Egyre többet hallunk a kisméretű moduláris atomerőművekről, vagyis az SMR-ekről (small modular reactors). Az azonban, hogy a hírekben már gyakran szerepel ez az áramtermelési mód, nem jelenti azt, hogy a régiónkban is közeli lenne a gyakorlati bevezetés, de egy évtizeden belül már akár reális lehet.

Friss hírek egy ígéretes iparágból, ráadásul közvetlenül a régiónkból: Lengyelország SMR telepítési programba kezd. Az egyik legnagyobb Big Tech cég, a Google hat SMR telepítésére állapodott meg a Kairos Powerrel, vagyis a Google annyi energiát használ az adatközpontjaiban, hogy akár egyedileg is érdemes kezelnie az energiaellátását. A cseh CEZ energetikai óriáscég 20 százalékos részesedést szerez a Rolls-Royce kis moduláris reaktorokat tervező SMR egységében. A CEZ akár 3 gigawatt nukleáris kapacitást is telepíthet Csehországba.
Az örök dilemma
Az atomenergia alighanem a legvitatottabb energiaforrásunk. Paks II. nukleáris blokkjainak az előkészítő munkálatainál, vagyis a talajmunkáknál intenzív vita alakult ki. Képviselők arról posztoltak, hogy biztonsági problémák merültek fel, „dől a fal”, miközben Paks II. és az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) azzal érvelt, hogy ez a fal nem az a fal, vagyis nem a valóban rendszerkritikus, vízzáró falként is szolgáló résfal dőlt, csak egy munkagödör szélét kellett megerősíteni.
Ha ennél nagyobb léptékben beszélünk a nukleáris energiáról, mindig összeütköznek az érvek. A hívek szerint ilyen léptékben nem lenne könnyű „tiszta”, azaz kibocsátásmentes, ráadásul az időjárástól sem függő zsinóráramot termelni, az ellenzők pedig a nukleáris biztonsági kockázatokra, illetve a használt fűtőelemek tárolására hegyezik ki ellenérveiket.
Nagyban vagy kicsiben?
A vita egyik feloldása lehetne az SMR, vagyis a kisebb moduláris reaktorok telepítése, hiszen az SMR skálázható, nincs akkora kockázata az időbeli és pénzügyi megcsúszásnak. Igaz, ma még elég kevés a valóban működő referencia az európai, ázsiai vagy az amerikai földrészen, még ha rengetegen is foglalkoznak vele.
A Nukleáris Világszövetség (WNA) a 300 MW vagy kisebb teljesítményű, moduláris kialakítású reaktorok technológiáját maga is külön kasztként kezeli. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) és az amerikai Nuclear Energy Institute (NEI) hasonló módon határozza meg az SMR-eket, kiemelve a sorozatgyártás lehetőségét és a rövid építési időt. A határok azonban rugalmasak maradnak; ebbe a kategóriába tartozik például az említett Rolls-Royce SMR, amelynek teljesítménye 470 MW.
Regionális lépések: Magyarország tervei
Magyarország is kacérkodik az SMR-technológiával. Lantos Csaba energiaügyi miniszter már visszatérően beszélt a magyar SMR-tervekről. 2025-ben a VG-nek adott interjújában tért ki először a témára, amiből kiderült, hogy a minisztérium munkatársai már több helyen, így az Egyesült Királyságban és Dél-Koreában is tanulmányoztak SMR-eket. A miniszter is kiemelte, hogy amennyiben elkészül a sorozatban előállítható változat, a telepítésük egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb lehet a hagyományos atomerőművekénél.
Azt persze még nem lehet tudni, hogy egyáltalán milyen irányba indul el Magyarország és mikor lesz valóban reális, hogy egy SMR az áramtermelés szolgálatába áll. Lantos Csaba erről annyit mondott, hogy az SMR-ek magyarországi megjelenésének legkorábbi valószínűsíthető időpontja a 2030-as évek közepe, illetve kiemelte, hogy vannak kétoldalú államközi nukleáris együttműködési megállapodások Japánnal, Kínával és Szlovákiával, de az még nem látszik, hogy bármelyik versenyző célba ért volna,
Lengyelország előrébb jár
Lengyelország minden jel szerint előrébb tart ezen az úton, Varsóban már 2023-ban konkrét engedélyeket jelentettek be. Ekkor hat SMR erőművet engedélyeztek a hatóságok. A lengyel Klíma- és Környezetvédelmi Minisztérium elvi határozatokat adott ki a GE Hitachi Nuclear Energy BWRX-300 kis moduláris reaktorán alapuló erőművek megépítésére. Összesen 24 ilyen reaktort terveznek felépíteni, különböző helyszíneken. Ezek a gazdasági övezetek az ország legkülönfélébb területein találhatók, a magyarok számára leginkább ismert két nagyváros, vagyis Varsó és Krakkó természetesen köztük van.
Az elvi határozat az első olyan döntés a lengyelországi atomerőművi beruházások közigazgatási engedélyezési folyamatában, amellyel egy befektető elindulhat, de azért túl sok minden nem történt azóta sem.
A fejlesztésnek Lengyelországban az ad különösen erős aktualitást, hogy az áramtermelésben az egy megtermelt kWh-ra jutó szén-dioxid-kibocsátás legmagasabb Európában és az egyik legmagasabb a világon.
Áramra szükség lesz
Visszatérő, unalomig ismert állítás, hogy a következő évtizedben a térségünkben több áramra lesz szükség. Bízhatunk abban, hogy az összesített energiafelhasználás nem nő, a földgázfogyasztás például visszaszorulhat, de a közlekedés, az ipar és a fűtés elektrifikációja miatt az nehezen képzelhető el, hogy villamosenergiában is apadna a felhasználás. Hogy ezt mivel fogjuk lefedni? Fontos kérdés, de még aligha tudjuk. Magyarországon is csak úgy záporoznak az ötletek. Persze nagyon reméljük, hogy megújuló, vagyis napos, szeles, geotermikus kapacitások lépnek be, de a fejlesztések és az elképzelések között újabb nagy nukleáris erőmű, nagymennyiségű import, CCGT-gázos erőművek is szerepelnek. Az ötletek között ott van az SMR is, ahol egyelőre csak a vizsgálódás, a szemlélődés fázisa jött el, de ha tényleg egy évtizeden belül SMR-eket is szeretne az energiaügyi vezetés, hamar megindulhat az érdemi munka.