Egyetlen energiaforrás sem kizárólag jó vagy rossz: mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai is. A biomassza – vagyis a fa és a biohulladék elégetése – például számos problémát vet fel, így aligha lesz a nettó zéró céljaink kulcsfontosságú áramforrása. Mégis érdemes megismerni ezt a piacot is.
Ha az ember nagy energiatermelési tanulmányokat olvas, szinte biztosan találkozik azzal, hogy mennyi villamos energiát termelünk szénnel, gázzal, nukleáris erőművekkel, illetve a vízerőművek, szélturbinák és naperőművek szerepéről is szó esik. Természetesen lehet még tovább részletezni a szerkezetet, de a bioenergia vagy a geotermia gyakran már csak az „egyebek” kategóriájában kap helyet. Ez is azt mutatja, mennyire nehezen illeszkedik be a bioenergia a szokásos megítélési keretekbe: bőven akadnak előnyei és hátrányai egyaránt.
Mi számít többet: az, hogy megújuló vagy az, hogy kibocsátással jár? Hogy csökkenti a felesleges hulladékot vagy az, hogy viszonylag drága? Hogy befolyásolja az élővilágot vagy az, hogy egy fa – még ha végül el is égetjük – élete során szén-dioxidot köt meg? Ezek nem könnyen eldönthető dilemmák.
A hírhedt mátrix
A biomassza megítélése tehát vegyes. Ha felrajzolunk egy mátrixot, amelyben egyszerre szempont az energiaforrás megújuló jellege és a károsanyag-kibocsátás mértéke, akkor mind a négy rubrikába jut fontos forrás:
- Vannak tiszta, megújuló és kibocsátásmentes források, mint a nap-, víz- és szélerőművek.
- Vannak kibocsátásmentes, de nem megújuló energiaforrások, mint az atomerőművek, amelyek nukleáris fűtőanyagokkal működnek.
- Vannak nem megújuló és károsanyag-kibocsátással járó források, mint a földgáz, az olaj és a szén.
- Végül ide tartozik a megújuló, de károsanyag-kibocsátással járó biomassza-égetés is.
Mekkora a szerepe a biónak?
Írásunkban most kifejezetten a bioenergia globális jelentőségével foglalkozunk. Kezdjük azzal, mekkora szeletet hasít ki ez a világ energiatermeléséből!
A tiszta energia – vagyis a megújulók és az atomenergia – jelenleg a globális villamosenergia-termelés mintegy 40 százalékát adja. Ezen belül a vízenergia a legnagyobb szereplő (14 százalék), de a szél- és napenergia aránya is gyorsan növekszik, egyenként már 7–8 százalék körül járnak. A nukleáris energia súlya ennél valamivel nagyobb (9 százalék). Bár például Franciaországban az atomenergia sokkal nagyobb szerepet játszik, a legtöbb ország nem rendelkezik atomerőművel, így alakul ki az átlagos 9 százalékos részarány.
A „maradék” kategóriába tartozik az említett bioenergia és a geotermikus energia, amelyek a globális energiatermelés 2–3 százalékát adják – a kettő közül a bioenergia a jelentősebb.
Vegyük azért megújulónak!
A bioenergiát a nemzetközi tanulmányok (IPCC, IEA, EMBER) a megújuló energiaforrások közé sorolják, mivel feltételezik, hogy az energianövények és az erdők újranőnek. Így más kategóriába esik, mint a szén vagy a kőolaj, amelyek ugyan szintén biomasszából származnak, de évmilliók alatt képződtek, és most hirtelen használjuk fel őket. Ugyanakkor a környezetvédők jogosan emelik ki, hogy a bioenergia szén-dioxid-intenzitása meglehetősen magas is lehet.
Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: bioenergiával jelenleg évi 700–800 TWh villamos energiát termelnek globálisan, azaz kevesebb mint 1000 TWh-t. Az összes energiafelhasználásból azonban ennél nagyobb részt képvisel, hiszen például Magyarországon is sokan gyűjtenek fát – rosszabb esetben hulladékot – az erdőkben, hogy azzal fűtsenek.
A bioenergia legnagyobb felhasználója természetesen Kína, amely körülbelül 200 TWh-t termelhet évente, de Brazília és Japán is megelőzi az Egyesült Államokat. A további nagy gazdaságok között említést érdemel Dél-Korea és Indonézia is, amelyek szintén jelentős biomassza-felhasználók.
Ha az árammixben betöltött arányt vizsgáljuk, sehol sem túl magas a bioenergia részesedése. Dánia talán a legfejlettebb ezen a téren, de Brazília és Thaiföld is az élmezőnyhöz tartozik. Érdekes módon Csehország és Lengyelország is jelentős biomassza-égető.
Ugyanakkor a világ országainak csak mintegy egytizedében éri el a biomassza részaránya az áramtermelésben a kétszámjegyű értéket. Fontos megjegyezni: itt kifejezetten az áramtermelésről beszélünk. Ha például a hideg és szegény Mongóliára gondolunk, ahol sokan fával fűtenek, ott az ország teljes energiafelhasználásában magas lehet a bioenergia aránya – de nem az áramtermelésben.
A jövő
A bioenergia felhasználása Ázsiában – elsősorban Kínában, Japánban és Dél-Koreában – még növekszik, miközben a fejlett világban, például az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, gyorsan visszaszorul. Összességében azonban Kína energiaéhsége miatt a globális mérleg egyelőre növekvő tendenciát mutat.
A nettó zéró kibocsátási forgatókönyvekben a biomassza nem kap jelentős szerepet. Ennek oka, hogy sokan tartanak tőle a környezeti, társadalmi és ökológiai hatások, valamint az energiaszegénységgel való összefonódása miatt.
Ugyanakkor léteznek fejlett technológiák is, mint a BECCS (Bioenergy with Carbon Capture and Storage), amelyek lehetővé teszik, hogy a biomassza elégetése során keletkező szén-dioxidot megfogják és tárolják, így az nem kerül a légkörbe.
Így tehát jó irány lehet a fosszilis tüzelőanyagok megújuló alapú biomasszával való helyettesítése – de csak akkor, ha az energiatermelési technológia szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) megoldásokat is alkalmaz.
A biomassza hívei szerint az energianövények élete során már eleve jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg, így az égetésük kevéssé súlyosbítja a klímaváltozást. Abban viszont az energetikai és környezetvédelmi szakemberek is egyetértenek, hogy a bioenergia nem lesz a jövő áramigényének fő megoldása – különösen kerülendő lenne a biomassza nemzetközi szállítása, mert az jelentősen rontaná a bioenergia összesített környezeti mérlegét.