Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-1
Audax_web_slider-1920x480px-210417-END-3
Audax_web_slider-1920x480px-szeleromu-210616
previous arrow
next arrow
homeicon Blog Szintetikus üzemanyagok: ígéretes csodaszer vagy zsákutca?

Szintetikus üzemanyagok: ígéretes csodaszer vagy zsákutca?

A nagy német autógyártók fennen hirdetik, hogy megmaradhatnak a belső égésű motorral hajtott autók, mert van olyan technológia, amely éppen a légkörből kivont szén-dioxidból képez üzemanyagot. A szintetikus üzemanyagok ellenzői szerint azonban ez szemfényvesztés, mert amit nyerünk a réven, az elvész a vámon.

A belső égésű motorok kontra elektromos autók vitában sokféle cizellált érvet fel tud sorakoztatni mindkét oldal. A vita sosem csitul, hiszen a peremfeltételek – költségek, innovációs bejelentések, friss kutatási eredmények – is napról napra szolgáltatnak új szempontokat.

A belső égésű motorok hívei azzal érvelnek, hogy ostobaság lenne éppen akkor kivezetni őket, amikor rengeteg fejlesztés után már éppen elfogadható mértékűre csökken a szennyezés mértéke, miközben az elektromos autók a felhasználás helyén ugyan nem szennyeznek, de egyre több elemzés szerint az életciklus egészét tekintve, mind előállításkor, mind leselejtezéskor mégis jelentős externáliát halmoznak fel, és így nincs érdemi környezetvédelmi előnyük.

Az elektromos autók rajongói szerint az akkumulátortechnológia egyre jobb, a ritka összetevők aránya csökken, az újrafelhasználás is megindult már, és ha a felhasznált elektromos áram nagyobbrészt megújuló eredetű, akkor döntő az EV-k előnye.

Eközben a megtérülési környezet is változik. Egy aktuális magyar példával, ha az elektromos autók kapnak több támogatást (ingyenes töltési lehetőségek, árkedvezmények, rezsicsökkentett lakossági áram, ingyenes parkolás), akkor egészen más a matek, mint amikor a villamosenergia egy része már piaci árba kerül, míg a fosszilis üzemanyagot ársapka védi.

A szintetikus üzemanyag

A fosszilis tüzelőanyagokkal szemben felsorolt fő kritikák (károsanyag-kibocsátás, készlet-kimerülési kihívások) leküzdésére több irányban indulhatunk el. Az elektromos autók természetesen megoldást kínálnak, hiszen amennyiben a végtelen megújuló energiát (például nap, szél, víz), vagy különösen a zöld hidrogéntechnológiát a közlekedés mind szélesebb területein tudjuk majd használni, az jó megoldásnak tűnik.

A szintetikus üzemanyag hívei azonban ennél merészebbet mondanak. Ma a világ útjain több százmillió fosszilis üzemanyaggal hajtott autó fut. Mi lenne, ha ezeket nem kellene kidobni, sőt még olyan üzemanyag is létezne, ami segíti a bolygó környezetvédelmi problémáinak megoldását?

Levegőből vonja ki?

Az ígéret az, hogy a légkörből vagy a koncentrált ipari kibocsátóktól nyert szennyező szén-dioxidot valamiképpen elemeire bontva előállíthatók szénhidrogének. Ez még az elektromos autónál is előnyösebb lenne, hiszen nem csak kímélné a levegőt, hanem egyenesen tisztítaná is – persze csak az üzemanyag újbóli felhasználásáig. Ez rendkívül jól hangzik, és bár elsőre kicsit túlságosan álomszerű, ráadásul ma még elég drágának tűnik a technológia, de a nagy olajcégek és a nagy német autógyártók, illetve az őket kiszolgáló elsőkörös beszállítók mégis nagyon rámentek a fejlesztésekre.

Az innovációban aktív a Porsche, a Siemens Energy, az ExxonMobil. A Bosch pedig konkrétan azt jósolja, hogy 2050-ig a szintetikus üzemanyagok használatával akár 2,8 gigatonna CO₂ is megtakarítható lenne. A cég számításai szerint 160 ezer kilométeres futás során a szintetikus üzemanyaggal üzemelő hibrid autók teljes költsége a felhasznált megújuló energia típusától függően ma már kevesebb is lehet, mint egy nagy hatótávolságú elektromos autóé.

