termel. Ha csak a környéken körülnézünk, ez lehet magyar nap, román szél, cseh atom, balkáni víz. Ráadásul ezekkel „játszani” is lehet. Amikor sok az áramtermelés, akkor például felduzzasztjuk a balkáni vagy osztrák vizeket, amikor kevés, akkor pedig leeresztjük.
Integráció
Az európai áramintegrációnak eddig is voltak jelentős vívmányai, amelyeket ugyan nem ünnepeltünk, de felsóhajthatunk, ha más kontinensen ennek hiányáról hallunk. Az Egyesült Államokban például nem is olyan régen gondot okozott, hogy amikor nagyon hideg volt, akkor a Texas környéki szigetszerű rendszer nem bírta a terhelést. Magyarországon, Európa közepén jobb a helyzet, és a legfrissebb nagy fejlesztés, a magyar és a szlovák határkeresztező kapacitás bővítése még inkább megvéd minket a hasonló szituációktól.
Magyarország áramrendszere ugyanis össze van kötve a szlovák, a román és a cseh rendszerrel. Ennek az a fő haszna, hogy a nemzeti piacok ki tudják segíteni egymást, az árak kiegyenlítődnek, a rendszer zavarai megszűnnek. Az elmélet ellenére a gyakorlat azért sokáig kicsit más volt a szlovák áteresztő kapacitás limitáltsága miatt.
Ezen segített az, hogy idén áprilisban a magyar-szlovák határkeresztező távvezetékek kibővültek, létrejött az északkelet-magyarországi Sajóivánka–Rimaszombat összeköttetés és kiépült a két nyugat-magyarországi, vagyis a Gönyű–Bős és a Gönyű-Nagygyőröd vezeték.
Ennek Magyarország szempontjából dupla előnye volt, az észak-déli egységes európai villamosenergia-rendszer bővülése és az északkelet-magyarországi régió ellátásbiztonságának javítása.
Azonban ez csak a nagy feladat egyik állomása. A fejlesztés ráadásul egyáltalán nem olyan egyszerű, hogy csak vezetékeket kelljen húzni. Egyéb rendszerelemek vagy új, okos eszközök bevezetésére is szükség van. A határkeresztező kapacitást nemzetközi egyezmények is meg kell előzzék, és sok más szereplő mellett az áramtőzsdékre is befolyással van.
Természetesen nem csak a magyar-szlovák határon folyik lázas munka, hanem szinte egész Európában. Németország gigantikus észak-déli irányú hálózatfejlesztést hajt végre, ezáltal végre fellélegezhetnek az északi túltermelést kényszerűn elszenvedő Benelux-államok és Lengyelország. Az ő hálózataik helyett német területen belül terjedhet tova a felesleg. A market-coupling Skandinávia és belső Európa között is nagy érték, hiszen jelentősen eltérő termelési görbéjű energiaforrások tudják így egymást kisegíteni és ezáltal hatékony, biztonságos, folyamatos ellátást nyújtani. Szélerőművek, vízerőművek, naperőművek és egyéb, modern termelők színes és változatos kavalkádja, teljesen behálózva – ez adhatja meg azt a hátországot, amiben nem fejtörést, hanem örömöt okoz egy-egy újabb lakóközösség termelőként való bekapcsolódása.