Bolygónk hőmérsékleti adatai meglehetősen vitatottak. Nem is annyira a mostaniak, inkább a régiek. Így valójában azt sem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy az iparosodás előtti korhoz képest 1,4, 1,5 vagy esetleg 1,6 fokkal melegebb-e jelenleg a Föld átlaghőmérséklete. Bármelyik is legyen igaz, sajnos a másfél fokos célkitűzés már nem tűnik tarthatónak. De vajon mi lesz ennek a következménye?
A „másfél fok” fogalmát alighanem a legtöbben hallottuk már, de kérdés, hogy mennyire ismerjük annak pontos jelentését. Jöjjön egy kis emlékeztető!
Tízéves történetről van szó, 2015-ben tartották ugyanis az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében a párizsi klímacsúcsot. Igaz, ha valaki azt állítja, hogy maga a Párizsi Megállapodás csak kilenc éve született, nem téved, hiszen a közös célokat végül csak a következő évben, 2016-ban fogadták el az országok.
A megállapodás egyébként nagy nemzetközi diplomáciai sikernek számított: a világ szinte minden országa ratifikálta. Egyedül az Egyesült Államok járt furcsa pávatáncot: amikor Donald Trump volt az elnök (mint most is), kiléptek az egyezményből, amikor viszont más – például Joe Biden – volt hivatalban, visszaléptek.
A közös cél
A következő, talán kevésbé közismert kérdés, hogy mit is jelent pontosan a 1,5 °C-os cél. A párizsi éghajlatvédelmi egyezmény (franciául: Accord de Paris) célja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése volt. Az egyes nemzetek vállalásokat tettek annak érdekében, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését 1,5 °C alatt tartsák az iparosodás előtti szinthez képest. Bár a „kétfokos cél” fogalma kevésbé ismert, valójában az is célkitűzés volt: ha az előbbi nem sikerül, legalább a 2 °C-os melegedést igyekezzünk elkerülni.
A nagy célhoz nemzeti vállalások is tartoztak – ezeket nevezik NDC-knek (nationally determined contributions). Ezek a vállalások számszerű célokat tartalmaztak, de az egyezmény számos egyéb prioritást is rögzített: például az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodást, a nagyobb ellenálló képesség elérését, az alacsonyabb kibocsátást elősegítő ipari, mezőgazdasági és energiatermelési fejlesztéseket. Cél volt az is, hogy az országok működjenek együtt, és egyesítsék nemzeti hozzájárulásaikat.
Már a rajtnál sem volt könnyű
Ami talán kevésbé közismert: már 2016 első felében a bolygó átlaghőmérséklete 1,3 °C-kal magasabb volt az 1880-as átlagnál. Vagyis nem arról van szó, hogy az elmúlt években nőtt meg ennyivel a hőmérséklet, hanem arról, hogy a kiindulópont is már közel volt a másfél fokhoz.
Azóta, ha valahol nagyon meleg van, kevés eső esik vagy épp erdőtüzek pusztítanak, biztosan találunk majd olyan cikkeket, amelyek ezt a globális felmelegedés következményének tulajdonítják. De ha épp hideg van vagy tomboló viharok okoznak károkat, arra is könnyen ráfogják, hogy a klímaváltozás „hideg” következményekkel is járhat – legalábbis átmenetileg.
Az viszont biztos, hogy ezek az írások az ember által előidézett (antropogén) légköri szén-dioxid-kibocsátás növekedését teszik felelőssé a tapasztalt jelenségekért – és nem is alaptalanul.
Hol tarthatunk pontosan?
Sajnos a globális légkör szén-dioxid-szintje már régóta olyan magas, hogy a becslések szerint az átlagos hőmérséklet valószínűleg 2030 és 2050 között mindenképpen eléri az 1,5 °C-os többletet az iparosodás előtti szinthez képest – sőt, sokak szerint már el is érte.
A különböző adatforrások eltérhetnek, de ha például a NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) éves jelentését vesszük alapul, akkor 2024 volt a legmelegebb év 1850 óta – vagyis azóta, hogy a megbízható globális mérések rendelkezésre állnak.
A 15,1 fokos globális átlagos felszíni hőmérséklet 1,29 Celsius-fokkal volt magasabb a 20. századi átlagnál, és 1,46 fokkal haladta meg az iparosodás előtti szintet, amelyet a NOAA az 1850–1900 közötti időszakként definiál.
Ugyanakkor találunk olyan elemzéseket is – például a Financial Times szerint –, amelyek már 1,6 fokos eltérésről beszélnek, miközben az üvegházhatású gázok kibocsátása újabb és újabb csúcsokat döntöget.
A következmények
Miért baj ez? A Yale Egyetem kutatói szerint elsősorban azért, mert a melegedés egyes lépcsői után negatív visszacsatolási láncreakciók indulhatnak be. Az éghajlat destabilizálódik, és a gyakoribb, nagyobb ingadozásokhoz egyre nehezebb lesz alkalmazkodni.
Hosszan sorolhatnánk a következményeket, például az emelkedő tengerszintet, a sivatagosodást, a biodiverzitás csökkenését, az emberi egészség romlását vagy az élelmiszeripar kihívásai. Mindezt akár drámai módon, katasztrófaleírásokkal tálalhatjuk, de számszerűsíteni is lehet a klímaváltozás hatásait.
A mérsékelt égövi térségekben – ahol mi is élünk – például 1,5 °C-os emelkedésnél a szélsőségesen forró napok 3°C-kal melegebbek lehetnek, mint az iparosodás előtt, míg 2 °C-os melegedésnél ez már 4°C-os növekedést jelentene.
Ha maradunk ebben az összehasonlításban, 1,5 °C-os emelkedésnél a világ népességének körülbelül egyhatoda, 2 °C-os melegedésnél pedig az egyharmada lenne kitéve legalább ötévente egyszer szélsőséges hőhullámoknak.
A melegebb idő hatására az Antarktisz és Grönland jégtakarója instabillá válhat, ami a tengerszint emelkedéséhez vezet. 1,5 °C-os emelkedés esetén a tengerszint 2100-ra várhatóan 0,26–0,77 méterrel, míg 2 °C esetén 0,36–0,87 méterrel nőhet az 1986–2005 közötti időszakhoz képest.
Csökkenő biodiverzitás, növekvő szegénység
1,5 °C-os hőmérséklet-emelkedés esetén 2100-ra a rovarok, növények és gerincesek egy kisebb része – 4–8 százaléka – elveszítheti földrajzi elterjedési területének több mint felét. 2 °C-nál ezek az arányok megduplázódhatnak vagy akár megháromszorozódhatnak.
Egyetlen szomorú példa: a korallzátonyok 70 százaléka – nagyobb emelkedés esetén akár 90 százaléka – tűnhet el.
A tengerek amúgy is különösen veszélyeztetettek: meglepő lehet, de a globális tengeri halászat éves hozamából millió tonnás tételeket veszítünk a melegedés miatt.
A melegebb éghajlat veszélyezteti a tömeges élelmiszertermelést, és ezzel együtt a szegénység is nőhet. Elsősorban a kukorica, rizs, búza és más gabonafélék hozama van veszélyben.
Sajnos úgy tűnik, már nem az a kérdés, hogy ezek a hatások bekövetkeznek-e, hanem az, hogy milyen súlyos formában következnek be.