A technológia

A technológia nagyjából úgy néz ki, hogy az üzem szén-dioxidot von ki a levegőből, például egy szennyező gyár mellé települve, annak kibocsátásából. Majd valamilyen tiszta villamosenergiával ebből szintetikus üzemanyagot hoz létre, például elektrolízissel zöld hidrogént készít, a hidrogént és a szén-dioxidot pedig szintézissel szintetikus üzemanyaggá alakítja. Ebből az üzemanyagból lehet a mai, hajtást elősegítő termékeket, benzint, kerozint, vagy LPG-t létrehozni.

Ez a hagyományos üzemanyagokhoz hasonlóan ugyan megint károsanyagot bocsát ki, de ha sikerülne feltalálni a fosszilis perpetuum mobilét, vagyis a légkörből ismét kinyerhető lenne a szén-dioxid, akkor mégsem lenne a folyamat megterhelő a légkörre.

Az innovátorok mernek nagyot álmodni, már olyan cikkek is megjelentek, hogy a kifejezetten szennyező légiközlekedésben, vagy a nagy szállítóhajóknál, de még a Forma-1 versenyek során is ki lehetne próbálni éveken belül ezt az üzemanyagot.

Az összességében szén-dioxid-semleges üzemanyag tehát egy vonzó álom, amely valóban segítheti a klímacélok elérését, vagyis azt, hogy a közlekedés globális szén-dioxid-kibocsátása 50 százalékkal apadjon. Gondoljunk bele, ezt a fejlődő világ növekvő autóparkja mellett kellene kimutatni, vagyis a fejlett világban és egy autóra vetítve sokkal nagyobb csökkentést kellene elérni!

De az a módszer, amely a meglévő töltőállomás-hálózatot továbbra is használni tudná, igencsak kedvező lenne.

Kritikusok

Természetesen, ha vannak lobbistái a felsorolt cégeknek és infrastruktúrának, úgy az elektromos autóknak is vannak érdekvédői.  Ők nyilván a sikerreceptet az elektromobilitás megállíthatatlan előretörésében látják, szerintük a hosszú távú klímacélokat csakis gyökeresen új megoldások segíthetik, és a fosszilis világot jó lenne végleg elfelejteni.

A kritikusok szerint a nagy hagyományos autógyártók és olajcégek lobbiereje ellen a szupranacionális szervezeteknek és a nagy társadalmi célokat artikulálni képes intézményeknek kell fellépni. Vagyis jó irány az, hogy 2035-től kizárólag nulla szén-dioxid-kibocsátású új járműveket lehessen értékesíteni az Európai Unióban. Más kérdés, hogy vajon Európa látványos problémái (eurógyengeség, energiakrízis, romló cserearány) idején mennyire marad erős az európai ipar zászlóshajójának tekinthető autógyárakat kikezdő törekvés.

Szakmai ellenérvek

Ugyanakkor az elektromos autók hívei szakmai tanulmányokat is mutatnak arról, hogy a megújuló villamos energiával előállított szintetikus üzemanyaggal hajtott jármű még mindig szennyezőbb, mint egy elektromos autó. Szerintük a szintetikus üzemanyagok nem sokat segítenek a károsanyag-kibocsátás csökkentésében, csupán elodázzák egy meghaladott technológia kipusztulását. Annak a belvárosi polgárnak, aki légzőszervi betegséget kap a szmogtól, nem jelent vigaszt, hogy az elpöfögött üzemanyag szintetikus előállítású volt, és a globális karbonmérlegre nem volt hatása.

Egy biztos: a nagy kalóraigényű, településektől távoli közlekedésben – elsősorban a szállítmányozásban – jó megfejtés lehet az e-üzemanyag. A hívei annyit biztosan elértek, hogy a technológiájuk felmerülhet, mint alternatíva. Vagy ha másra nem is lesz jó, legalább nem kényelmesednek el az elektromos hajtás hívei. A verseny, a kihívás feltétlen jót tesz az innovációnak.